Iszlám világ

2016. 08. 19.

Egy kis szemelvény Córdobáról…



Az iszlám kultúra amire ma legyintenek, és a migrációval hozzák egy kalap alá.

Az Abbászida dinasztia (i.sz. 750-1258) terjeszkedése 762-re lelassult. Bagdad, Damaszkusz, Kairó és Córdoba uralkodói átláthatták birodalmaik határait Ázsiától egészen az Atlanti Óceánig. Ettől kezdve figyelmük nem a terjeszkedésre, hanem kalifátusaik belső ügyeire koncentrálódott. Maamun kalifa idején Bagdadban (770-813) alakult meg formálisan is a kor első tudományos akadémiája és könyvtára. Ennek modelljeként részben az egykori alexandriai könyvtár szolgált.

Itt költészettel, tudománnyal, filozófiával és teológiával foglalkozó műveket írtak át, fordítottak. 788-ban megvetették a monumentális királyi córdobai mecset és ehhez kapcsolódó iskola és könyvtár alapjait. 794-ben pedig papírcéhek, üzemek (papírmalmok) létesültek a Bagdadot átszelő Tigris folyó mentén, melynek finomított termékeit az Iszlám világ több akkori fővárosába is eljuttatták.

Könyvek előállítása a keleten virágzó iparággá fejlődött. Fordítók, gondolkodók szöveges anyagai széles körben terjedtek el a kereskedőknek köszönhetően a közel keleten és a Mediterráneumban.

A gazdaság egy új ága fejlődött ki, ami ritka művek, alkotások felfedezésére, vizsgálatára és duplikációjára specializálódott. Spanyolország új könyvtárai és tanodái sem voltak ez alól kivételek. Egy város, vagy uralkodói könyvtár presztízsének növelése a kalifák, vezérek és helytartók közti nemes vetélkedés elindulásához vezetett a különböző provinciákon belül.

Mind azon voltak, hogy a legéleselméjűbb gondolkodót, legritkább irodalmi tehetséget vonzzák magukhoz. Ahogy egy történetíró megjegyezte, Andalúzia mindenek fölött állt gondolkodóival, könyvtáraival, könyvszerető közönségével és gyűjtőivel. Az ezredforduló idején a Mór könyvtárak birtokában közel egymillió kézirat állt. Córdobában a könyvek nagyobb becsben álltak, mint a gyönyörű ágyasok, vagy ékszerek.

A város legnagyobb büszkesége a második Al-Hakam által alapított Nagy Könyvtár, melyben 400.000 kötet volt. Minden könyv első lapján ott szerepelt a szerző neve, születésének helye, ideje, más műveinek pontos felsorolásával. Negyvennyolc kötet katalógus rendszerezte, naprakészen módosította, listázta a címeket és tartalmazta azokat az instrukciókat, mi hol található.

A könyvtárak könyvmásolókat, boltokat, papírműhelyeket tartottak fenn, akik háttérmunkája biztosította évi 60.000 értekezés, költemény és más szerzemény megjelentetését. Córdoba főkönyvtárnoka, Talid, személyesen Al-Hakamtól kapta a kinevezését a mecset gyűjteményének vezetésére. Ő egy hölgyet, a Fatimida Labnát alkalmazta saját helyettesének, akinek feladata a beszerzés volt Kairó, Damaszkusz és Bagdad kereskedőitől, könyvvásáraiból. Ez az ipari méretű könyv előállítás, amit az írások szeretete övezett, éles kontrasztot mutatott az akkori kereszténység tudás produkciójával, ahol ugyanebben az időszakban a két legnagyobb könyvtár az avignoni 2000 és a Sorbonne 1150 kötettel bírt.

A könyvtárak fejlesztéséhez és történelmi feljegyzések feltárásához szükséges társadalmi feltételek tekintetében az európaiak hátrányban voltak az ibériai mórokkal szemben. Természeti csapások, politikai erőszak, járványok, fosztogatás, nem törődés, szegénység mind kihatott a 7-8-ik századbeli Európa könyv előállítására.

A megfelelő emberanyag, a kézirat előállításához szükséges gyakorlat, tinta, íróeszköz, pergament ellátás hiánya és élelem, amit leírt oldalak alapján számoltak el, mind hátravetette Európában kéziratok kibocsájtását. Ez az időszak eltartott a 12-dik századig, amikor a műveltség és gazdasági fellendülés Európában is elvárásokat támasztott.

Andalúzia századokon keresztül mentesült ezektől a hátrányoktól, a 8-13-ik század időszakában a gazdasági stabilitási is elősegítette az irodalmi műveltség magas szintre jutását.
Az Omajjádok birodalmában a műveltség és könyvismeret helyet követelt magának a társadalomban elfoglalt hely megítélésében.
A 10-ik századi Córdobában II. Al-Hakam uralkodása alatt nagy számban kerültek ide az Iszlám többi régiójából kéziratok. Palotájában kéziratmásolók, könyvkötők, fordítók dolgoztak, akik a műveket arabra fordították. Később az arab szövegeket fordították latinra. Így jutottak el Arisztotelész, Hippokratész és Galenus művei a középkori európai gondolkodók, iskola teremtők tudás műhelyeibe.

Spanyolország és Szicília 13-ik századi, normannok általi visszafoglalása idején kezdte az egyház közelebbről tanulmányozni ezeket az írásbeli anyagokat. A kereszténység írástudói ezelőtt sohasem szembesülhettek a tudás olyan gazdagságával, melyet az ibériai arabok hoztak létre. Északi szerzetesrendekben alkotó kollégáikhoz képest a szekuláris arab írástudók lényegesen gazdagabb műveltséggel rendelkeztek, melyhez még hozzájárul az is, hogy fejlett kereskedelmi rendszerükön keresztül bármikor beszerezhettek a keletről könyveket, írásokat, vagy az íráshoz szükséges eszközöket. Az arab kalligráfusok és gondolkodók kéziratai minőségiek voltak, amit egy minőségellenőrözési rendszer is karban tartott.

A bagdadi papírüzemek olcsó működési költségei miatt a kéziratok, könyvek, írószerek ára az egész Birodalomban alacsony volt. Ezért a nép minden rétege hozzájuthatott írásokhoz. Ennek eredménye, hogy megjelenhetett a köznép által is érthető könnyebb műfaj is, aminek eklatáns példája az Ezeregy Éjszaka.
813-ban Bagdadban megnyílt a Bölcsesség Háza (Bait Al-Hikma) a maga könyvtáraival, laboratóriumaival, átíró-fordító szolgálataival, obszervatóriumaival, amihez hasonló intézmény Európában csak három évszázaddal később jelent meg először. Egyedül Waddában, Bagdad egyik kerületében a 9-ik században, százon felül volt a papír-írószer és könyv üzlet. 976-ra Córdobában 500 könyvtárost, orvost, történészt, geográfust és másolót alkalmaztak. Ők dolgozták fel Bizánc, Bagdad, Kairó kincseit, melyek a velencei és arab kereskedők juttattak el hozzájuk.

A másolás minőségének fenntartása érdekében kidolgoztak egy rendszert. Arab írástudók különböző stratégiákat követtek annak érdekében, hogy elkerüljék a bibliográfiák átviteléből származó hibalehetőségeket. Először egy speciális szójegyzéket, szótárat állítottak össze, mely egy tudástárhoz tartozó régió sajátja volt, szakterületek szerint, mint történettudomány, költészet, irodalom, vagy orvostudomány.

Ezeket gondosan kutatták, javítva a nyelvtani és nyelvészeti megoldásokat. Az írásbeli anyagok összeszerkesztéséhez gyakran összejöttek a könyvtárak előadó, vagy olvasótermeiben, melyeket birodalom szerte létesítettek azért, hogy a tanult szakértők itt megvitassák, vagy összevessék a fordított írásműveket a máshol fellelt és megkutatott anyaggal. Ennek eredményét egy végső összegzésben jelentették meg.

Ezek a szerkesztő viták maguk is gyakran könyv alakban napvilágot láttak. Az a hatóság, amely ilyen könyvet megjelentethetett, az adott téma hitelesítő auditora lett. Ezzel a témák mind egy adott tudós kör munkássága révén válhattak autentikussá, hitelessé. Az autentikus átvitelt nevezik arabul isznád-nak, mely bizonyítékokkal szolgál arra nézve, hogy egy személy, vagy személyek, név szerint XY milyen akkreditált tudós kör auditálása mellett végezte el az adott könyv tanulmányozását, valamint a szerző és köztük kiknek láncolatán keresztül jutottak el a szerző gondolataihoz. Az isznád egy példányát minden kézirathoz hozzáfűzték, ezzel jelezve annak értékét és feltárva az információ forrásának láncolatát.

A hitelesítés és akkreditálás e rendszere hozzátartozott minden írásmű értékeléséhez az iszlám világ keleti térségeitől kezdve nyugati kalifátusokig. Andalúziai krónikások elbeszélése szerint II Al-Hakam, uralkodása alatt három iskolát alapított, melyek kapcsolódtak a Nagy Mecsethez és további 24-et a városban. A diákok ezekben olyan diplomákat kaptak, melyek jelezték az adott személy felkészítésében résztvevő tudósokat, adminisztratív, diplomácia és írástudói területen megszerzett jártasságát. A képzésben nem csak férfiak vehettek részt. Ibn Al-Fayyad, a kor egy történetírója feljegyezte, hogy Córdoba egy keleti kerületéből a Mecset hatóságai 170 nőt képeztek ki és alkalmaztak arra, hogy a Korán Kufi írásmódjában szereplő szövegét másolják.

Ebben az időszakban a szövegekkel kapcsolatos tudomány a Mór kultúrában speciális helyet foglalt el, mely tükrözte a könyvek szakértőinek egy adott mű jelentőségét. A könyvtárosok ereje domináns volt mind adminisztratív, mind kulturális területen, hisz nem szabad elfelejteni, hogy ők emellett szerzők és tudósok is voltak. Ők ezzel a társadalom a legvagyonosabb rétegeivé válhattak, így a pénz és hatalom általuk garantáltan a tudományt szolgálta. A 10-ik század ezért az iszlám világban, a keresztény Európával szemben a világosság, a „könyvek háza” korszaka volt, ahol egy könyvtár, további könyvtárak sokaságát alapította és transzferálta tovább annak bázisműveit. A legvagyonosabb személyek lettek ezeknek a könyvtáraknak a szuperintendánsai, könyvtárosai és inspektorai. E korban nem kerülhetett ki úgy írásmű, a tudomány bármely ágát is érintve, hogy abból egy példányt az uralkodó, vagy herceg ne kapott volna
.
1095-ben II. Urbán pápa keresztes hadjáratot hirdetett, melynek része volt az Ibériai félsziget visszafoglalása is a muszlimoktól. Córdoba 1236-ig tartotta magát. Kelet Spanyolország 1248-ban a keresztesek ellenőrzése alá került. Gyakorlatilag 1150-1250 közötti időszak öleli fel azt a kort, amikor Arisztotelészt, Avicennát, Averroest a nyugat fokozatosan megismerte, akik gondolkodást vittek azokba az elmékbe, ahol a gondolkodás és saját gondolat bűn volt. Ekkor ivódott be az iszlám gondolkodói által megtermékenyített ókor kultúrája a nyugat szemléletébe, mely ezáltal ébredezni kezdett a 13-ik században. 1275-ben keresztény hitre tért arabok létesítettek papírüzemeket Spanyol- és Olaszországban, majd 1325-ben a párizsi egyetem már 10.000 ezer iratmásolót alkalmazott. És innen minden elindult elölről, ahogy hatszáz évvel azelőtt Bagdadban, Damaszkuszban, Kairóba, és Córdobában…

Orientalista.hu – Mihállfy Balázs

Címkék: ,






Back to Top ↑