Publicisztika

2015. 12. 12.

A szegénységről



Jön a karácsony – humánéknál fényünnep – amikor a „modern ember” halálra vásárolja és eszi magát. És akinek kb. ennyi maradt Jézus születéséből, annak mindenképpen kell még valamiféle lelkiismereti ok is. Ez lenne a szegényekről gondoskodás. Az év 365 napjából erre a kis időre még kibírható. (És kötelező, mert különben nem vagy humán.) Előkerülnek mindenféle neves és névtelen szervezetek, akik ránézésre elég sok pénzért reklámokat indítanak a szívünkbe és kérve-kérnek a szegényeknek. Csak 125 forintot, csak egy kiló lisztet, stb-stb.

Szeretném jelenteni, hogy aki adót, tb-t, hozzájárulást, járulékot, áfát, izét, mittudoménmégmit fizet, az minden egyes hónapban támogatja a szegényeket. De fontos itt elgondolkodni, hogy mi is a szegénység és ki is a szegény. Havi nettó kétszázezerrel gazdag vagy, vagy szegény? Uniós polgárként? Az annyi mint… kb 645 euró. Váú! Ki keres havi alig 600 ejrót az Unió nyugati felén? Szerintem senki. Ilyen kevés fizetés ott nincs. De ezt tudjuk. Azt viszont nem, hogy itt, Közép-Keleten  huszonöt évvel a nagy hurrá után  mi miért nem kapunk annyit, mint ők.

Mondják, kis ország vagyunk. Ausztriában vajon mondanak ilyet? Vagy Belgiumban? Mondják, sokba kerül a bürokrácia. A Brüsszel-Strasbourg tengelyen vajon mondanak ilyet? Másról lehet itt szó. Valami olyasmiről, hogy huszonöt évvel ezelőtt hagytuk magunkat jól átverni. Pontosabban elhittük, hogy mostantól jön a kánaán és majd a „Nyugat” segít, mindent megold. Hát, jól megoldotta. De a nagyobb probléma az, hogy mi  itt Közép-Keleten  még mindig nem akarjuk elhinni: gazdasági gyarmatot és ócskapiacot csináltak belőlünk. Erre kellettünk.

Gondoljunk csak bele! Huszonöt éve mondták, hogy húsz-harminc év kell és… Jelentem, eltelt! Sőt, kettőn áll a vásár! Tarthatjuk még a markunk és fogunk is kapni. Arra, amire ők akarják és annyit, amennyit ők akarnak. A koldusból, a szegényből pedig sosem lesz gazdag. Vagy csak igen ritkán. Meg akkor, ha ő maga is tesz önmagáért. Ha nem csak a markát nyújtogatja, miközben mantrázgatja: szegény vagyok. Magyarországon ma sokan ezt teszik. Magyarország ma ezt teszi. A szegényekből pedig elég jól meg lehet élni. Kell például néhány, vagy minél több szervezet, aki a szegényeken segít. A lényeg, hogy a szegények el ne fogyjanak, mert akkor nem lesz kin segíteni. Láthatjuk, hogy a „Nyugatnak” ez milyen jól megy! A nem nyugati társadalmak csak úgy virágoznak és szárnyalnak. Őőőő… Nem egészen. Láthatjuk, hogy Magyarországon ez milyen jól megy: uniós, kormányzati és önkormányzati milliárdok vándorolnak mindenféle szakmai (civil) szervezetek zsebébe. Csak ez a fránya szegénység lesz egyre nagyobb. Ha a civilek mondják, akkor biztosan. Mert aki ezt kétségbe meri vonni, az maga az Antikrisztus, sőt rosszabb: illiberális. Lehet itt olyat csinálni, hogy ételosztás, aztán colstokkal mérem, tavaly óta mennyit nőtt a sor. Lehet jogszabályokat megsemmisíteni, hogy minden közterület tele legyen hajléktalannal, aztán szomorúan nézni őket, ahogy megfagynak a saját mocskukban. Csak egy dolgot nem lehet: számon kérni őket, hogy vajon hogyan sikerült idáig eljutni? Mert hát a jogok, meg a mi is? Emberi méltóság! Ez?! Inkább szégyen. És nem az úgynevezett többségi társadalomé. Magyarországon a többségi társadalom reggel felkel és elmegy dolgozni. Minden munkanapon. Átlag 3-400(!) ejró havi fixért. Akkor a magyar kormányé? Igen, de nem azért, mert nem ad elég pénzt. Hanem azért, mert nem billenti farba az ellátó/felszámoló szervezeteket és nem számol utána, hogy hol a pénz?! (Ha korrupt az ország, akkor mindenki korrupt.)

Köszönjük az EU-s támogatást, köszönjük a tönkretett ipart és a privatizációt! Patikamérleggel azonban kár számolgatni az egyenleget. A jelenlegi eredmény az, hogy az EU-béka csillagos segge alatt a fizetésünk. Ennyi jut itt Keleten és nagyon úgy tűnik, csak a keleti országok összefogásával tudunk ebből kilábalni.

Orientalista.hu – Vahn Mégh

Címkék: ,






Back to Top ↑

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com