Iszlám világ ramadan

2016. 06. 14.

Dr. Shahid Athar: Ramadán böjtje és a muzulmán betegek



Ramadán hónapjában a muzulmánok világszerte teljes böjtöt (se étel, se víz) tartanak a hajnal hasadása és naplemente között. Ezt nem azért teszik, hogy súlyukat csökkentsék, vagy az egészségre gyakorolt kedvező hatások miatt, hanem mert a Korán előírta: „Ó, ti, akik hisztek! A böjtölés elő lett írva számotokra, ahogy az előttetek lévők (vagyis zsidók és keresztények) számára is elő volt írva, hogy (megtanuljátok) az önuralmat” (2:183)

Az iszlám törvényeknek megfelelően a 12 év alatti gyerekek, a betegek, az utazók, a menstruáló vagy szoptató nők mentesülnek a böjtölés alól.

Amellett, hogy a böjtölők egész nap tartózkodnak az ételtől és a víztől, elvárt tőlük, hogy tartózkodjanak a szextől, a dohányzástól és a helytelen viselkedéstől is a böjtölés ideje alatt. Ösztönözve vannak arra, hogy minél több kegyeset tegyenek ebben a hónapban, vagyis imádkozzanak, jótékonykodjanak és olvassák a Koránt.

A testnek azért van szüksége az ételre, hogy közvetlen felhasználásra energiát szolgáltasson azáltal, hogy elégeti a szénhidrátokat, vagyis a cukrot. A szénhidrát feleslege, ami nem kerül felhasználásra, zsírszövetként lesz tárolva az izmokban, valamint glikogénként a májban a későbbi felhasználás számára. A hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin lecsökkenti a vércukor szintjét és átalakítja azt más alakban lévő energiatárolóvá, vagyis glikogénné. Ahhoz, hogy az inzulin hatékony lehessen, receptoroknak nevezett kötésekhez kell kapcsolódnia. A túlsúlyos embereknek hiányuk van a receptorokból, ezért nem tudják hasznosítani az inzulint, ami inzulinrezisztenciához és glükóz intoleranciához vezet.

Amikor az ember böjtöl (vagy drasztikusan lecsökkenti az inzulin bevitelt), az leviszi a vér glükóz és inzulin szintjét. Ez a glükóz lebontásához vezet a májban, valamint a zsír lebontásához a zsírszövetekben, hogy biztosítva legyen az energiaszükséglet.

Az emberi élettan fenti leírása alapján a részleges éhezésre (ketogén) épülő diétákat a testsúly hatékony ellenőrzése érdekében dolgozták ki. Ezek a diéták meghatározott mennyiségű proteint tartalmaznak meghatározott adagokban és rengeteg vizet, multivitaminokat stb. Hatékonyan csökkentik a súlyt, a vércukrot, mellékhatásaik miatt azonban csak orvosi felügyelet mellett alkalmazhatóak.

A teljes böjt lecsökkenti vagy felszámolja az éhségérzetet és gyors súlycsökkenést eredményez. Allan Cott 1975-ös „A böjtölés mint életmód” c. könyvében megjegyezte, hogy a böjt egészséges fiziológiai pihenést kínál az emésztőrendszernek és a központi idegrendszernek, és normalizálja az anyagcserét. Ki kell emelni azonban, hogy sok kedvezőtlen hatása is van a teljes böjtnek. Ezek közé tartozik a hipokalémia (alacsony káliumszint) és a szívritmuszavar, amely a felügyelet nélkül végzett éhezéses, alacsony kalóriájú diétákat kíséri.

Az iszlám böjt vizsgálata

A ramadán böjtjével kapcsolatban számos vizsgálat volt. 1996-ban a marokkói Casablanca-n egy nemzetközi konferenciára került sor a King Haszan Egészségügyi Alapítvány szervezésében ramadánkor, és mintegy 50 tanulmány lett ismertetve, köztük Dr. Soliman (Jordánia), Azizi (Irán) és Naomi valamint Athar (USA) részéről. Az előadások végkövetkeztetése az volt, hogy a ramadán böjtje jótékony hatással van az egészségre, különösképpen a vér glükóz tartalmára, a vérnyomásra, a lipid profilra és a testsúlyra. Komolyabb kedvezőtlen hatást nem észleltek (10. hivatkozás).

Miben különbözik az iszlám böjt a másfajta böjtöktől? (7. hivatkozás)l

1 – Egyéb diétás programokkal összehasonlítva, a ramadán havi böjt esetén nincs alultápláltság vagy nem megfelelő kalória bevitel, mert nincs korlátozás az iftárkor vagy szahar idején bevitt táplálék fajtájában és mennyiségében. Ezt erősítette meg M. M. Hussaini (6. hivatkozás) 1974 ramadánja idején, amikor Fargo-ban, az Észak-Dakotai Állami Egyetem muzulmán diákjai körében étrendi elemzéseket végzett. Arra a következtetésre jutott, hogy a muzulmán diákok kalória bevitele a böjt idején elérte a javasolt napi bevitel kétharmadát.

2 – Ramadánkor a böjt önkéntesen vállalt. Nem egy orvos által előírt kényszer. Az agy hipotalamusz részében van egy „liposztat”-nak nevezett központ, amely a test tömegét ellenőrzés alatt tartja. Amikor éhezéses diétával súlyos és gyors testsúlyvesztés történik, ez a központ ezt nem érzékeli szabályosnak, és ezért átprogramozza magát, hogy gyors testsúlynövekedést érjen el akkor, amikor az ember felhagy az éhezéses diétával. Az egyedüli hatékony mód tehát a testsúly csökkentésére az a lassú, kézben tartott és fokozatos testsúly vesztés a magatartásunk és az evéssel kapcsolatos hozzáállásunk megváltoztatása mellett, kerülve a többlet-étkezést. A ramadán az önfegyelem és az önképzés hónapja az élelmiszerbevitel tekintetében, ami remélhetőleg tartós változást idéz elő a liposztat programjában.

3 – Az iszlám böjtnél nem kényszerülünk a csak megszabott ételekből álló diétára (pl. csak protein, vagy gyümölcs stb.) Még hajnal előtt egy korai reggelit eszünk, napnyugtakor pedig a böjtöt valami édessel, pl. datolyával, gyümölccsel, gyümölcslével törjük meg, hogy szavatoljuk az alacsony vércukorszintet a későbbi, szokásos vacsora idejére.

4 – A vacsora utáni időre újabb imák vannak előírva, amelyek szintén segítenek az étel feldolgozásában. Egy kalóriatáblázat segítségével kiszámoltam, mennyi kalória ég el a „tarave”-nak nevezett ima során. 200 kalóriát tett ki. A „szalat”-nak nevezett muzulmán ima közben minden izom és ízület dolgozik, és a kalória felhasználás tekintetében egy könnyebb edzésnek felel meg.

5 – A ramadán böjtje valójában az önfegyelem gyakorlása. Annak, aki láncdohányos, vagy folyamatosan rágcsál, illetve óránként kávét iszik, ez egy jó esély lehet szakítani a szokással remélve, hogy a hatása akkor is megmarad, ha ez a hónap véget ér.

6 – A ramadán böjtjének lélektani hatása is jól megfigyelhető azok leírásából, akik böjtölnek. Ők ezt a belső béke és nyugalom érzéseként írják le. A próféta azt a tanácsot adta nekik: „Ha valaki rágalmaz benneteket, vagy rátok támad, mondjátok neki, hogy böjtöltök”. A személyes ellenségeskedések ezért a hónap során minimálisak.

Személyes tapasztalatom, hogy ramadán első napjaiban már azelőtt kezdem jobban érezni magam, hogy akár csak egy kilót is leadtam volna. Többet dolgozom és imádkozom; javul a testi állóképesség és a mentális éberség. Mivel a munkahelyemen saját laboratóriumom van, általában ellenőrzöm a kémiámat, vagyis a vércukor, a koleszterin és a triglicerid szintemet a ramadán megkezdése előtt és a végén. Feltűnő javulást észlelek a végén. Mivel – Istennek hála – nem vagyok túlsúlyos, a súlycsökkenés is minimális, és az elvesztett néhány kilót hamarosan visszaszerzem.

A böjt ramadánkor nagy áldás lehet a túlsúlyosok számára, akár enyhén cukorbetegek (2. típusú), akár nem. Jó hatással van azokra is, akik dohányoznak, vagy rágcsálnak. E hónap alatt megszabadulhatnak e függőségüktől.

Böjtölés kezelt betegeknek: javaslatok (10. hivatkozás)

Ahogy arra korábban utaltunk, a betegek mentesülnek a böjt alól. De vannak, akik úgy döntenek, hogy böjtölnek. A muzulmán betegeket kezelő orvosok számára az alábbiakat javasoljuk:

  1. a) cukorbetegek: azok a cukorbetegek, akiket csak diétával kezelnek, böjtölhetnek, és a remélhető testsúlycsökkenéssel a cukorbetegségük akár meg is gyógyulhat, de legalábbis javulhat. Azok a cukorbetegek, akik szájon át vesznek be vércukor szabályozókat a diéta mellett, a legnagyobb körültekintéssel kell éljenek, ha úgy döntenek, hogy böjtölnek. A dózist egyharmadára kell csökkenteniük, és nem reggel, hanem iftárkor, este kell bevenniük a gyógyszert. Ha napközben alacsony vércukorszintet jelző tünetek alakulnak ki, azonnal meg kell szakítsák a böjtöt. Inzulinnal élő cukorbetegek nem böjtölhetnek. Ha megteszik, saját kockázatukra, ezt szigorú felügyelet mellett tegyék, és radikálisan változtassanak az inzulin adagolásán. A cukorbetegek, ha böjtölnek, az iftár, a szahar és a vacsora idején tartsák a diétát. A ramadánkor megszokott édes falatok nincsenek kedvező hatással a betegségükre. Meg kell mérniük a vércukrukat a reggeli előtt és azután, hogy a böjtöt befejezték.
  2. b) Magas vérnyomású és szívbetegek: azok, akiknek enyhén vagy közepesen magas a vérnyomásuk és egyben túlsúlyosak, ösztönözve vannak arra, hogy böjtöljenek, mivel ez segíthet csökkenteni a vérnyomásukat. Keressék fel orvosukat, hogy beszabályozzák a gyógyszereiket. A vízhajtó tabletták adagját, például, csökkenteni kell a kiszáradás veszélye miatt. A súlyosan magas vérnyomással élők és a szívbetegek egyáltalán ne böjtöljenek.
  3. c) Migrénes fejfájástól szenvedők: még szorongásos fejfájás esetén is, a dehidratáció és az alacsony vércukorszint súlyosbítja a tüneteket, migrén esetén viszont a vérben felszaporodnak a szabad zsírsavak, amely katekolamin felszabadulása révén közvetlen hatással lesz a migrén súlyosságára, illetve hosszára. Migrénes betegek számára az a tanács, hogy ne böjtöljenek.
  4. d) Terhes asszonyok (egészséges terhesség esetén): ez nem egy egyszerű helyzet. A terhesség orvosilag nem betegség, ezért itt nem érvényes a korábbi kivételezés. A Koránban nincs említés a kivételezettségre. A Próféta azonban azt mondta, hogy a terhes és a szoptató nők ne böjtöljenek. Ez összhangban van azzal, hogy Isten nem akarja, hogy bárki is, akár egy parányi magzat, szenvedjen. Nincs mód arra, hogy a születés előtt megtudjuk, okoz-e kárt a meg nem született gyereknek, akkor viszont már túl késő lehet. Ha azonban a ramadán a terhesség második harmadára esik (4-6. hónap), az asszonyok választhatnak úgy, hogy böjtölnek, feltéve, hogy (1) a saját egészségi állapotuk rendben van, és (2) a saját kezelőorvosuk hozzájárulásával és szigorú felügyelete mellett teszik ezt. A magzat számára okozott károsodás nem az alultápláltságból eredhet, amennyiben az iftár és a szahar megfelelő, hanem a dehidratációból, amikor hosszú időn át (10-14 óra) megvonják maguktól a vizet.

A javaslat tehát az, hogy ha a muzulmán betegek böjtölnek, azt orvosi felügyelet mellett tegyék.

Orientalista.hu

Hivatkozások:

  1. Bistrian,B.R.,”Semi-starvation Diet Recent Development”, Diabetic Care, November 1978.
  2. Blackbum, G.L., et el, “Metabolic Changes On PSMF diet” diabetes, June 1976.
  3. Cott, A., “Fasting Is A Way Of Life”, New York: Bantam Books, 1977.
  4. Hirsch, Jules, “Hypothalmic Control Of Appetite” Hospital Practices, February 1984.
  5. Khurane, R.C., “Modified Ketogenic Diet For Obesity”, Cancer Monthly Digest, July 1973.
  6. Hussaini, N.M., Journal of Islamic Medical Association, October 1982.l
  7. Athar, S., “Therapeutic Benefits Of Ramadan Fasting “, Islamic Horizon May 1984.
  8. Soliman, N., “Effects Of Fasting During Ramadan”, Journal of Islamic Medical Association, November 1987.
  9. F. Azizi et el, “Evaluation of Certain Hormones And Blood Constituents During Islamic Fasting Month”, Journal of Islamic Medical Association, Nov. 1987.

ll10 Athar, S., “Fasting For Medical Patients – Suggested Guide-line” Islamic Horizon, May 1985 Shahid Athar , MD,FACP, FACE , is author of “Islamic Perspective in Medicine” (ATP) and” Health Concerns for Believers” (KAZI).l

Címkék: ,






Back to Top ↑