Lapszemle

2014. 10. 20.

Akkorát nyertek a kurdok, hogy az nagyon fáj nekik



A megsokszorozódó légi csapások segítségével egy hónap után úgy tűnik, a kurd erőknek sikerült felülkerekedniük a szíriai-török határnál lévő Kobaniban. A városért folyó harc azonban újra kiélezte a török-kurd viszonyt, az augusztusi elnökválasztáson a kurdok szavazataira is számító Recep Tayyip Erdogan is arra utalt, a török vezetés szemében nincs sok különbség a Kurdisztáni Munkáspárt és az Iszlám Állam között. 


Több szíriai kurd parancsnok szerint a hét végére sikerült kiszorítani az Iszlám Államot a szíriai-török határnál fekvő Kobaniból, már csak két kisebb terület maradt az ellenőrzésük alatt, annak ellenére, hogy kedden még olyan hírek érkeztek, miszerint az IS már a település legalább felét megszerezte.

Még nem tudni, tényleg véget ér-e a városért folyó harc, de más források is arról számoltak be, hogy az IS látszólag visszavonta erőit a városból. „Kobani már csendes, az IS zászlója eltűnt az épületekről” – mondta az egyik kurd forrás pénteken. Ugyanakkor szerinte két közeli település továbbra is a kezükön van, és újabb ostromra készülhetnek Kobani ellen.

Kobaninak elsősorban szimbolikus jelentősége van, az azonban akkorára nőtte ki magát, hogy muszáj volt mindkét oldalnak nagy erőket mozgósítania a városért folyó harcban. Végső csapást semmiképpen nem Kobaninál tudnak mérni az Iszlám Államra, de a szíriai kurd területen fekvő település ostroma már biztosan újra előtérbe tolta az évtizedes török-kurd ellentétet, és komolyan aláásta a törékeny békefolyamatot, miközben a nyugati szövetségeseivel is kiélezte az ankarai vezetés viszonyát.

Megsokasodtak a bombázások

Az egy hónapig húzódó harcokban a szíriai ellenzék szerint több mint 600 embert – köztük az Iszlám Állam több száz fegyveresét – megöltek, közben pedig több mint 160 ezren menekültek el a városból, ahol a dzsihádista szervezet öngyilkos merénylőket is bevetett. A BBC szerint összességében 250 ezer szíriai kurdnak kellett elhagynia otthonát.

A harcok azért is a média figyelmének középpontjába kerültek, mert a törökországi hegyekből nemcsak az IS elől elmenekülő kurdok, hanem újságírók és tévéstábok is biztonságos távolból követték az eseményeket.

A város sorsa több szempontból is kulcsfontosságú volt:

• ez volt az első igazi próbája annak, hogy mennyire hatékonyan tudják visszatartani az Iszlám Államot a sorozatos légi csapások,
• a város elfoglalásával az Iszlám Állam a határ meglehetősen hosszú szakaszán szerezhette volna meg az irányítást,
• a többségében kurdok lakta városért folyó harcok a nem mozduló Törökország és a kurdok közötti békefolyamat egyik sarokpontjává vált.

Augusztus 8-a óta összesen már 287 légi csapást hajtottak végre Irakban, és 171-et Szíriában.

Az elmúlt hetekben a legtöbb légi csapás már Kobani környékére koncentrálódott, de nyugati vezetők attól tartottak, hogy a város így is elesik majd, habár ezzel részben a várakozásokat is próbálták csökkenteni.

Kobaniból evakuálták a civileket, így nagyobb teret engedtek a légi csapásoknak, miközben a szíriai kurd erők fegyvereket és lőszert is kaptak. Így sem volt biztos azonban, hogy tartani tudják magukat a városnál az Iszlám Állam fegyvereseivel szemben.
Nagy nyomás volt a törökökön

A valamilyen formában már lassan hatvan országot tömörítő koalíció az Iszlám Állam ellen formálódik, azonban Kobani is megmutatta, milyen érdekellentétek feszülnek az egyes országok között, hiába közös az ellenség. Az Egyesült Államok és az ENSZ is azt sürgette, hogy Törökország avatkozzon be a városért folyó harcokba, azonban a határnál felsorakozott török tankok nem mozdultak, és a törökországi kurdokat sem akarták átengedni, hogy aztán önkéntesként harcolhassanak.

Az Iszlám Állam elrabolt 46 török állampolgárt még júniusban, és több mint száz napig fogvatartotta őket. Pontosan nem lehetett tudni, hogyan sikerült elérni a kiszabadulásukat, de az Egyesült Államok azt remélte, hogy utána Törökország kész lesz nagyobb szerepet vállalni az Iszlám Állam elleni fellépésben.

Az amerikai nyomásra és a bizonytalan török álláspontra jellemző, hogy Barack Obama amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Susan Rice jelezte vasárnap, hogy Ankara beleegyezett abba, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei legalább szíriai ellenzékiek kiképzésére használhassanak egy törökországi légibázist, hétfőn azonban török tisztviselők arról beszéltek, hogy még semmiről sem döntöttek.
Habár Törökországot éppen azért ostorozták hetekkel ezelőtt, mert nem tett eleget az európai dzsihádisták Szíriába és Irakba érkezésének megakadályozásáért, most az ENSZ is egészen messzire tévedve sürgette a török vezetést. Szíria-ügyi különmegbízottja, Staffan de Mistura azt szorgalmazta, hogy engedje át az önkénteseket Szíriába a város védelmére, mivel állítása szerint nem akar még egy srebrenicai mészárlást, ahol 1995-ben több ezer muszlimot öltek meg boszniai szerbek a háború alatt.

Lehetett átjárás a háttérben

Újságírók találtak olyan kurd harcosokat, akik oda-vissza jártak a határ között. Valószínűleg a védők is kifogytak volna már a lőszerből, ha nem kapnak folyamatos utánpótlást. Vannak olyan források, akik szerint az ellátmányt átengedték, és egyes feltételezések szerint a légi csapások célpontjainak egy részét is a török oldalról azonosították be.

Törökország azt hangsúlyozta, hogy nem akar egyoldalúan szárazföldi akcióba kezdeni, emellett pedig azon van, hogy elmozdítsa Bassár el-Aszad szíriai elnököt. Törökország azt javasolta, hogy hozzanak létre egy ütközőzónát Szírián belül, légtérzár ötletét is felvetette, ezek ugyanakkor nem arattak túl nagy sikert az amerikai vezetésnél és a NATO-ban sem.

Törökország azonban elsősorban azért vonakodott katonailag is beavatkozni a konfliktusba, mert nem szívesen fegyverezné fel az Iszlám Állammal küzdő szíriai kurdokat, akik az Ankara és nyugati országok által terroristaszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szövetségesei, és végső soron az iraki kurdokhoz hasonlóan egyfajta autonóm területet hoznának létre Szíria északi részén, a török határ mentén.

Erdogan nem tenne különbséget

Az már Kobani sorsától függetlenül is biztos, hogy az Iszlám Állam előretörése és fenyegetése újra előhúzta az évtizedekre visszanyúló konfliktust a törökök és a kurdok között, ami azonban az elmúlt években úgy tűnt, nyugvópontra jutott.

A független kurd államért, majd pedig különböző szintű autonómiáért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű szervezet 1984 óta küzd a török kormányerőkkel, a harcokban 40 ezer ember vesztette életét. A helyzet azonban mostanra már nem olyan feszült, mint korábban volt, sok előrelépés történt Recep Tayyip Erdogan miniszterelnöksége alatt. A PKK vezetője, Abdullah Öcalan 2012-ben tárgyalásokat kezdett a török kormánnyal, és márciusban tűzszünetet hirdetett, sok fegyveresük pedig visszahúzódott Irak északi részére.

A békefolyamatot jogi útra terelő Erdogan még az augusztusi elnökválasztáson is számíthatott a kurdok szavazataira, többek között az ő támogatásukkal is ülhetett át a miniszterelnökiből az államfői székbe. „Hiba lenne különbözőnek tekinteni őket” – mondta azonban most arra utalva, hogy a török vezetés szemében nincs sok különbség a PKK és az Iszlám Állam között. A török retorika egy jellemző érvelése volt az elmúlt napokban, hogy két terrorista csoport háborúzik egymással.

AI: Síita bosszúhadjárat kezdődött

Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet jelentése szerint Irakban síita milíciák elraboltak és megöltek sok szunnitát az elmúlt hónapokban. Az AI szerint rengeteg azonosítatlan holttestet találtak Bagdadban, Szamarrában és Kirkukban, sokuk meg volt bilincselve, és fejlövéstől halt meg, ami kivégzésre utal. Másokat eltűntként tartanak nyilván, tette hozzá a szervezet.

A kurdok dühe tüntetésekbe torkollt, közel harminc városban vonultak utcára emberek, és az utcai összecsapásokban legalább 31 ember meghalt. A hadsereg több területen is kijárási tilalmat vezetett be, amire 22 éve nem volt példa. A kurdok úgy érzik, hogy Törökország őket, és nem az IS-t tartja a valódi ellenségnek. Öcalan egyenesen azt mondta, hogy ha Kobani elesik, az automatikusan a békefolyamat végét jelentené.

A török vezetés ebben az esetben is azt állította, az összecsapások egy része valójában a PKK támogatói és az IS-szel szimpatizáló iszlamista kurdok között robbant ki. Keddre a március óta tartó tűzszünet is a múlté lett: a török légierő a PKK állásait bombázta Hakkari tartományban, az iraki határ közelében, írja a BBC. A Hürriyet napilap szerint a támadás komoly áldozatokat szedett Daglica falunál hétfőn. A török hadsereg szerint ők csak válaszoltak, amiért a PKK egy katonai állomáspontot ágyúzott a térségben már három napja.

Fontos tartomány a tét Irakban

Miközben az Iszlám Állam elleni harc az elmúlt napokban és hetekben elsősorban Kobanira összpontosult, a nyugati erők szemében az elsődleges prioritás még mindig az, hogy Irakban indítsák be a rendezéshez vezető folyamatokat, Szíria a három és fél éve húzódó polgárháborúval egy sokkal nehezebben megoldható problémát jelent.

Az Iszlám Államnak komoly erőforrásokat kellett összevonnia a városért folyó harchoz, azonban közben Irakban sem tűntek el. Egy másik fronton, az iraki Anbar tartományban 180 ezer ember menekült el Hít városánál az IS és a légi csapásokkal megtámogatott iraki hadsereg összecsapásai elől. Az Iszlám Állam már korábban is fontos területeket szerzett meg a tartományban, a további előrenyomulással pedig egyes elemzők szerint akár olyan utánpótlási útvonalat is szerezhetne, amivel Bagdad elleni támadásokat is tervezhetne.

index.hu

orientalista.hu

Címkék: , , , , , ,






Back to Top ↑