Lapszemle

2017. 08. 14.

Az öldöklés hetven esztendeje



Hetven évvel ezelőtt került sor az emberi történelem eddigi legnagyobb egyszeri népvándorlására, amelyet politikai okokból szerveztek meg. India szétválasztásáról van szó, amelyet voltaképp egyetlen tollvonással oldottak meg, hogy egy jókora otthont adjanak a muszlimoknak, de megmaradjon a vallásilag pártatlan, ám főként hinduk lakta India.

Ahogy azt mi magunk is tapasztaltuk, a britek kiválóan tudnak térképeket rajzolni, ha más országok sorsát kell eldönteni. India esetében is katasztrófát eredményezett a néhány nap alatt meghúzott határvonal.

Egy milliónál is több áldozatot hozhatott a brit gyarmati hatalom megszűnése Indiában

India a XIX. század közepén élte át a maga szabadságharcát, 1857-ben tört ki az a lázadás, amelyet az akkori urak a Kelet-indiai Társaság ellen indítottak, s amelyet a brit katonák levertek. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a gazdasági társaságot megszüntették, és London gyarmatává vált a szubkontinens, ahol elkezdték kiépíteni a brit közigazgatást.

Egyes területek a koronától független hercegségek voltak széles körű önkormányzattal, mások viszont közvetlenül őfelsége uralma alá tartoztak. India parasztjai a nemzetközi piacokra termelték a javakat, a kiépített vasútvonalak elvitték az élelmet, de nem segítették az éhezőket, csak katonákat hoztak, ha lázadozni kezdtek a helybéliek.

A XX. század elején a hinduk és a muszlimok is külön-külön választásokat akartak tartani, színre lépett a Muszlim Liga, amely politikai pártként próbálta védeni a hittársak érdekeit. London a második világháborúba úgy vitte bele ­Indiát, hogy a hadba lépésről nem egyeztetett a helyiekkel, a győzelem után pedig tarthatatlanná vált a Brit Rádzs, s eldöntötték, Indiát Mahátma Gan­dhi szellemi és Dzsavaharlal Nehru politikai vezetésével elengedik.

A Radcliffe-vonal meghúzása iszonyatos fájdalommal járt mindkét oldalon. A muszlimok lakta északnyugati részt Pakisztánnak nevezték el, összekapcsolva a négy nagy tartomány nevének első betűjét (Pandzsáb, Afgánia, Kasmír és Szindh), befejezve Beludzsisztán nevének végével. Az új Indiában rekedt muszlimok elindultak északnyugat, illetve a másik országrész, a Kelet-Pakisztánként nevezett új otthon felé, útközben összetalálkozva azokkal a hindukkal és más felekezetűekkel, akik nem akartak vagy nem tudtak a jövőben Pakisztánban élni.

Jogi értelemben a két entitás 1947. augusztus 14-ről 15-re virradó éjszaka született meg, ám a vándorlás akkor már tartott, mintegy 14,5 millió ember kelt vándorútra. Az új államok közül Indiá­ban 330 millió ember élt, 30 millióan Nyugat-Pakisztánban, 30 millióan pedig Kelet-Pakisztánban laktak.

A legnagyobb mozgás Pandzsábot érintette, innen mintegy 6,5 millió muszlim kelt át Pakisztánba, velük szemben az a 4,7 millió hindu és szikh haladt, akik Indiában fognak élni a tervek szerint. A későbbi kimutatások szerint egyetlen muszlim se maradt Pandzsáb indiai részén, és egyetlen hindu vagy szikh se él ma a Pakisztánnak juttatott területen.

Ez pedig iszonyatos harcokat, mészárlásokat, pogromokat jelent. A britek szerint a költözés során nagyjából 200 ezer ember halt meg, a helyi felmérések azonban nem tartják túlzónak a kétmillió áldozatot sem. A szakértők nagyjából egymilliós számban állapodnak meg, a kutatásokat ma is nehezítik politikai megfontolások, s manapság is évente nagyjából ezer család menekül át egyik országból a másikba.

India és Pakisztán hosszú utat tett meg hetven év alatt, de soha nem sikerült kibékülniük. A háromszázmilliós indiai lakosságból mára 1,2 mil­liárd lett, a harmincmillió pakisztániból kétszázmillió, az 1971-es, rendkívül véres függetlenségi háborút követően kikiáltott egykori Kelet-Pakisztánban, a mai Bangladesben pedig 160 millióan élnek.

Az etnikai villongások ma is mindennaposak, India és Pakisztán között pedig az 1800 kilométeres határon mindössze egy átkelő van, Vagah falunál.

Magyar Idők – Sitkei Levente

Címkék: , , , , , , , ,






Back to Top ↑