Szíria

2016. 06. 08.

Aleppo: el innen bármi áron



A szíriai háború az Aleppoban élő Derszimaéknak hónapok óta tartó élet-halál küzdelmet jelent. A kurd család egy állásajánlatnak köszönhetően nekivágott a Földközi-tengerhez vezető útnak. A nagy veszély ellenére így mégis Szíriában maradhatnak.

Bár hosszú idő óta tartó szenvedést hagytak maguk mögött, Derszima (biztonságuk érdekében álneveket használunk) most is tud mosolyogni. A Sára nővérrel való találkozás bizalommal tölti el őket. A CSI partnere arra biztatja a három gyermekes szülőket, hogy bátran öntsék ki a szívüket előtte. Az apáca figyelmesen hallgatja őket.

Frontok között

Derszima családja Afrinból, egy Törökország határánál álló városból származik. 2009-ben al- Ashrafieba, Aleppo főleg kurdok lakta negyedébe költöztek. „Delal, a férjem saját szabóműhelyt nyitott ott. Akkoriban nagyon jól ment minden” – emlékszik vissza szomorúsággal a hangjában az örömteli évekre. A családi boldogságnak azonban a 2011 áprilisában kitört polgárháborúval hirtelen vége lett. „Fegyveresek, akiket mi csak Szabad Szír Hadsereg néven ismertünk, repeszbombákkal lőtték al-Ashrafiet. Ekkor Sheikh Makszoudba, Aleppo egy másik, szintén kurdok lakta részébe menekültünk, ahol az apósomék éltek.”

Ott néhány hónapig viszonylagos biztonság volt, de a harcok itt is utolérték őket. A lázadók nagyobb tüzet zúdítottak Sheikh Makszoudra, mint al- Ashrafiera. A Derszima család a frontok közé szorult, és menekülésre nem volt lehetőségük. Életük legrosszabb hat hónapja következett. Az elektromos áram és a vízszolgáltatás is megszakadt.

A legrosszabb az élelmiszerhiány volt, ami egzisztenciális félelmet okozott. „Két hónapig kenyerünk sem volt. Köhögés elleni szirupot vettem, és azzal próbáltam lenyugtatni az éhező gyermekeimet, hogy legalább aludni tudjanak.”

Mindenáron ennivalót kell szerezni

Derszima minden alkalommal rettegett, amikor Delal elindult, hogy valami ehetőt szerezzen a családnak. „Gyakorlatilag naponta veszélyeztette az életét azzal, hogy kilépett az utcára, hogy nekünk ennivalónk legyen.” Az ágyúzás egyre erősödött, és közeledett. Ezzel együtt a család félelme is nőtt. „Rettegtünk az életünkért, hiszen bármelyik pillanatban eltalálhattak volna.”

Újabb menekülés

2011 októberében aztán rájuk mosolygott a szerencse: Delal munkalehetőséget kapott a Földközi-tenger partján, és Aleppoban is kicsit csöndesedtek a harcok. A családfő elutazott a helyszínre, hogy megismerje az ottani lehetőségeket. Derszimának egyedül kellett gondoskodnia a családról, ezért eladta az ékszereit. A bevételből főleg lisztet vásárolt, hogy kenyeret tudjon sütni. A maradék pénzt meg félretette, mert tudta, hogy szükségük lesz rá 2011 decemberében, ha a tengerpartra indulnak.

Amikor megérkeztek az új helyre, az anya végre föllélegzett. Delal segélymunkásként szerzett jövedelméből a család, ha nem is túl jól, de fenntarthatja magát. Derszima hálás, hogy a hónapokig tartó életveszély után biztonságban lehetnek.

Derszima az utóbbi években nem talált igazán nyugalmat. Aggódott idős édesanyja miatt, aki mostanáig a háborús övezetben maradt. „Anyám külön azért utazott Afrinból Aleppoba, hogy megnézze mi lett a házunkkal.” De azt már félig lerombolták, és kifosztották. Az átélt borzalmaktól öt nappal később elájult. A fiút, aki naponta élelmet vitt neki, megölte egy gránát. A megcsonkított holttest látványa már túl sok volt szegénynek.

A volt szomszédok értesítették Derszimát a szomorú hírről. „Tudtam, hogy bármi áron azonnal ki kell hoznunk őt Aleppóból, de tisztában voltam az út veszélyével. Nagyon örülök, hogy most már itt van velünk.” De még ma is az átélt borzalmak hatása alatt áll.

Remény és vigasztalás

Derszima reméli, hogy édesanyja állapota javul, és bízik benne, hogy a családja is boldogulni tud. „Egyszerűen elmondhatatlan, min mentünk keresztül.” A háromgyermekes édesanya mégis boldog, hogy megismerték Sára nővért és csapatát. „Nagyon nagyra értékelem, amit a nővér tesz értünk. A vele való beszélgetés mindig megerősít és bátorsággal tölt el.” És megnöveli a bizalmukat, hogy a szenvedések ellenére Szíriában maradjanak: „Mi kurdok vagyunk, és szeretjük Szíriát, mert ez a hazánk!”

Nők a nőkért

  1. március 21-én ünnepelték Szíriában az anyák napját. Sára nővér segítőivel 100 – különböző felekezetekhez tartozó – nőnek nagy ünnepséget rendezett, amelyen beszéltek az emlőrák veszélyeiről is. Sára nővér megköszönte a CSI ökumenikus támogatását. Egy kis szendvics és finomság mellett abban is megállapodtak, hogy kéthetente ismét összegyűlnek, és egy kijelölt témában folytatják a beszélgetést.

Orientalista.hu – CSI Magyarország

Címkék: , , , ,






Back to Top ↑