Afrikára koncentrál az Európai Unió
2017. 11. 25.
Nem kevesebb, mint a teljes kapcsolatrendszer újragondolása a célja az Európai Unió és az Afrikai Unió jövő szerdán kezdődő csúcstalálkozójának. Brüsszel az afrikai migrációs folyosó lezárása érdekében eurómilliárdokat fektetne a ketyegő demográfiai bombaként emlegetett kontinensbe.
Az elefántcsontparti Abidjanban a két kontinens nyolcvan politikai vezetője gyűlik majd össze jövő héten, hogy éppen tíz évvel a közös EU–Afrika -stratégia elfogadása után újra cselekvésre szánja el magát. A migrációs válság és Észak-Afrika biztonsági helyzete miatt kifejezetten nagy elvárások előzik meg a csúcstalálkozót, nem hiába szentelte az Európai Parlament (EP) a mostani hetet az afrikai kontinens ügyének.
Antonio Tajani, az intézmény elnöke egy szerdai beszédében nem is próbálta titkolni az említett stratégia sikertelenségét: mint fogalmazott, az unió éveken keresztül nem fordított megfelelő figyelmet Afrikára. Tajani egy 40 milliárd euró nagyságú, „afrikai Marshall-tervvel” adna lendületet az együttműködésnek, amely Brüsszel reményei szerint nemcsak a tömeges elvándorlás problémájára jelenthet hosszú távú megoldást, de talán demokratikus kormányzati modelleket is meghonosíthat Afrikában.
Emlékezetes, hogy az EU a Törökországgal kötött migrációs paktum létrehozásakor is pénzzel zárta el az egyik menekültcsapot, ugyanakkor abban mindenki egyetért, hogy az afrikai menekültválság alapjaiban különbözik a közel-keleti válsággócoktól. Talán a leginkább szembetűnő eltérés, hogy míg a Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkező tömegeknek – részben Ankarának köszönhetően – már látjuk a végét, Afrikából még hosszú évtizedekig bevándorlók sokasága kelhet útra. Ennek egyik oka a sokat emlegetett demográfiai bomba: a jelenlegi termékenységi ráták mellett a szubszaharai térség lakossága 2050-re meghaladja a kétmilliárdot, az évszázad végére pedig több mint 16 milliárdan élhetnek az egész kontinensen.
Európa számára az igazi fejtörést az jelenti, hogy a népes afrikai fiatalság nem lát jövőt az afrikai létben, viszont nyolcvan százalékuk így vagy úgy, de hozzájut mobiltelefonokhoz, ezért „az európai jólét” üzenete eljut hozzá. Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy míg az európai kormányok a tömeges bevándorlás kezdetén meglehetősen vonzó szociális juttatásokkal segítették a bevándorlók ügyét, Afrikában a mai napig hiányoznak a jogszabályi feltételek: a polgárháborús Líbia az 1951-es menekültügyi egyezményhez sem csatlakozott, a szintén menekülttömegeket elszállásoló Uganda és Etiópia pedig fenntartásokat fűzött a dokumentumhoz.
Az Európai Parlament egy háttérelemzésében megjegyezi: Afrikában a nemzetközi jogi kötelezettségek és azok végrehajtása között óriási a szakadék, így az üldözöttek általában táborokba szorulnak, az afrikai befogadó országok pedig a mozgásszabadságtól és a munkához való jogtól is megfosztják őket.
Orientalista.hu – Magyar Idők
Izrael szisztematikusan, kocsiról kocsira támadta egy segélyszervezet munkatársait →
Namíbia elítéli, hogy Németország támogatja a gázai izraeli népirtást →
Az indiai haditengerészet véget vetett a szomáliai partoknál történt teherhajó-eltérítésnek →
