Regionális vetélkedés áll az öböl-menti viszály hátteráben
2017. 06. 09.
Alapvetően regionális vetélkedés áll a Perzsa(Arab)-öböl térségében kialakult válság hátterében – hangsúlyozta Csicsmann László, a Corvinus Egyetem docense csütörtökön az MTI-nek adott interjújában. A térség szakértője szerint ez a vetélkedés hosszú évekre vezethető vissza.
A térség olajmonarchiáit tömörítő Öböl menti Együttműködési Tanács – amelynek a mostani konfliktusban szemben álló Szaúd-Arábia és Katar is tagja – 1981-ben jött létre, két évvel az iráni iszlám forradalom után. Az iráni fenyegetés volt a legfőbb összetartó erő a szervezetben, amelyben méreténél, gazdasági erejénél fogva egyértelműen Szaúd-Arábia a domináns szereplő. Rijád különösen a kilencvenes évektől mindent megtett annak érdekében, hogy elszigetelje azokat az államokat, amelyek megpróbáltak a szaúdi úttól eltérő, független külpolitikát folytatni.
Ezek közül különösen Katar emelhető ki, amely a 2000-es évek elejétől rendkívül aktív külpolitikát folytat. Igyekszik az Egyesült Államokkal is jó kapcsolatokat fenntartani, nem véletlenül található Katarban a legnagyobb térségbeli amerikai – mintegy 10 ezer katonának otthont adó – légitámaszpont.
Valójában 2011-ben az arab tavasz jelentette a fordulópontot, attól kezdve a két ország ténylegesen rivalizálni kezdett egymással. Katar támogatta a mérsékelt iszlamista mozgalmakat, amelyek sorban nyerték meg a választásokat és átvették a hatalmat, például Egyiptomban és Tunéziában. Ez a politika nem tetszett Szaúd-Arábiának.
A két ország közötti közvetlen konfliktus ugyanakkor mostanáig „jegelődött”. Ebben több tényező is szerepet játszott, például az Iszlám Állam által jelentett kihívás, valamint a csökkenő olajárak, ami a rivalizálást némileg háttérbe szorította. Most viszont Szaúd-Arábia a jelek szerint elérkezettnek látta az időt a katari törekvésekkel való leszámolásra – vélekedett Csicsmann László.
A közvetlen kiváltó okok között említette Donald Trump hivatalba lépését, illetve az amerikai elnök közel-keleti látogatását, ami megerősítette Rijád pozícióit elsősorban a fő veszélyforrásnak tartott Iránnal szemben. Donald Trump rijádi látgatása önbizalmat adott a szaúdiaknak.
A szakértő emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt hetekben Rijád részéről felerősödtek a még 2015-ben Irakban elrabolt katariak – köztük a királyi család tagjai – szabadon engedésével kapcsolatos, állítólagos katari-iráni együttműködéssel kapcsolatos vádak. Ez – mint fogalmazott – ebben a formában nem igaz. Mint ahogy az a szaúdi vád sem állja meg a helyét, hogy Katar terrorista szervezeteket támogat. Ezeket a vádakat Rijáddal szemben is fel lehetne hozni. Irán meg is tette ezt a Teheránban szerdán történt merényletek kapcsán, azt hangoztatva, hogy a terrorcselekmények mögött Rijád áll.
Csicsmann László szerint természetes, hogy ilyen válság esetén minden forgatókönyvet számításba kell venni, így nem zárható ki az esetleges katonai megoldás sem. Ennek a valószínűsége azonban rendkívül csekély. A regionális és a globális szereplők – az Egyesült Államok és Oroszország – semmilyen formában nem érdekeltek egy regionális háború kirobbanásában.
A Corvinus Egyetem docense hangsúlyozta, hogy diplomáciai megoldásra számít. Erre utal, hogy Donald Trump telefonbeszélgetést folytatott a katari emírrel, kilátásba helyezve, hogy az Egyesült Államok kész közvetíteni, és az érintett felek akár a Fehér Házban is találkozhatnak.
Katar mellett áll Törökország, az ankarai parlament szerdán el is fogadta, hogy több ezer katonát küldjenek az országba. Ugyanakkor Törökországnak sem érdeke a viszály szítása Szaúd-Arábiával. Valójában ez egyetlen országnak sem áll érdekében, a kivételt talán Irán jelenti, amelynek Rijád legfőbb ellenfele. A regionális szereplők közül egyedül a síita Iránnak kedvező az, ha megosztottá válik az Öböl menti Együttműködési Tanács, hiszen tagjai valójában olyan szunnita államok, amelyek az iráni fenyegetés miatt tartottak leginkább össze.
Csicsmann László szerint a vetélkedés nyilvánvalóan tovább folytatódik. Szaúd-Arábia továbbra is megpróbálja elérni, hogy Katar beálljon a sorba, és azt a külpolitikát folytassa, amelyet Rijád diktál. Valószínű, hogy a mostanihoz hasonló agresszív eszközökkel ezt sikerül is elérnie és akkor a válság nagyjából rendeződni fog.
A szakértő nem zárta ki, hogy az Iszlám Állam által Iránban elkövetett terrorcselekmények időzítése – noha nem bizonyítható – összefügg az öböl menti feszültség kiéleződésével. Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az Iszlám Állam most elérkezettnek látta az időt arra, hogy „leszámoljon” Teheránnal. Emlékeztetett, hogy az elmúlt hónapokban az Iszlám Állam fegyvereseket kezdett toborozni az iráni szunniták körében. Irán lakosságának döntő többsége síita, de van egy szunnita kisebbség, amely radikalizálható. Nyilvánvaló, hogy a merényletek végrehajtásához kellett egy „belső szál” – vélekedett, utalva arra is, hogy Irán síita, míg az Iszlám Állam szunnita.
A térségben a síita-szunnita ellentétnek elsősorban politikai okai vannak. Ez nem választható el a regionális rivalizálástól, az iráni-szaúdi ellentéttől. Irán ezért állítja, hogy Szaúd-Arábia áll a háttérben. Ez ugyan szintén nem bizonyítható, az viszont valóban szaúdi érdek, hogy Iránban instabilitás legyen.
Csicsmann László szerint számolni kell azzal, hogy az Iszlám Állam újabb terrortámadásokat hajt végre Iránban is. Kérdéses, hogy ez mennyiben érinti az ottani belpolitikai folyamatokat. A közelmúltban tartott iráni elnökválasztáson a mérsékelt erők jól szerepeltek, és kérdéses, hogy egy ilyen merényletsorozat – különösen ha újabb terrorcselekményekre kerül sor – mennyiben változtatja meg a hangulatot a keményvonalas konzervatív erők javára.
„Nem zárom ki, hogy a mostani eseményeknek – akár rövid távon is – ilyen következményei is lehetnek ” – jelentette ki Csicsmann László.
Orientalista.hu – Magyar Idők, MTI
Ankara: Netanjahu lángba akarja borítani az egész Közel-Keletet hatalmon maradása érdekében →
Izrael szisztematikusan, kocsiról kocsira támadta egy segélyszervezet munkatársait →
Az iraki ellenállás az amerikai csapatok azonnali távozását követeli →
