Publicisztika

2015. 07. 13.

A falanszter előtt             



Nem értem, hogy író géniuszunk, Madách Imre miért csak a hazai irodalmat tudta meghódítani, holott az Ember Tragédiája, szerénytelenül állíthatom, világirodalmi remekmű. Olvassátok, amíg be nem tiltják! Madách profetikus meglátásai beigazolódnak és az emberiség sebesen sodródik a falanszter felé.

De még ez előtt egy rövid módosítással élnék Madách művében. Ez arról szólna, miként ír át az ember történelmet, hamisít meg tényeket, írt ki kultúrákat, semmisít meg civilizációkat. A múlt zavaró, hiszen tanúskodik őseink igazáról, vagy igaztalanságáról. Ez a gondolati elem logikusan vezetné fel a falansztert, mint következményt. Ez a beszúrás a hiteltelen máról szólna, ekképp…

A paradicsomban Ádám és Béla jelenik meg a színen, nem Ádám és Éva. Nincs szükség heteroszexuális megnyilatkozásra egy klónozott világban. Ádám és Béla kapcsolatából természetesen következik Ábel és Káin története. Éva színrelépése tehát zavaró és érthetetlen, különösen, ha eredetét az oldalbordával hozzuk összefüggésbe. Kristálytiszta és tudományos, ha Ádám és Béla genetikai klónok, így a teremtés nem okolható az emberek közötti eltérésért. Ha mégis megjelenik az eltérés, ez az emberi engedetlenségből fakad, amit meg lehet torolni. Tehát azonnali hatállyal szükségszerű Éva törlése és Béla beiktatása, ehhez pedig a tökéletes szerelem dicsőítése kell a hasonló neműek között.

Ha ma élne Madách, akkor az egyiptomi jeleneten bizonyosan elgondolkodna és lehet, hogy párhuzamként jelenítené meg Egyiptom mellett a mai Babilont is. A jól ismert mindenki egyért gondolat árnyaltabb értelmet kapna és “mindenki egy kis csoportért” jelszóvá alakulna. Talán az is láthatóvá válna, hogy a fáraó zsarnoki, egyeduralkodói szerepe mellett kultúrát hozott létre. Sőt, ahelyett, hogy más kultúrákat elpusztított volna, azok isteneit, civilizációs elemeit átvette, ápolta, sajátjába olvasztotta. Ezzel szemben a “kis csoport” amerre csak küldi seregét, kultúrákat, civilizációkat dúl fel, rombol le. Eltűnik Hammurábi oszlopa az első írásos törvénykezéssel, megsemmisülnek emlékművek, szent helyek. Majd később előbukkannak a leletek valahol egészen máshol. E jelenetnek a “gyökértelenítés” lenne a mondanivalója. Azaz tegyük az embereket gyökértelenné, fosszuk meg őket identitásuktól, nemzeti örökségüktõl, ne tudják, honnan jönnek, kik valójában, tegyük kezünket történelmükre, majd manipuláljuk azt. Nem szabad, hogy rájöjjenek, mi történik velük, ezért irtsuk ki az egyéni gondolkodókat is, akik felnyitnák szemeiket. Talán ezen a ponton jelenhetne meg Kopernikusz, Giordano Bruno, Galilei, stb. Ha ők meglátják a tényeket, akkor nyelessük le velük, vagy égessük el őket. Ne csak fizikailag, hanem átvitt értelemben is. Tegyük mondataikat ellentmondásossá. Legyenek, mondjuk adócsalók, vagy ami förtelmesebb, kerüljenek nemzeti radikális megvilágításba. Így alkalom nyílik arra, hogy bármit is fedeznek fel, azt mi úgy tálaljuk a tömegeknek, hogy szerintük csak nemzetük kering a Nap körül. Innen aztán nyert ügyünk van, mondhatunk bármit.

Sebaj, mekkora a bűn, mit elkövetünk, eltelik röpke 400-600 év és úgyis rehabilitáljuk őket. A jelen… mindig csak a jelen a fontos.400-600 év éppen elég lesz ahhoz, hogy magunkat a nagy gondolkodók egykori patrónusaiként tüntessük fel, hiszen a tömeg úgyis csak tőlünk kaphat információt.

A párizsi jelenet kapjon negatív értelmet. Mutassuk be a lázadó népet barbárként. Tegyük láthatóvá mire képes egy ilyen elvakult, hajléktalan csőcselék. A színhely ne csak Párizs legyen, hanem az egész Föld. Mutassuk be az ázsiai, az afrikai nyomort, meg a kettős falat, melyet köréjük és magunk köré építettünk. Vázoljuk fel egy vízió képét, melyben a világ kifosztott szegényei áttörik a falakat és egy nagy menetelésre készülnek a jóléti társadalmakba. Milliók özönlik el Párizs, London, New York utcáit, tömegek fedezik fel saját kulturális örökségeiket a Louvré-ban, a British Museum-ban… Rájönnek arra, hogy a Fehér Ház előtt álló obeliszk nem dakota emlékmű, stb. Elrettentésképpen dőljön össze egy olyan szent hely, ahol mi a saját isteneinkhez, Money-hoz, Geld-hez, vagy Para-hoz imádkozunk. Mondjuk, legyen ez egy bank. Még mielőtt megvilágosul ki tette a szörnytettet, előzzük meg a bajt és vessük be azt a genetikai tömegirtó fegyvert, mely  csak a mi klónjainkat hagyja életben, míg a milliók az általunk kreált vérgőzös figurák, Roth-Weiler és Dobber-Mann áldozataivá válnak. Őket aztán kivégezhetjük és bárkit, akire rábizonyítjuk, hogy cinkostársaik voltak. Így vazallusaink megnyugszanak és még csíráját is ki tudjuk irtani a rebellis másként gondolkodásnak.

Nos, itt kezdődne az a bizonyos falanszter, ahol már csak a mi kis buzi klónjaink léteznek és szolgálnak minket. Ahol Michel Angelo  és a többi kreatív őrült már csak széklábakat faraghatnának…Globális klímaváltozás…Napkorszak, vagy jégkorszak…Hát nem fantasztikus?

Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Címkék: ,






Back to Top ↑

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com