Ázsia

2017. 11. 07.

Egy hontalan, jogfosztott nép tragédiája



Rohingja menekültek újabb hatalmas csoportja a bangladesi határon. Becslések szerint naponta mintegy 8 ezren érkeznek megint Mianmarból az Anjumanpara folyóparti határátkelőhöz.

Egy közeli település Cox Bazaar nevű menekülttáborába igyekeznek. Létszámuk hozzáadódik az augusztus vége óta, a mianmari hadsereg erőszakja elől ide menekült 600 ezerhez.

A bangladesi belépési engedélyre vártak, amikor találkoztunk velük.

– Katonák rontottak be a házunkba, apámat keresték, aki elrejtőzött előlük. Egyikük egy kést rántott elő és megölte anyámat. Amikor apám előjött, vele is végeztek. Nyolc napba telt, hogy elérjem a határt. Semmilyen élelmem nem volt. Azt ettem ezalatt, amit az erdőben találtam

– meséli ez a 17 éves lány.

Nincstelenül, üres kézzel menekültek el otthonukból. Legtöbbjüknek még személyazonosságot igazoló okmánya sincs. Akinek sikerült egy házasságlevelet vagy telekkönyvi kivonatot megmentenie, az kincsként óvja, szárítja a napon. Egy napon segítheti ez még a hazatérést.

– 22 napja úton vagyunk. Ezalatt meghalt az apám. Azután még három napot vesztegeltünk a határon

– mondja el a 30 éves Abdulrahim.

Még mindig naponta 8 ezer rohingja menekült érkezik a bangladesi határra.

A civil segélyszervezetek a Naf folyó mianmari oldaláról indítják mozgó egységeiket, hogy segítsenek a két ország közötti “senkiföldjére” érkezőknek. Élelmiszert, ivóvizet, ruhaneműt osztanak, orvos is van velük a betegek, legyengültek ellátására.

Egy tál meleg étel, egy magas fehérjetartalmú keksz ilyenkor csodákra lehet képes.

– Augusztus óta ez egy állandósult állapot a határ két oldalán. Ezen a ponton ez már a negyedik komoly beáramlási hullám. Korábban itt mintegy 35 ezren keltek át a folyón. Az ide érkezőknek átlagban 4-5 napot kell várniuk ahhoz, hogy megkapják az engedélyt a táborokban letelepedéshez

– tudjuk meg az egyik szervezet aktivistájától.

A súlyosan legyengült menekülteket, akik már nem képesek gyalogolni, azonnal kimenekítik. A segélymunkások golyó ütötte sebekről, az úttalan utakon szerzett csonttörésekről számolnak be.

Ezeket az embereket Balukhaliba költöztetik. Ez egy nemrégiben megnyitott átmeneti szállás, mellyel a Kutupalong menekülttábor bővül.

Ez a terület úgy fest, mint egy zsúfolt munkaterület. Az eredeti, hivatalos tábor újabb és újabb zónákkal terjeszkedik tovább. Még 1992-ben nyitották meg regisztrált menekültek számára. Mára mintegy 460 ezres földönfutó tömegnek ad menedéket.

A térségbe látogató humanitárius segélyekért felelős európai biztost, Hrisztosz Sztilianideszt megdöbbentette a szükségletek nagyságrendje a Kutupalong táborban.

– Meg kell győznünk a mianmari kormányt arról, hogy léteznek emberi jogok, méghozzá alapvető emberi jogok, amelyek mindenkit, minden emberi lényt megilletnek. Egyetértek az ENSZ főtitkárával, Antonio Guterressel abban, hogy ami Mianmarban zajlik, az etnikai tisztogatás – fejtette ki álláspontját az uniós biztos.

A Mianmar elleni szankciók, illetve hadseregének brutalitása, annak széles körben megismert részletei olyan pontra juttatták a válságot, ahol már remény mutatkozik egy politikai megoldás igényére.

– Míg folytatódik egész falvak lakosságának Banglades felé áramlása, amíg tömegek keresik egyre zsúfoltabb menekülttáborokban a túlélés esélyét. Addig az, ami itt történik, csak az 1994-es ruandai népirtáshoz hasonlítható – összegzi benyomásait az Euronews tudósítója, Monica Pinna.

Orientalista.hu – Euronews

Címkék: , , , , , , , ,






Back to Top ↑