Marokkó segíthet a krízis enyhítésében
2017. 01. 20.
Gambia akár jól is élhetett volna 1994, Yahya Jammeh elnök vértelen puccsa óta, de az afrikai valóság mindig keresztülhúzza a számításokat. Gambiában a lakosság túlnyomó részének esélye sincs felemelkedni, ha nem kapnának támogatást külföldről, olyan rokonoktól, akik Európában keresik a boldogulást. Az egyszerű szegénység és kilátástalanság már így is rengeteg gambiait indított a nyugati útra, a rendszer pedig úgy működik, mint egykor a rabszolgakereskedelem, azaz helyi, főként nigériai bandák szervezik az utakat észak felé. Szenegál és Mali sokat segíthet a gambiaiaknak, e két ország útlevelével ugyanis vízum nélkül be lehet lépni Marokkóba. Gambia lakosságának ugyan viszonylag kicsiny része hagyta el hazáját; mintegy 65 ezer emberről van szó, de a képzett réteg több mint 65 százaléka ment külföldre dolgozni, ez viszont Afrikában is kimagasló arány.
A független Gambia első elnöke, Dawda Jarawa Glasgowban járt az állatorvosi egyetemre, mielőtt hazatért, a mostani megválasztott elnök, Adama Barrow viszont lejjebb adta, biztonsági őr volt egy londoni áruházban. Yahya Jammeh nem tartozik közéjük, egyszerűen koránál fogva, hiszen puccsa idején mindössze 29 éves volt, így nem is próbálkozhatott külföldi munkavállalással katonaként. Gambia az ő uralma idején azt azonban elmondhatta magáról, hogy stabil volt, így sok fekete-afrikai ide menekült veszélyes hazájából. A lakosság mintegy 17 százaléka ma is külföldi, igaz, ez Nyugat-Afrikában nem ugyanazt jelenti, mint Európában.
Gambiától északra nincs könnyű dolguk a migránsoknak, hiszen Dakarig még eljutnak a nyugat-afrikai autópályán, de onnan Mauritánia és a sivatag kezdődik, majd belépnek Marokkóba, pontosabban a Marokkó által követelt, ám önmagát független köztársaságként számon tartó Nyugat-Szaharába. A térségben nincs béke, a marokkói hatóságok és a Polisario Front nevű fegyveres csoport egyaránt jelen van. Marokkó sokat küzd a rajta keresztülcsörtető migránsok helyzetének kezelésével, miközben saját lakossága is Európa felé menne, s érdemes megemlíteni az afrikai partokon található két spanyol enklávét, Melillát és Ceutát, ahová időről időre be akarnak törni a délről érkezők, általában kevés sikerrel.
Marokkó emellett a nyugat-afrikai országok tömörülésének nagyon fontos tagja, amely nagyon aktív szerepet játszik a tárgyalások során. Yahya Jammeh számára is felajánlották a menedéket, a büntetlenséget a béke érdekében, s nem mellékesen azért, mert a hatalmához ragaszkodó elnök felesége marokkói.
Magyar Idők
Felháborodott az arab világ a svédországi Korán égetés miatt →
Burkina Fasóban átlépte a kétmilliót a belső menekültek száma →
Libanon szigorúbb szabályokat vezetett be a szíriai menekültekkel szemben →
