Publicisztika

2015. 06. 27.

A “Coca-Cola” forradalmak gyártásáról, avagy a történelem vége és az utolsó fegyver



Nem azért írok, mert reménykednék, vagy egyáltalán hinnék abban, hogy a mai forradalmárokat meg tudnám győzni saját nézőpontomról a világon, és nem is azért, hogy az árulók megérthessék végre, hogy mennyire számkivetettek valójában saját társadalmaikban.

Én nem az árulóknak írok, sem az őrülteknek, akiket a világ ma forradalmároknak hív, mert az őrültek meg az árulók agya sós, akár a vörös tenger vize, és a becsületük maró, akár a kénsav, lelki ismertük sötét akár a sírhelyek mélye, és gondolataik bűzlenek, mint a hiénák lehelete. Minden szó, melyet az ilyen emberek elméjébe szeretnék el juttatni, leginkább egy pohár ivóvízhez hasonlítana, melyet a vörös tengerbe öntök, vagy az atlanti óceánba, vagy hasonlatos egy üveg damaszkuszi parfümhöz, melyet az arabok teveistállóiban dobnék ki, vagy talán egy damaszkuszi rózsához, melyet hiába próbálok betonba, vagy a sivatag homokjában ültetni.

Mit ér egy pohár ivóvíz az óceán mélyén, és hogyan tudnék virágot ültetni a futóhomokba?

Nem fogom a Fényt megalázni azzal, hogy értelmetlen utazásba vigyem magammal vak szemekbe, melyek képtelenek érzékelni, és ha a szavaim meteorok lennének, melyek lángjaival a Napot is meg tudnám gyújtani egy galaktikus gyertyaként, mely megvilágítaná az univerzumot, akkor sem tudnám a Napot meggyújtani azok szívében, kiknek szíve olyan, mint univerzumban a fekete lyukak. Mert ha a nap fényével is írnám, amit írok, akkor sem tudnék egyetlen egy gyertyát sem meggyújtani az őrültek meg az árulók elméjében, mivel ezekben nincsen sem gyertya, sem fáklya, sem bármi más, ami világítani tudna, és lelkeik a végtelen sötétség bástyái, végtelen fekete lyukak világunkban. Én Barátaim nem a forradalmárokért írok, sem az árulókért, én csupán azért írok, hogy megmentsem a történelmet a fulladástól a sós tengerekben, meg hazugságok árvizében. Ha írok, a bárkát akarom felépíteni Noénak, és a mi Noénk ma az a történelem melyet a hazugságok özönei soha többet nem fognak tudni elárasztani.

Mi azért írunk kedves barátaink, hogy a történelem ne Francis Fukuyama elképzelése szerint érjen véget. Mi azért írunk, hogy ne rothadjanak el a betűk, hogy fent maradjon az írás, mert az igaz betűk azok a damaszkuszi illóolajak és rózsa vizek, melyeket az idő és a történelem, az események vizébe fogunk beleönteni, hogy a történelem lehelete tisztulhasson. A szabad emberek azért írnak, mert nem akarják, hogy a többi ember feje só raktár legyen, sem azt, hogy méreg költözzön a szívükbe, harag a szemükbe. Ezért engedjék meg, hogy ma együtt utazzunk el Ukrajnába, ahol együtt megtalálhatjuk az arab forradalmak végződését, és Francis Fukuyama körmeit.

Az ukrán tavasz sokak szerint hirtelen jött, de egy időben jött el a venezuelai tavasszal, és itt azért meg kell állnunk egy percre, mivel elég bizonyíték van már arra, hogy az összes forradalmat a közelmúltban egy Cionista brigád irányította, kiket Bernard Henry Lévy képvisel, aki az ukrán mozgalmakban úgy vett részt, mintha törzsgyökeres ukrán lenne.
Mi az ipari forradalmak korában élünk ma, pontosabban e forradalmak aranykorában, mert az ipari forradalmak, melyeket az Amerikai Egyesült Államok tökéletesített, ma elérte a csúcspontját, mikor számára sikeres forradalmakat tudott kreálni, mellyel a mesterséges történelem gyártás titkait sajátította el. Amerika elkezdte gyártani a Coca-Cola-t, az autókat, a repülőket, a forradalmakat, a forradalmárokat, meg a forradalmi értelmiségieket, kik azt mondják a népüknek, arra veszik rá, hogy azt akarják, amit Amerika. Néha még egészen új vallásokat is sikeresen létrehoznak, és ami ma közös ezekben a forradalmakban meg a Coca-Cola-ban az, hogy a harmad világ országainak a népei hasonló élvezettel engedik be otthonaikba keleten mind a kettőt. Minden bizonnyal, az amerikai forradalom-ipar lesz a leghatalmasabb találmánya a vad kapitalizmusnak, főleg hogy el tudták már azt is érni, hogy a tömegek érzelmeit hogyan irányíthassák, és ugyan úgy, ahogyan irányítják és kirobbantják az érzelmeket, egyszerűen be is palackozzák, amikor akarják, akár egy üveg Coca-Cola italt, melyet újra is töltenek, majd kiürítenek, akár ugyan azon a napon, ha úgy felel meg nekik. Ez a találmány, a forradalmak gyártása, ugyan olyan találmány, mint a többi. A természet tele van alapanyaggal hozzá, de az a művelet, amellyel ezeket az anyagokat össze lehet állítani más hasznos dolgokká, azaz igazi „művészet”, és ott vannak elásva valóban a „szakma” titkai. A társadalmak mind tele vannak szegényekkel, tudatlanokkal, kalandorokkal, álmodozókkal, és korrupt emberekkel. Ezeket a rétegeket átváltoztatni irányított rakétákká, és időzített bombákká, azaz igazán ördögi zsenialitás, és ez a történelem végének utolsó fegyvere a fegyverraktárból. Mert a történelem nem ér véget, ha nem irányíthatják a történelem gyártását a tömegek irányításával, melyek a történelmet írják, avagy megváltoztatják a természetesen változó dolgokat, a társadalmi vulkánokat és földrengéseket, ahogy óhajtják. Igen, a világ sokat változott, és majdnem el is rabolták a történelmét. A közelmúltban oroszok vezették a forradalmakat világszerte a kommunizmus nevében, és kommunista forradalmárok vezették forradalmaikat, mint Gevara, Castro, meg Nazim Hikmat. Azokban az időkben az amerikaiak voltak körbevéve mindenhol, és válaszként a népi megmozdulásokra, katonai puccsokat szerveztek, és saját érdekeiket szolgáló diktátorokat támogattak meg. Ahogy meghalt a szovjet anya, és szétváltak a forradalmi felhők mindenhol, felszabadult az Egyesült Államok a népi megmozdulások elöl, Che hangjától, meg Vlagyimir Iljitsch Lenin, Leo Trotzki, Marks meg Engels könyveiktől. Végre átléphetett abba a stádiumban, hogy sorba szabaduljon meg a katonai rendszerektől, melyeket népi vezetőségekkel helyettesített, ma viszont a sors fintora számukra pont az, hogy az egyik, általuk legjobban kitervelt forradalmat, a szíriai arab hadsereg állította meg, melynek vezetői, Vlagyimir Putyinnal kötöttek szövetséget. Itt megint meg kell állni egy pillanatra, mert nagyon nagy a különbség a két Vlagyimir, Vlagyimir Lenin, meg Vlagyimir Putyin között.

Ma a legámulatba ejtőbb paradoxon az, hogy a népek maguk lettek az eszközei az Egyesült Államoknak, hogy e népeket, avagy saját magukat uralhassa Amerika. Az Egyesült Államok sikeresen létre tudta hozni a saját “Imperialista kommunizmusát”, mely e népek között terjed el, e népek között, melyek a halálukba menetelnek vakon és gondolkodás nélkül, alig várva, hogy saját országaik kulcsait átadhassák a nyugati államfőknek, az IMF-nek, meg az EU-nak, meg olyan forradalmároknak, akik más, néha ellenséges országok útleveleivel rendelkeznek, más társadalmakban élnek, más kultúrákban, akár csak régebben a kommunista mozgalmak, melyek magukat Moszkva védelmezőinek is tekintették, és egy részük a Kreml őreinek. Mi a titka annak, hogy a modern forradalmak csakis olyan országokban törnek ki, melyeket nem szeret az Egyesült Államok, vagy olyanokban éppen, melyekről azt gondolja az Államok, hogy már ideje lenne leváltani? Miért nem törnek ki sose ezek a forradalmak azokban az országokban, melyek amerikai megszállás alatt vannak, mint az arab öböl országai? Ezek a forradalmak ugyan azokat a lépéseket, és forgatókönyvet követik mintha ugyan abból az iskolából kerültek volna ki. Mindig tüntetőket kell látnunk, akiket valami okból össze lehetett gyűjteni valamelyik ország nagyobb főterén, akiket több száz kamera fényképez, és nagyon a békés megmozdulásukra próbál koncentrálni minden TV adás, miután megríkatta az egész világot a vezetőségük „kegyetlenségeinek” feltárásával. Majd pár hét erőlködés után, sikerül is nekik az egész országot meggyőzni nézeteikről, majd hirtelen fegyvert is fognak, majd létre hoznak egy olyan államot, melynek egyetlen gondja, és célja, hogy helyre állíthassa a legjobb kapcsolatokat a Nyugattal, meg az Amerikai Egyesült Államokkal. Mik ezek a fura véletlenek, ezek a hasonlóságok? Először a narancssárga forradalom Ukrajnában, majd a zöld forradalom Iránban, majd a függetlenség forradalma Libanonban, majd a véres arab forradalmak, majd végül a második ukrán forradalom, meg a venezuelai forradalom? Mind népi békés forradalmak, melyekben mást sem lehet hallani, mint hogy: a nép követel, a nép akar. Mind ugyan abban az iskolában végeztek, melynek a neve: „ a nép azt követeli, amit Amerika akar”. És mindegyikben, ha megoldható, Bernard Henry Lévy is személyesen részt vesz. Ezek a forradalmak Amerika modern rakétái, melyekkel ott pusztít, ahol akar, és minden nemzetnek megvannak az előre gyártott saját önpusztító rakétái, és mesterségesen létre hozott ellenzékei, melyek közül a legveszélyesebb az iszlamista töltetű robbanófejek, melyek egy társadalmat is képesek kiforgatni az állami formából, meg a hazaszeretetből, majd végül a teljes szétoszlás következhet be.

Ami ma Ukrajnában történik, az egy kornak a vége, a mesterséges forradalmak korának a vége, melynek már egyszer szét is törtek a Coca-Cola-s üvegei Damaszkuszban. A játék véget ért, és az oroszok részvétele, csupán azt bizonyította, amit régóta mondunk, a háború egy nagyobb háborúnak, egy kisebb, de meghatározó része. De az Ukrajnára váltás mindenképpen azt mutatja, hogy a forradalmi játékuk Szíriában nagyon-nagyon fárasztó számukra, olyannyira, hogy már más forradalmakra van szükség, hogy elősegítsék. A szíriai mesterséges forradalom haldoklik, ezért az amerikaiaknak ki kellett robbantaniuk egy új forradalmat, de most az orosz partokon, hátha az oroszok zavarba jönnek, és megfeledkeznek Szíriáról, és megengedik végre, hogy Szíria is megihassa az amerikai forradalom Coca-Cola-ját, hogy Amerika rajta keresztül, minden keleti otthonban be tudjon törni utána, meg a forradalmai során. Néhány forradalmár azt hiszi, hogy az amerikaiak meg fogják buktatni Assad elnököt Ukrajnából, mert az oroszok drágán megfizettek az álláspontjukért, és néhány álmodozó azt hiszi, hogy ezzel fog majd Oroszország meggyengülni. De ez az, amit éber álmoknak hívnak. A logika azt mondja, hogy ami történt, az jobban ráveszi Oroszországot, hogy ragaszkodjon a szír álláspontjához. Mi több, az ukrán lángok azok melyek nagyon meg fogják égetni a szír forradalmat több okból is. Ha ma, tegyük fel, Oroszország elveszítené Ukrajnát, az biztos, hogy nem a Szíriáról való lemondásával szerezné vissza, mert Ukrajna többször is kicsúszhat a kezéből, de Szíria, mely az egész világot meghódította ellenállásával, erősebb és szilárdabb, mint valaha, és ha Moszkva el is veszítené Ukrajnát, Damaszkuszt biztos nem fogja megkockáztatni, főleg, hogy Ukrajnát visszaszerezni nem olyan bonyolult dolog, mint Szíriát. Ha Szíria megbukna, akkor Amerika azonnal 3-4 országgá tépné szét vallási alapon, olyan országokra melyeket Izrael ural.

Putyin elnök igen csak makacs férfi, aki a végtelenségig hisz hazája történelmi hatalmában és szerepében, és saját maga szerepében is a világon, és nagyon jól tudja, hogy történelmi felelősségeket hajt végre.

A megfigyelők és a politológusok álláspontjait végigtekintve, megfogott egypár vélemény, melyek szerint Putyin lehet, hogy mégsem avatkozik be Ukrajnában katonailag, vagy ha be is avatkozna katonailag, akkor nagyon mérsékelten, és leginkább 3 különböző irányban lennének meghatározó választásai:

1- a szír ügyben: Az oroszok előtérbe helyeznék a katonai beavatkozás lehetőségét, mely során Moszkva olyan diplomáciai és katonai védelmet adna Damaszkusznak, mellyel elsöpörnék véglegesen az úgymond szír fegyveres ellenzéket, ami által Amerika elveszítené a szír lapját, amivel talán még tudott volna egyeztetni az oroszokkal. És itt elkezdődhet a szír bosszú, hogy végezhessen a régi amerikai szövetségesekkel a régióban, és talán ez az oka, mindazoknak az amerikai hangoskodásoknak a déli meg északi szír csatákról, meg a pakisztáni elemek bevonásának. Miután az izraeli beavatkozás egyre nyilvánvalóbb és bár nekem kételyeim vannak ennek lehetőségével, de mindenképpen aki a legjobban megfogja fizetni az ukrán forradalom árát, az a szír forradalom, és nem a hazafias szír állam.

2- Putyin talán úgy véli, hogy a nyugat és amerikaiak leállításához, egy izraeli háborún keresztül vezetne az út, mivel az oroszok még a közelmúltban is próbálták a szíreket, Iránt, meg a Hezbollahot leállítani, egy várható izraeli összecsapással. Mivel izraeli és cionista kezek is vannak az ukrán események mögött, (lásd Bernard Henry Lévy beszédét Kijevben) és izraeli katonák részvétele is a lázadásokban, így több akadály is leomlott. Néhányan kérdezősködnek is arról, hogy a Hezbollah valójában orosz engedélyre vár-e, hogy válaszoljon a múltkori izraeli csapásra, de ebben a pillanatban nincsenek olyan tények, melyek e gondolatot megerősítenék. Ugyan akkor nem szabad ezt a rejtélyes, csöndes részletet elhanyagolni, mert ez a pillanat várakozik egy ideje már az ajtók mögött, egy olyan gyors változás, mely a szövetségesek véleményét is megváltoztatná.

3- Néhány orosz megfigyelő kiemelte, hogy Putyin és az orosz vezetőség elgondolkodott azon, hogy válaszként a nyugati és az amerikai cselekményekre, képes lesz kirobbantani egy hasonló konfliktust a nyugat egyik hűséges barátjánál. Mivel az összeütközés még nem nyílt, a két tengely között, és itt Törökország vagy talán Szaúd-Arábia lenne a tökéletes célpont, mivel a hidegháború fegyvereivel, a két különböző tengely érdekeinek forrását megrázni, nem is lenne ideálisabb hely, mint az arab öböl országai, az olaj piacok, meg Szaúd-Arábia. Szaúd-Arábia, mely túlzás nélkül az amerikai korona drágaköve. Hisz Szaúd-Arábia a dzsihadisták, a politikai Iszlám, és a világ olajtárolója. Főleg ha bebizonyosodik hogy Szaúd-Arábia fogja finanszírozni Ukrajna hiteleit, miután Oroszország leállította a 15 milliárd dolláros támogatását. Mivel az európai gazdaság gyenge, az amerikai megterhelt, és legyengült gazdaság úgyszintén képtelen lenne erre. Itt fog megmozdulni Szaúd-Arábia, hogy megajándékozza az ukrán forradalmárokat, hogy Putyin ellen léphessen, Putyin kiállása miatt Szíria oldalán.. és ha ez bebizonyosodik, akkor Szaúd-Arábia bele is lép abba a csábító hibába, melyet várnak ellenségei. És elképzelhetik a nyomást meg a dühöt mely Szaúd-Arábia keleti részein növekszik a lakosság soraiban, a szaúdi rendszer ellen, mely kirobbanásához elég lenne csupán egy égő gyufaszál.
Törökországban szintén elképzelhetik mennyire meggyengült a török társadalom, és mennyire meggyengült Erdogan, kinek már az utolsó napjai számolják, nem beszélve arról, hogy a végtelennek tűnő etnikai és vallási kisebbségek közti rések csak növekedtek a szíriai konfliktus kirobbanásával.

Francis Fukuyama mondása a történelem végéről, egy olyan elmélet melyet a nyugati hit táplált azzal kapcsolatosan, hogy a történelmet úgy írja, ahogy nekik megfelel, és ő is irányítja a történelem menetének eszközeit, avagy a nemzeteket meg a népi forradalmakat. De úgy tűnik, hogy az oroszok is érdekeltek a történelemgyártásban, és ahogyan megtudták az atomfegyver gyártásának titkait, és szét is ültették a világot nukleáris rakétákkal, ők ugyan úgy képesek lesznek forradalmakat is kirobbantani. Francis Fukuyama azt látta, hogy a szovjet peresztrojka forradalom volt, a liberális Amerika termékeiknek csúcsa, a történelem gyártás eszközeihez. Azért is hitte Fukuyama, hogy a történelem véget ért, a titkainak és mozgása kulcsainak átvételével. A természetes történelem véget ért, és megkezdődött a mesterséges történelem.

De Fukuyama elhamarkodta elméleteit. Hibája az volt, hogy a történelmet meg annak a végzetét Szíriában akarták legyártani. De a történelem Szíriában kezdődött el és nem érhet véget benne. Az amerikai történelemgyártóknak a hibájuk viszont az volt, hogy a találmányukat Szíriában akarták kipróbálni, és az emberek természetes történelmét átírni. De hogyan is halhat meg a történelem abban az országban, ahol megszületett és elindult a világba? Fukuyamának vége volt Szíriában, és a természetes történelem visszatért az élethez, miután a Nyugat megpróbálta meggyilkolni azt. A Coca-Cola forradalmak időszaka véget ért, és a mesterséges történelem pusztult el. A természetes történelem ott várakozik a nyugat európai gettókban és külvárosokban, ahol a színes bőrűek tartózkodnak, a szegények, az elhanyagoltak, akik a mai napig szembesülnek a rasszizmussal, igazságtalansággal és elkülönítéssel. Az európai bevándorlók között, azok között, akik már egyszer fel is lázadtak Londonba, Párizsban, és milyen meglepő, de Bernard Henry Lévy az arab forradalmak keresztapja, ki Ukrajnában is előadásokat tartott a demokráciáról, egyenlőségről meg emberjogokról, nem jelent meg náluk, és nem segítette meg ezeknek az embereknek a mozgalmát. Sem Ban Kimon, nem karolta fel őket, sem a szaúdi dús gazdag olajhercegek. A természetes történelem ott várakozik az amerikai hispánoknál, meg a nagy résekben a gazdagok és a szegények között , azoknál a szegényeknél, kiknek nem jut a társadalmi biztosításból, se a munkából. Ezeket az embereket nem veszik fel a kamerák, és ők nem jelennek meg az Al-Jazeerán, és nem is várják, hogy megjelenjenek rajta szaúdi finanszírozásból. Nem várják a hazug barátságos országok egyetértését és támogatását. Nem várják, hogy megjelenjen náluk Bernard Henry Lévy a nagy tereken előadásokat tartani, sem cukorkákat osztogatni, sem azt, hogy a szaúdi vallási vezetők nekik tartsanak a király parancsára imákat a mecsetekben. És végképp nem várják el azt, hogy az angyalok az oldalukon harcoljanak, mint ahogy az őrültek terjesztették a szír forradalmárokról, hogy angyalok harcolnak soraikban. És mi több, ezek az emberek, nem is akarják ezeket az angyalokat.

 Szíriai Hírek Naram Sarjoon

Címkék: ,






Back to Top ↑