Kaukázus

2018. 02. 20.

A Szovjetunió felbomlása a Kaukázus „fekete kertjében” kezdődött



A napokban ünnepelték Hegyi-Karabahban annak a tüntetésnek a 30. évfordulóját, amely még az egyhangú döntésekre szocializálódott Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságát is megosztotta. A nemzetközi jog szerint Azerbajdzsánhoz tartozó, de facto független örmény régió mindennapjaira továbbra is rányomja bélyegét a megmozdulást követően elszabaduló erőszak, amely a lassan negyedszázada megkötött tűzszüneti egyezség ellenére bármikor fellángolhat. Riport az egyetlen ENSZ-tagállam által sem elismert szakadár köztársaságból.

Tízezrek vonultak nemzeti színekbe öltözve a Hegyi-Karabah fővárosának számító Sztepanakert utcáin február 13-án, a helyi egyetem épületétől a város főterére, hogy így emlékezzenek meg arról a tömegrendezvényről, amely alapjaiban rengette meg a birodalmon belüli etnikai kérdéseket erőszakosan elnyomó szovjet hatalom tartópilléreit.

Ünnepi felvonulás Sztepanakertben, a karabahi függetlenségi mozgalom születésének 30. évfordulóján

A résztvevők között rengeteg fiatal volt, akik saját emlékek híján csak a családi történetekből meríthetnek a függetlenség kezdeti időszakáról. A harcokból azonban nekik is kijutott, mikor 2016 áprilisában pár napra kiújult a fegyveres konfliktus Azerbajdzsánnal.

A Karabah elnevezés az etimológusok szerint a török kara (fekete) és bah (kert) szóból ered. Az örmény Artsakh szót a szakértők ókori eredetűnek tartják. A görög földrajztudós, Sztrabón Geógraphika hüpomnémata című i. e. első században íródott művében Orchistene-ként említi a régiót.

A folyamatos feszültségben nem meglepő, hogy a 18. életévüket betöltő férfiak számára kötelező a kétéves sorkatonai szolgálat, de az alapvető honvédelmi ismereteket, így például a gépkarabély szét- és összeszerelését a lányoknak is megtanítják középiskolában. A helyiek szülőföldjükhöz való ragaszkodását jól mutatja, hogy a posztszovjet térségben szokatlan módon Hegyi-Karabahban, vagy ahogy az örmények hívják, Arcahban folyamatosan növekszik a népesség.

Szilícium-völgy a Dél-Kaukázusban

A harc mellett azonban a 21. század kihívásaira is igyekeznek felkészíteni a legifjabb generációkat. Sztepanakert központjában egy egyszerű, szürke épületben fekszik a TUMO Center helyi fiókja. Belépve az ajtón letaglózó, a világ vezető techcégeinek irodáira hajazó látvány fogad. Gyerekek tucatjai dolgoznak saját kis projektjeiken a legmodernebb számítógépek előtt. Az oktatási központ működését Koriun Khachaduryan, a franciaországi diaszpórából visszaköltözött igazgató vázolja nekünk.

TUMO Center Sztepanakert

A képzés teljesen ingyenes minden 12–18 év közötti fiatal számára, 4 modulból épül fel és a legszorgalmasabbak akár 14 képességet is el tudnak sajátítani, a programozástól kezdve, a filmkészítésen át, egészen a 3D modellezésig. A központ vezetői arra is figyelnek, hogy a távolság se jelentsen akadályt, így a Sztepanakerttől távolabb eső kisebb településekről és falvakból is megoldják a diákok utaztatását.

A TUMO Center hálózatát egy Libanonban született, az Egyesült Államokban sikeres karriert befutó örmény házaspár adományából hozták létre. Az itt végzett diákok sikerei hatására a Simonian család mellett jelentősen bővült az adományozók köre, és rövidesen új központokat nyitnak, immár Örményországon kívül Párizsban, Moszkvában és Bejrútban is.

A Karabahban 2015-ben indult projekt komoly eredményeket hozhat a helyi gazdaságnak, hiszen csupán egy stabil internetkapcsolatra és szaktudásra van szükség ahhoz, hogy valaki globálisan is sikeres legyen valaki a digitális technológiákban.

A új útburkolattal ellátott Szotk-hágó Örményországot köti össze Karabahhal

A hagyományos piacok elérése ugyanakkor jóval nagyobb kihívásokat tartogat. Az infrastruktúra komoly hiányosságokkal rendelkezik a háború folyamatos veszélye miatt. A nemzetközi befektetők nem szívesen áldoznak jelentősebb összegeket egy konfliktuszónában történő beruházásra, így jobbára csak a külföldön élő örmények adományaiból sikerül megvalósítani a kiemelt projekteket. Az Örményországot és Karabah északi részét összekötő, tavaly átadott autópályát is a diaszpóra finanszírozta.

Évszázados sérelmek

Az Oszmán Birodalom végóráiban lezajlott népirtás következtében szétszóródott örmények az anyagi segítség mellett van, hogy vérüket is áldozzák az anyaföldért. Az 1991 és 1994 között dúló háború egyik hőse, Monte Melkonian is Amerikában látta meg a napvilágot, majd a kényelmes kaliforniai életét hátrahagyva a karabahi harcmezőn esett el.

A török állam mindmáig nem ismeri el, hogy szervezett módon, központi utasításra hajtották volna végre az atrocitásokat az örményekkel szemben az első világháború alatt.

A 11 ezer négyzetkilométernyi területért folyó konfliktus megértéshez egészen a szovjet rendszer kialakulásának időszakáig kell visszatekintenünk. A kezdetben még nemzetiségi ügyi népbiztosként tevékenykedő Sztálin ugyanis az 1920-as évek elején formálódó azerbajdzsáni tagköztársasághoz csatolta Hegyi-Karabahot. A terror és a folyamatos megfélemlítés évtizedekre konzerválta a helyzetet.

Az autonóm régió túlnyomórészt örmény lakossága a moszkvai kommunista központtal dacolva csak 1988-ban foglalt nyíltan is állást a terület Örményországhoz csatolása mellett. A polgárok akaratának ilyen jellegű megnyilvánulása forradalminak számított az autoriter Szovjetunióban. Ennek ellenére több olyan vezető is akadt a Központi Bizottságban, aki kiállt az örmény ügy mellett. Gorbacsov kezdetben türelmet kért a karabahiaktól, ám az erőszak rövidesen elszabadult.

„Befagyott” konfliktus

A karabahiak követelésén feldühödött azeri nacionalisták több városban is pogromot hajtottak végre a helyi örmény közösségek ellen. A támadásokban a hivatalos adatok szerint is száznál többen vesztették életüket. Ez sok örményben felélesztette az első világháború alatt végbement tragédiát, mely egymilliónál is több áldozatot követelt. A kialakult feszültségre való tekintettel a szovjet vezetés megtiltott minden demonstrációt és elutasította az autonóm régió kérését.

A nyílt ellenségeskedés kitörését azonban a felbomlóban lévő birodalom már nem tudta megakadályozni. Az 1991 telén eszkalálódó, mindkét oldalon súlyos atrocitásoktól sem mentes, véres konfliktusnak csak 1994. május 12-én vetett véget a nagyhatalmak közbenjárásával tető alá hozott tűzszüneti megállapodás. Ennek értelmében a Hegyi-Karabah és Örményország közötti korridor is örmény fennhatóság alá került, azt itt élő azeriek már a háború korábbi szakaszában elmenekültek. A békekötés a mai napig várat magára.

Élet a lövészárkokban

A frontvonalon gyakoriak a mesterlövész- és aknatámadások. Évente több tucat fiatal katona veszti életét az ilyen akciókban. A gyászjelentések között megrázó felfedezni, hogy van olyan áldozat is, aki már az új évezredben született. A kiskatonák kemény kiképzést követően kerülnek a frontvonalra, ahol embert próbáló körülmények között kell helytállniuk. Az azeri állásokat pásztázó őrszolgálat éjszaka különösen megterhelő.

Frontszolgálat

Az egyik északi frontszakasz parancsnoka a 2016-os rövid háborút felidézve elmondta: vonalaikat húsznál is több harckocsi által támogatott azeri különítmény támadta meg, ám végül sikerült megállítaniuk az offenzívát. Azerbajdzsánban előrehozott elnökválasztást tartanak áprilisban, amely kapcsán több elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy a lassan 15 éve hivatalban lévő Ilham Alijev elnök a nacionalista húrok pengetésével igyekezhet aktivizálni támogatóit. Ez pedig magában hordozza a konfliktus kiújulásának lehetőségét. Az esetleges jövőbeni összecsapásokat firtató kérdésre magabiztosan válaszolta az örmény tiszt: készen állnak. A béke még igencsak távolinak tűnik a Kaukázus „fekete kertjében”.

Hirado.hu

, , , , , , ,






Back to Top ↑