Iszlám világ

2015. 11. 01.

Divat félremagyarázni mindent



Megszaporodtak az iszlámkritikusok. Honlapokon, mint „Dzsihádfigyelő” jelennek meg olyan megfogalmazások, melyek köszönőviszonyban sincsenek az iszlám valódi lelkületével, küldetésével. Hab a tortán, a magyar tévében is hangot kapott Bill Warner iszlámkutató és műve, a „Saría törvény nem muzulmánoknak”, amely érdekes módon magyar nyelven is napvilágot látott.

 Csak megjegyzem, hogy az én fordításaimat sohasem adták ki Magyarországon, könyveimet pedig megfelelő szponzorálás mellett is évekbe telt, mire kinyomtatták pár száz példányban. Van olyan is, ami évek óta a fiókban hever, és nem találok rá kiadót.

Tehát a liberális, migránsokat befogadó kommunikáció mellett ott van az iszlám iránt gyűlöletet keltő megnyilatkozások áradata is. Ez nem vezet jóra, ráadásul rengeteg olyan vád hangzik el, ami nem igaz. A muszlimok viselkedését nem lehet az iszlám tanításaival azonosítani. Ez olyan lenne, mintha a Bibliát és Jézust vádolnánk az inkvizíció bűnei miatt. A középkor sötétségét bármely vallásra rávetítve sötétséget kapunk. A helyzet hasonló. Az iszlám világ nemcsak politikai, hanem kulturális válságban is szenved. Ennek számottevő oka van. Ilyen kulturális mélységből jövet egy afgán menekült akár keresztény is lehetne, akkor is ugyanilyen viselkedési sémákat követne.

Amerre az iszlám terjedt, a helyi kultúrák megtermékenyítették a vallást, ami ezzel vált mindenhol vonzóvá. Viszont az alaptanítás gerince, a doktrína mindenhol szilárdan megmaradt. A kereszténység is alakult a helyi kultúrák függvényében, de ott az alaptanítás „központilag” változott, a kor igényeinek megfelelően. Az iszlám kialakulásának helyszíne Mekka és Medina. Mekkában még egy üldözött kisebbség hite volt, de Medinában már államalapító eszme is. Bill Warner szerint két Korán van, egy mekkai és egy medinai. Nincs két Korán. Egy Korán van, ami utat mutat arra, miként kell kisebbségben élni és milyen rendezőelvek szerint kell államot alapítani, ha éppen a muszlimok kezébe kerül a hatalom. Képtelenség az az állítás, miszerint az iszlám felsőrendűséget hirdet. „Legnemesebb köztetek az, ki legőrizkedőbb (legalázatosabb, leginkább szolgáló)”. Tehát Isten szemében nem az a legnemesebb, aki egy vallás dogmái szerint él, hanem az, aki leginkább szolgál. Az iszlámban a „káfir”, azaz hitetlen szó az elvtelen hitetlenséget, istentelenséget jelenti, nem az ateistát, akinek morális elvei vannak. Ez utóbbi a „mulhed”. A Korán kritikája tehát az elvtelen hitetlenekről szól, akik bűnre, bűnözésre hívnak, de erről szól minden büntető törvénykönyv is. A káfir hitetlensége és a munáfik, azaz képmutató viselkedése között a Korán egyenlőséget húz. Ami pedig a testvériséget illeti, a Korán nem azt írja, hogy minden muszlim testvér, hanem azt, hogy minden hívő testvér. Továbbá a civilizáció kérdése. Nincs zsidó, keresztény, iszlám és egyéb civilizáció. Egy civilizáció van, ez az emberiség civilizációja, amelynek kialakításában mind szerepet játszunk. Amikor Armstrong a Holdra tette lábát, az nem az amerikai civilizáció érdeme volt, hanem az egész emberiségé. Abban az első lépésben része volt Galileinek, Al-Battaninak és számos más tudósnak, kutatónak… és még sorolhatnám vég nélkül a félremagyarázott tényeket.

Azt azonban elismerem, hogy a muszlimok vezetői között vannak, akik partnerek a fenti félremagyarázásokban. Megvesztegetett vagy bezsarolt szónokok, gyülekezeti vezetők. Ide vezet, ha egy hit elegyházasodik, szervezetté válik, ami elidegenedik az eszmétől és idegen vezetés alá kerül. Ma az iszlám igehirdetés egy jól körülírható része idegen hatalom kezében van.

Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Címkék: , ,






Back to Top ↑