Keresztények

2017. 03. 02.

Egy keresztény család vakmerő szabadulása az Iszlám Állam szívéből (videó)



A 16 éves Ismail közel két évig az Iszlám Állam foglya volt, fogsága alatt számtalanszor kivégzéssel fenyegették. De eljött az idő, amikor őrei rájöttek, hogy keresztény jelképeket rejteget. Erre pedig csak egy válasz létezik a dzsihadisták világában: a megtorlás.

A 14 éves Ismail 2014-ben esett az Iszlám Állam fogságába. Egy Moszul melletti kis településen élt epilepsziás anyjával, így a dzsihadisták felbukkanása után meg sem próbált elmenekülni.  Édesanyjával úgy döntöttek, hogy valahogy megpróbálják túlélni a kalifátusi szigort, de arra ők sem számítottak, hogy milyen megaláztatásokat kell elviselniük, míg életük kockáztatásával végre megszabadulnak a terroristáktól.

Az alábbi történet az ő életükről, fogságukról és szabadulásukról szól a Public Radio International (PRI) globális non-profit médiaügynökség riportfilmje alapján.

Otthagyta a keresztjét, de megfogadta, hogy visszatér

Fogsága legemlékezetesebb napján egy Jézust ábrázoló képet és két kis keresztet találtak  nála fogva tartói, az Iszlám Állam katonái. A tárgyakat azonnal elkobozták, és megfenyegették: ha még egyszer keresztény jelképet találnak nála, azonnal lefejezik. A fiú érezte, hogy már nem csak ijesztgetésből fenyegetik, hanem komolyan gondolják kivégzését, ezért megfogta utolsó keresztjét, melyet sikerült titokban tartania, és elrejtette egy kábeles doboz hátában.

“Mikor otthagytam, azt mondogattam magamnak, hogy a kereszt csak a nyakunkon lógó medál, ami fontos, az a szívünkben őrizzük” – idézte fel a fiú első igazi lépését az ellenállás útján. Mivel úgy érezte, hogy a kereszt hozzá tartozik és a szabadulás reményét szimbolizálja, azt mondogatta magában, hogy bármi is történjen, ő túléli az Iszlám Állam uralmát, egyszer még visszatér, és megtalálja az elrejtett jelképet.

Ultimátummal érkeztek Moszulhoz a dzsihadisták

Ismail és anyja végül összesen két évig sínylődtek az Iszlám Állam fogságában. A többi rabhoz hasonlóan ők is úgy gondolták, hogy soha nem fognak megmeneküli a terrorszervezet karmai közül.

Mikor a dzsihadisták elfoglalták Moszult 2014 nyarán, ultimátumot adtak a város keresztény lakosságának: vagy áttérnek az iszlám vallásra, vagy keresztény adót fizetnek. A harciasabb keresztény lakóknak egy harmadik lehetőséget is felajánlottak: “Ők semmit nem kapnak, csak a kardunkat” – hangoztatták a terroristák. 100 ezer észak-iraki keresztény számára ez a választás félelmetes és elfogadhatatlan volt. A legtöbben azonnal kurd területekre szöktek, de vándorútjuk alatt népes tábor sereglett köréjük: több tízezer muzulmán, kurd és jazidi is a szökést választotta az Iszlám Állam uralma helyett.

“Mi voltunk az egyetlenek, akik ott maradtak, mindenki elment. Nem is értettük, hogy mi történt” – mesélte a tinédzser fiú.

A fiú és édesanyja káldeus katolikusok, a vezető iraki keresztény felekezethez tartoznak. Moszultól keletre, egy Bartela nevű keresztény településen éltek, de ahogy az Iszlám Állam betört Moszulba, a környező falvak hirtelen kiürültek. Ismail anyja viszont túlságosan beteg volt ahhoz, hogy hosszú útra vállalkozzon, így a család úgy döntött, hogy saját otthonukban húzzák meg magukat. Három napig ki sem tették a lábukat az utcára, de amikor végül kimerészkedtek, rádöbbentek, hogy az egész település üres. Mindenki elmenekült.

Találkozás az Iszlám Állammal

Úgy döntöttek, hogy Erbilbe mennek, a biztonságos kurd régióba. De csak félútig jutottak, ugyanis az út szélén fegyveresek állították meg a járművet. ”Emberek álltak az ellenőrzőpontnál. Megkérdezték, hogy honnan jöttünk. Elmondtam, hogy keresztény vagyok, és Bartelából utazom. Ezután egyikük rám parancsolt, hogy szálljak ki a kocsiból, majd rávágott a fejemre. Megkötözte a kezemet, és visszahurcoltak minket Moszulba. Ez volt az első alkalom, hogy Iszlám Állam-harcost láttam” – idézte fel a fiú a találkozást. Ekkor még nem is sejtette, de az út szélén egy kétéves rémálom vette kezdetét.

Az Iszlám Állam harcosai a szíriai Raqqa városában egy katonai felvonuláson 2014. június 30-án (Fotó: Reuters/Stringer)

Fogságuk alatt a dzsihadisták nem akarták megérteni, miért nem akarnak áttérni a muszlim vallásra. A mellettük levő cellában egy síita muszlim rab volt, akinek megparancsolták, hogy térjen át a szunnita iszlámra. Mikor a fogoly ezt megtagadta, lelőtték. A család a szomszédos cellából mindent hallott, ezért úgy döntöttek, hogy mindent megtesznek azért, hogy életben maradjanak. Beleegyeztek az áttérésre, de igazából sosem váltottak vallást. Ahogy Ismail mesélte, ő még mindig keresztet hordott az ingje alatt.

A katonák minden nap meglátogatták őket, és ha rosszul imádkoztak, brutálisan megverték őket, a fiút többször arra kényszerítették, hogy végignézze, mikor anyját bántalmazzák. Fogságuk alatt anyja betegsége nem várt problémákat hozott. Az asszony az epilepsziás rohama után nem emlékezett a betanult imákra, ezért mindig megverték. Tűket szúrtak a bőre alá, és azt mondták, hogy addig fog vérezni, amíg meg nem tanulja a leckéjét.

Ismail számítógépes játékokkal és úszással ütötte le a szabadidejét, de unalmát gyakran horrorisztikus közjátékok szakították félbe. Többször ok nélkül letartóztatták, elvonszolták egy ismeretlen házba, és napokig fogva tartották. Minden alkalommal leborotválták a fejét, 25 korbácscsapást mértek rá, és csak ezután engedték el.

Tévés híradóból jött az ötlet a szabadulásra

Kétszer is megpróbáltak megszökni, de mindkét alkalommal lebuktak. A városból kifele induló bányászokat próbáltak rávenni arra, hogy vegyék fel őket és vigyék ki őket kocsijukkal Moszulból, de mindkétszer dzsihadistákba botlottak az ellenőrzőpontoknál, és a szabadulás helyett újabb büntetést kaptak.

Az akkor még csak 14 éves fiú minden nap nézte a híreket, így jól tudta, hogy az iraki hadsereg Moszul felé tart. Úgy döntött, az lesz a legjobb döntés, ha minél közelebb férkőznek a frontvonalhoz, így egy tűzharc alatt titokban elszökhetnek.

Mikor valóban megérkeztek az iraki katonák, Ismail fogvatartói az öldökléssel voltak elfoglalva, így Ismail anyjával együtt elszökött egy lakatlan házba, ami a frontvonalnál állt. Körülöttük mindenki egymást gyilkolta, a tetők tele voltak az Iszlám Állam katonáival, akik észrevették őket és elkezdtek lőni rájuk.

Bartila, 2016. október 21. Az iraki hadsereg különleges erőinek katonái az észak-iraki Moszultól 27 kilométerre keletre fekvő Bartila előtti utolsó állásukban 2016. október 21-én. Később a Moszul ostromára készülő iraki erők elfoglalták Bartilát az Iszlám Állam dzsihadista szervezet fegyvereseitől. (MTI/EPA/Amel Pain)

Fehér zászlóval szaladtak az iraki hadsereg irányába

A veszély ellenére mégis úgy döntöttek, hogy nem fordulnak vissza. Egy fehér ágyneműhuzatot kötöttek egy bot végére, és elkezdtek rohanni az iraki hadsereg felé. Így szabadultak ki az Iszlám Állam fogságából.

“Nem hittem a szemeimnek. Ránéztem a hadsereg katonáira, nem volt szakálluk, mindegyiküknek csillogott az arca. Mikor az Iszlám Állam katonáira emlékszem, majomszerű arcokra, sok-sok hajra, kőkorszaki embereknek látom őket” – idézte fel a fiú a szabadulásuk utáni pillanatokat.

Moszul, 2016. november 3. Otthonukat elhagyni kényszerült irakiak érkeznek egy ellenőrzőpontra az észak-iraki Moszultól mintegy 27 km-re keletre fekvő Bartellában 2016. november 3-án (Fotó: MTI/EPA/Ahmed Dzsalil)

Ismail jelenleg Erbilben él édesanyjával, ahova közel két éve útnak indultak. Szerencsésnek mondhatják magukat, hogy túlélték a dzsihadisták uralmát, hiszen az iraki egyházi vezetők szerint több mint 500 keresztényt végeztek ki Moszul elfoglalásakor a terroristák. De az immáron 16 éves fiú nem érzi magát kifejezetten szerencsésnek. Elmondása szerint szellemileg és fizikailag is teljesen kimerült, és ehhez jönnek a fogság alatt kialakult bosszúvágy okozta ambivalens érzései. ”Hogy mit gondolok az Iszlám Államról? El akarom őket törölni a Föld színéről. De ugyanakkor a keresztény vallás azt tanítja, hogy ne legyünk kegyetlenek, az ember a másik orcáját is tartsa oda” – mesélte.

Mielőtt az Iszlám Államot kiűzték Bartelából, a dzsihadisták lerombolták a templomokat, elégették a padokat, és az oltárt is szétzúzták. De a kereszt még mindig ott rejtőzhet abban a kábeles dobozban. Ismail azonban már nem olyan biztos abban, hogy vissza akar menni érte.”Itt hagyom Irakot, itt már mindent tönkretettek” – fejezte be kiábrándultan az interjút, anyja pedig a háttérben egy csöndes bólintással nyugtázta fia döntését.

Hirado.hu

Címkék: , , , , , ,






Back to Top ↑