Ahol nem működik a nyugati demokrácia

A szlovák–iraki Emíre Khidayer szerint a migránsellenes retorika a politikai eseményekre reflektál

Emíre Khidayer apai ágon iraki, anyai ágon szlovák orientalista, szlovák és ENSZ-diplomataként dolgozott az iszlám világ különböző országaiban, így Irakban, Kuvaitban, Egyiptomban és Szudánban. Tapasztalataiból bestsellereket is írt, amelyeket szlovák, cseh, lengyel és angol nyelven adtak ki. A Pöstyénben született, egy Nagyszombat melletti faluban felnőtt szakértő a német szocialisták pártalapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung által rendezett, A női jogok és az iszlám című konferencián adott elő a budapesti Kossuth Klubban. Az európai és az arab identitás, értékrend közti különbségekről nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

– Hogyan került az apja Szlovákiába, és mennyiben határozta meg a gyermekkorát az arab és mennyiben a szlovák kultúra? Hogyan nevelkedett?
– Alapvetően a hagyományos, szlovák, falusi keresztény közeg volt, amelyben felnőttem. Az apám, aki Prágában, az egyetemen ismerte meg anyámat, is kiválóan beilleszkedett a helyi közösségbe: együtt sörözött a többiekkel. Szüleim válása után visszaköltözött Irakba, ekkor megszakadt a kapcsolat. Csak később volt lehetőségem arra, hogy megismerjem az iraki családomat. Ez a 2003-as amerikai inváziót követő időszakban volt. Közvetlenül az arab kultúra tehát nem hatott a gyermekkoromra, a másság érzése azonban igen. A felnőttek kedvesek, toleránsak voltak, a gyerekek azonban gonoszak tudnak lenni, éreztették, hogy csak félig vagyok szlovák. Ezért is tartottam fontosnak, hogy arab szakra menjek, hogy megismerjem a gyökereimet.

– Mennyire értelmezhető egységes egészként az arab világ? A Magreb-országok és a Közel-Kelet államai között hatalmas a különbség…
– …mint ahogyan a szláv népek gyűjtőfogalma alá is egészen különböző nemzetek tartoznak Oroszországtól Szlovákián át a Balkánig. Fontos, hogy a különbségeket is lássuk. Az arab nyelvnek egészen különböző dialektusait használják a különböző országokban. Sőt, én ezeket nem is dialektusoknak, hanem önálló nyelveknek tekintem. Néhány alapelvet leszámítva egészen mások az étkezési szokások is. Az arabok ráadásul nem is arabként identifikálják magukat alapvetően, hanem kuvaitiként, irakiként stb., mint ahogyan a szláv népek is inkább vallják magukat szlováknak, szerbnek, orosznak, mint szlávnak.

– Miért fullad kudarcba az arab világban az amerikai demokráciaexport?
– A nyugatiak hajlamosak az ottani politikai berendezkedéseket diktatúrának nevezni, és nyugati típusú demokráciát ráerőltetni ezekre az országokra, holott az autokratikus állami vezetés a testre szabott ezekben az országokban. Az arab országokban ugyanis nincsenek meg a klasszikus nyugati jogállami értékek, elvek. Két hatalmi tényező van, amelynek engedelmeskedik a helyi lakosság: a katonaság és az egyház

– Miből fakadhatnak a különbségek az iszlám migráció kapcsán a közép-európai és a nyugat-európai EU-tagállamokra jellemző politika között?
– A nyugat-európai politika gyakran idealista szakpolitikákat termel ki magából. Hozzájuk képest a V4-ek attitűdje sokkal pragmatikusabb és értelmesebb. Ezzel párhuzamosan a V4-ek tiszteletben tartják a nemzetközi jogot és szerződéseket. Máig vannak olyan osztrák és nyugati turisták, akik Szlovákiába jönnek és nem tudják, hogy itt is euró a pénznem. Ez azt jelenti, hogy ignorálják a velük szomszédos, szintén EU-tag szövetséges országokat. Ebből a perspektívából érdekes lesz nézni, hogy a nyugatiak hogyan fognak viszonyulni az egészen különböző kultúrából érkezettekhez. A V4-eknek ebből a szempontból helyzeti előnyt jelent az, hogy szemben a nyugatiakkal, tisztában vannak a kommunista diktatúra miatt azzal, hogy hogyan viselkednek és gondolkoznak azok az emberek, akik elhagytak egy autoriter módon működő országot.

– Hogyan érzi magát, amikor Robert Fico arról beszél, hogy az iszlám világból érkezőknek nincs helyük Európában, és az ellenzék vezére, Robert Sulík is hasonló álláspontot képvisel, sőt a V4-eket is ez az álláspont kovácsolja össze?
– Fontos ismerni a pontos szöveget és kontextust, amikor elhangzanak az ilyen gondolatok, vélemények. A szövegkörnyezetet gyakran figyelmen kívül hagyják. Sokszor a retorika a politikai eseményekre, így például a választási kampányeseményekre reflektál.

Magyar Nemzet Online