Cadmus fordítás Cadmus
Internet sejkség

2015. 12. 30.

Egy pillantás az iszlám áldott prófétájának (Béke legyen vele) életére – 2. rész

2015. 12. 30.

Az összes próféta közül az iszlám prófétája az egyedüli a történelemben, akinek lejegyezték az életét, sőt a mindennapi dolgait is, és ez a muszlimok példás diadala, mert a többi próféta vázlatos életrajzát jelentős idő elteltével számos változatban, és téves beszámolókkal írták le a kutatók.

Az Áldott Próféta néhány sajátos vonása

  • Az Áldott Próféta készségesen elfogadta a rabszolgák meghívását, és szükségesnek tartotta, a törzsek előkelőihez hasonlóan nagyra becsülni őket. Az irányításukat olyanokra bízta, akiket tiszteltek.
  • Az Áldott Próféta odafigyelt a jó, és a rossz viselkedésre. Az alkalomtól függően használta a bátorítást, és a figyelmeztetést. Sokat aggódott amiatt, hogy mindig megfelelő útmutatást adjon. Ezzel van összefüggésben a neki kinyilatkoztatott alábbi Kegyes Korán vers:

Nem azért küldtük le hozzád a Koránt, hogy szerencsétlen legyél, hanem emlékeztetőül [küldtük] annak, aki féli [Allahot], (Ta Ha, „Ta Ha” szúra 20: 2; 3)

  • Az összejöveteleken az Áldott Próféta személyre szóló figyelmet szentelt külön-külön mindenkire, de az egész társaságra is, és minden jelenlevő azt gondolta, hogy személy szerint ő az Áldott próféta kegyeltje.
  • Előfordult, hogy a társai azt indítványozták az Áldott Prófétának, hogy sújtsa átokkal az ellenséget, de ő ezzel soha nem értett egyet, és inkább imádkozott, hogy Allahtól kapjanak útmutatást.
  • Amikor kezet fogott valakivel, mindig megvárta azt, hogy a másik személy húzza vissza a kezét először.
  • Amikor lovon ment valahova soha nem engedte, hogy bárki is gyalog kövesse őt, ehelyett inkább megkérte az embereket, hogy menjenek külön, és a kijelölt helyen találkozott velük.

Az Áldott Próféta koldusnak soha nem okozott csalódást. Egy asszony elküldte a fiát az Áldott Prófétához, hogy kérjen tőle ruhát. Amikor a fiú eljött a Prófétához, ő odaadta neki a saját ruháját. Ez alkalomból a következő Korán vers nyilatkoztatott ki neki:

Ne légy szerfelett szűkmarkú, sem nagyon adakozó; hogy később ne tehess magadnak szemrehányást, hogy ott maradtál nincstelenül! (Bani Isra’il „Éjszakai utazás” szúra, 17:29)

  • Valahányszor részt vett egy összejövetelen, mindig alacsony helyre ült le. Ajándékot mindig készségesen elfogadott akármilyen szerény volt is az.
  • Valahányszor észrevette, hogy bárki a muszlimok közül, vagy egy társa hiányzik a gyűlésről, nyomban érdeklődni kezdett utána. Ha éppen úton volt, mindig fohászkodott a biztonságos hazatérésért, és ha beteg volt, akkor fohászkodott a gyors felépülésért.
  • Azt kérte az emberektől, hogy körbe üljék, hogy közöttük megkülönböztetésre ne adjon módot.
  • A törvények betartatásában, soha nem kivételezett senkivel. Egyszer a társainak egyike közbenjárt nála egy nagyhírű törzshöz tartozó asszony érdekében, hogy engedje el a büntetését. Ekkor a Próféta azt mondta: “Allahra esküszöm! Nem vagyok az, aki bárkinek az isteni parancsolat által elrendelt büntetését enyhítheti. Ha a saját lányom, Fatima követte volna el a lopást, őt sem kíméltem volna meg a büntetéstől.”
  • Az Áldott Próféta különös figyelmet fordított a foglyokra és a rabszolgákra, és maga is feleségül vett egy nőt, aki a muszlimok fogságába került, és ennek a cselekedetének a hatására a muszlimok tekintettel voltak a foglyokból lett rabszolgákra, és sokukat közülük felszabadítottak. Az Áldott Próféta kérte az embereket, hogy bánjanak kedvesen a foglyokkal, és ugyanúgy gondoskodjanak az élelmükről, és ruházatukról, mint ahogy magukról gondoskodnak, és szólítsák őket a nevükön, hogy ne legyen kisebbrendűségi érzésük.
  • Az Áldott Próféta egyformán bánt a szegényekkel, és a gazdagokkal, és a társalgás során soha nem engedett a témától elrugaszkodó, vagy azzal ellentétes dolgokat megvitatni, továbbá soha nem hibáztatott, illetve nevetett ki senkit.

Az átlagemberek iránti aggodalma:

Ellentétben az olyan vezetőkkel, akik baj vagy nehézség esetén megfutamodnak, vagy cserbenhagyják a barátaikat, és kivándorolnak a városukból, vagy az országból, az Áldott Próféta az üldöztetés idején végig Mekkában maradt, és inkább a követőit küldte Abesszíniába (Etiópia) áttelepülni. Amikor az Áldott Próféta Medinába kényszerült kivándorolni, hűséges követőinek egy kisebb csoportját előre küldte Medinába.

Tanácskozása az emberekkel

Az Áldott Próféta mielőtt döntésre jutott volna, gyakran véleményt cserélt a társaival, minden olyan ügyben, amelyet Allah az emberek saját belátására hagyott, mivel külön rendelkezés nem volt rá. Például az Uhudicsata alkalmával, az Áldott Próféta felállított egy tanácsadó testületet, és megkonzultálta az emberekkel azt, hogy a hívők Medinán kívül vívják meg az ütközetet, vagy maradjanak továbbra is a városon belül.

Az Áldott Prófétának magának, és néhány társának az volt a véleménye, hogy a csatát Medinában kellene megvívni, és ennek megfelelően a védelmet ott kellene kiépíteni, de a fiatalok többsége azon a nézeten volt, hogy Medinán kívül harcoljanak. Itt láthatjuk, hogy az Áldott Próféta a fiatal és lelkes harcosok véleményét részesítette előnyben a sajátjával, és másokéval szemben, és így mindnyájan kivonultak Uhud felé, hogy szembenézzenek az ellenséggel. Érdekes az Imrán népe szúrának a 159. verse, ami az után nyilatkoztatott ki, hogy az Uhudi csatában a muszlimok vereséget szenvedtek. (Tafsir-i Namuna, III. kötet, 142. oldal)

A fent említett vers annak ellenére nyilatkoztatott ki, hogy a társai véleményének elfogadása a muszlimok vereségéhez vezetett. Allah szavai így hangzanak:

Bocsáss meg hát nékik, kérd Allah bocsánatát a számukra, és tanácskozzál velük a dologról. Ha pedig elhatároztad magad [valamire], akkor hagyatkozzál Allahra! Allah szereti azokat, akik [reá] hagyatkoznak. (Al-Imran „Imrán nemzetsége” szúra 3: 159)

Viselkedése az ellenfeleivel:

Az Áldott Prófétának az ellenfeleivel való bánásmódja a következő Korán ajánláson alapult:l

Ha békére hajlanak, akkor te is légy hajlandó arra, és hagyatkozz Allahra! (Al-Anfal ”A zsákmány” szúra, 8:61)

Természetesen egy másik versben azt olvassuk, hogy ha kétségek merülnek fel, a megállapodást vissza kell vonni. A Kegyes Korán ezt mondja:l

Ha valamely nép árulásától tartasz, akkor hajítsd vissza nekik [a szerződésüket] ugyanúgy, [mint ők]! Allah nem szereti az árulókat. (Al-Anfal ”A zsákmány” szúra 8:58)

A Kegyes Korán a következőket mondja a zsidókról, és a keresztényekről:

Mondd: „Ti írás birtokosai! Jöjjetek egyezkedő szóra közöttünk és közöttetek! [Egyezzünk meg abban], hogy csupán Allahot szolgáljuk, semmit nem állítunk társként mellé, és hogy egymás között nem teszünk meg egyeseket Allah mellett ura[ink]nak!” Ha azonban ők elfordulnak, akkor mondjátok: „Tanúsítsátok, hogy muszlimok vagyunk!” (Al-Imran „Imrán nemzetsége” szúra, 3:64)l

Az írás birtokosai közül egy csoport félre szeretne vezetni benneteket. Ám [valójában] csupán önmagukat vezetik félre, anélkül, hogy tudnának róla. (Al-Imran „Imrán nemzetsége” szúra, 3:69)

És akadnak közöttük olyanok, akik zaklatják a prófétát és azt mondják: „Ő [csupa] fül.” Mondd: „De ő a ti javatokra [csupa fül], és [ő az], aki hisz Allahban és hisz a hívőknek, és könyörületesség ő azoknak, akik hisznek közöttetek.” Akik zaklatják Allah küldöttét, azoknak fájdalmas büntetés lesz az osztályrészük. (At-Tauba „Α megbánás” szúra, 9:61)

Az Áldott Próféta figyelemmel volt a fiatalok katonai felkészítésére az iszlám ellenségei elleni harchoz, megtartatta a szükséges gyakorlatokat számukra, hogy ügyesek és a jártasak legyenek az íjászatban, és kiemelt jelentőségű gyakorlottságot érjenek el más hasonló harcászati műveletekben. Azt szokta mondani, hogy Allah ellenségére kilőtt egyetlen nyílvesszőért cserébe, a készítőjének, és a kereskedőnek, aki eladta az iszlám harcosainak, és annak, aki kilőtte azt az ellenségre, biztosított a Paradicsom.

Azt látjuk, hogy az Áldott Próféta a képmutatókat érintő ügyben elrendelte egy olyan mecset lebontását, amelyet ők építettek fel. A Tabuki-ütközet alkalmából néhány képmutató összeesküvést szőtt az iszlám ellen egy karavánszeráj termében. Amikor az Áldott Próféta tudomást szerzett arról, hogy összeesküvésre gyűltek össze, elrendelte a terem megrohamozását, a menekülési útvonalat elzárták, az ostromban a födém ráomlott a képmutatók fejére (sokan meghaltak, a túlélőkkel durván bántak). Az Áldott Próféta ezekért a képmutatókért nem javallott halotti imát tartani. Ugyanakkor elnéző volt a hitetlenekkel, ha haladékot kértek a döntéshozatalra az Iszlám felvételéről.

A rokoni kapcsolatok nem befolyásolták a világnézeti döntéseit. Az Áldott prófétának a nagybátyja volt az, akinek az elítélésére egy éles hangú Korán szúra nyilatkoztatott ki. A Kegyes Korán ezt mondja:

Pusztuljon el Abū Lahab keze! És pusztuljon el [ő maga]! Mit használt neki a vagyona, és amit szerzett? Lángoló tűzben fog égni feleségével, a tűzifahordóval együtt, akinek a nyakán pálmarost-kötél lesz. (Lahab „A pálmarost-kötél” szúra 111: 1-5)

Tényleg le kellene vágni annak a kezét, aki akadályoz, még az sem számít, ha történetesen az Áldott próféta nagybátyja az illető. Ezzel kapcsolatban egyértelmű rendelkezés van a Kegyes Koránban, a hívők nem kérhetnek bocsánatot a hitetlenektől és a bálványimádóktól. A Kegyes Korán így szól erről:

A prófétának és a hívőknek nem szabad bocsánatot kérniük a pogányok számára, – még akkor sem, ha rokonokról lenne szó – miután nyilvánvaló lett számukra, hogy a Pokolra kárhozottak ők. (At-Tauba „Α megbánás” szúra, 9: 113)

A következő szúra Allah biztatása az Áldott Próféta számára: nem szabad, hogy az ellenség összeesküvése megingassa őt az eltökéltségében.

És ne engedelmeskedj a hitetleneknek és a képmutatóknak, ne törődj a zaklatásukkal, és hagyatkozz Allahra! Allah elégséges istápoló. (Al-Ahzab, „A szövetségesek” szúra, 33:48)

Legyél türelmes! Türelemre csak Allah segítségével teszel szert. És ne légy szomorú miattuk! És ne szoruljon el [a szíved] az ő cselszövéseik miatt. (An-Nahl, „A méhek” szúra 16: 127)

Ők azonban képtelenek arra, hogy segítsék őket, és olyan sereg ez nekik, amelyet [majdan velük együtt] előállítanak [?].(Ya Sin „Yā’ Sín„ szúra, 36:75)

Viseld hát el türelmesen, amit mondanak! És hirdesd Urad dicsőségét napfelkelte és naplemente előtt, (Qaf, „Qāf„ szúra 50: 39)

Bocsánatkérés az Áldott Prófétától:

Miközben az Áldott próféta érdemeiről írok, korlátozott ismereteim miatt gyámoltalannak érzem magam. Az Áldott próféta életének, és tulajdonságainak méltányolására csak egy olyan személy vállalkozhat, akinek a rátermettsége Imám Ali rátermettségéhez mérhető, mert az Áldott Próféta dicséretét Maga Allah zengte, és Allah átemeli őt az egeken, és boldogságot hozó jelenlététől az angyalok lakhelye áldottá válik.

Az Áldott próféta az, akit az Isteni hátasállat elrepít a Mekkai Nagymecsettől, a Kába-szentélytől, a Jeruzsálemi Szikla Mecsetbe, a Baytul Muqaddas (Bejtul Mukáddász) mecsetbe (megszentelt ház). A Kegyes Korán erről az eseményről ezt mondja:

Dicsőség annak, aki éjszaka utazást tett az ő szolgájával a Szent Mecsetből az igen távoli mecsetbe, amelynek megáldottuk a környékét, hogy mutassunk néki a jeleinkből! (Bani Isra’il „Az éjszakai utazás” szúra, 17: 1)

Egyrészt ezek a magasztos úticélok bizonyítják az Áldott próféta emelkedett személyiségét, másrészt úgy találjuk, hogy a személyét jellemző tulajdonságok: a szeretet, a ragaszkodás, a fényes gondolatok, és a szimpatikus viszonyulás mindenhez. “Egyszer egy szomjas macska rászegezi a tekintetét a Próféta mosakodásához szolgáló víztartályra. Az Áldott Próféta ahelyett, hogy mosdásra használná, a macska elé teszi a vizet. Az Áldott Próféta, aki sziklaszilárd az ellenségeivel szemben, lágyabb, mint a hó a barátai irányában. Feladja a személyét megillető jogokat az ellenségeivel szemben is, de a törvények betartatásában olyannyira szigorú, hogy arra esküszik, hogy még a saját lányának sem bocsátana meg, ha az rosszat tenne.” (Biharul Anwar, XVI. Kötet)l

Hogy merünk az Áldott Próféta tulajdonságairól beszélni? Azt olvassuk a Nahjul Balaghah (Nahdzsul Balagah) (Az ékesszólás csúcsa, ISP 1984.), hogy amikor senki sem tudott olvasni, sem írni, az Áldott Próféta hangsúlyt fektetett az ismeretszerzésre, mondván, hogy az kötelező a muszlimok számára. Tizennégy évszázad elmúltával látjuk, hogy most mindenki a tudás megszerzéséért emeli fel a hangját.

Akkoriban az volt a szokás, hogy egyvalaki megöléséért az egész törzs felkelt, hogy bosszút álljon a gyilkoson és házanépén, és így sok ártatlan ember lelte halálát. Az Áldott Próféta megállította ezt a szörnyű szokást. Ebben az időszakban a barbárság a tetőfokára hágott. Az Áldott Próféta azt mondta, hogy annak az embernek a vallomása, aki hajszolja a teherhordó állatait Mekkába tartva, nem tekinthető megbízhatónak, mert az, aki kegyetlenül kifárasztja az állatait, az kőszívű. Az együttérzésnek, és a könyörületnek ez a példája, amit az Áldott Próféta az emberek elé állított azokban az időkben, előre jelezte a népe kedvességét, és sikerét. A Kegyes Korán ezt mondja:l

Ti hívők! Hallgassatok Allahra, és a küldöttére, ha olyasvalamire szólít benneteket, ami életet ad nektek! (Al-Anfal „A zsákmány” szúra, 8,24)

Allah parancsa nem hiábavaló, amikor a következőket mondja az iszlám Áldott Prófétájáról:

Aki engedelmeskedik a küldöttnek, az Allahnak engedelmeskedik. (An-Nisa „Α nők” szúra, 4:80)

És ő nem kénye-kedve szerint beszél. (An-Najm „A csillag”, 53,3)

Te az egyenes úton vagy. (Az-Zukruf, „Az ékesség” szúra 43:43)

Nyilvánvaló győzelmet adtunk neked, (Al-Fath, „A győzelem” Szúra 48:01)

Hogyan kísérelhetnénk meg írni bármi dicséretet az Áldott Prófétáról, amikor a következő szavakkal Allah maga magasztalta fel a nevét és a küldetését?

Nem tártuk-e ki néked a kebledet, s vettük le rólad a terhedet, amely leroskasztotta a hátadat, s emeltük a tekintélyedet? A nehézség könnyebbséggel jár. A nehézség könnyebbséggel jár. Ha befejeztél [valamit], fáradozz [ismét]! És Uradhoz fohászkodj! (al-Inshira, „A kitárás” szúra 94: 1,8)

Lehetetlen, hogy ezen a néhány oldalon teljes fényében bemutassuk az Áldott Próféta magas erkölcsi érzékét, amiről Allah Maga tesz említést a Kegyes Korán következő versében:

Bizony nagy [erkölcsi] érzületű vagy. (al-Qalam, „Az írótoll” szúra 68: 4)

A Kegyes Korán, amely ezt a világot szegényesnek, és jelentéktelennek állítja be, az Áldott Prófétát magasra helyezi. Nem létezhet az Áldott Prófétának jobb méltánylása, mint amit a Kegyes Korán ad a következő szavakkal

Adtuk néked a bőséget. Imádkozzál hát az Uradhoz, és áldozz! Aki gyűlöl téged, az kivágattatik! (al-Kauthar, „A bőség” szúra 108: 1-3)

És a túlvilágon is, Allah a közbenjáró méltóságteljes helyét biztosítja az Áldott Prófétának.

Az Áldott Próféta tulajdonságairól, akinek megszületése eloltotta Perzsia tűzfészkéből kicsapó lángokat, és akinek prófétai lénye megszüntette a kaotikus körülményeket, és a zavargásokat azon a vidéken, milyen magasztalást írhatnék még? Amikor Ő megszületett Perzsia (Irán) ókori uralkodóinak Kiszrában lévő palotájának fundamentuma megrendült. Amikor pedig prófétaságra kiválasztatott, az egész emberiség elcsodálkozott. Ő volt az, akiről a Kegyes Korán kijelentette, hogy “Kegyelem Ő az egész Univerzum számára”. Ki tudna, és mi hogyan tudnánk írni egy ilyen példa nélkül álló személyiségről?

Mit is mondhatnék őróla, aki az erénynek olyan lélekmelengető magaslatára jut el, hogy Allahnak lesz a vendége a Mi’raj (Mirádzs) (a felemelkedés, az éjszakai utazás) során; és mégis alázattal kijelenti, hogy még egy rabszolga meghívását sem utasítja el, és messzire is hajlandó elutazni, hogy az egyszerű eledelt a vendéglátójával együtt fogyassza el?

Útjához az egekbe egy Isteni hátasállat, a Buraq (burak), volt rendelkezésére bocsátva, míg a lakóhelyén soha nem habozott, ha egy öszvért kellett megülnie. Gábriel (Jibra’il) (Dzsibril) főangyal, aki elhozza neki az isteni kinyilatkoztatást, Allah üdvözletét adja át neki, de ő maga annyira alázatos természetű, hogy előreköszön a gyerekeknek.

Allah előtt leborulva felajánlja homlokát, és szívét Allahnak, és amikor a két kisunokája (Imám Hasszán és Imám Husszein) leborulva találják, és meglovagolják a hátát, ő hosszabban marad leborulva, nehogy megsértse az érzéseiket. Miként kellene szólni róla, aki egy, és ugyanazon időben elkötelezetten gondol Allahra, és imádja őt, de a két gyermek érzéseit is szem előtt tartja! Az embereknek le kellene vonni a tanulságot ebből a gyermekek, férfiak, nők és dolgozók jogainak biztosítására vonatkozóan, és elszégyelleni magukat az üres jelszavak hangoztatása miatt.

Az Áldott Próféta megőrizte derűs természetét az emberek társaságában. Fia, Ibrahim halálakor omlottak a könnyei. De egyik esetben sem esett túlzásba, és nem tett semmit Allah akarata ellen.

Reggelente egyedül imádkozott, a nap folyamán a társai körében töltötte az idejét, és hagyta, hogy a társai hasznos, közös elfoglaltságot találjanak, de nem szórakozást, vagy élvezeteket, hanem lovaglást, vagy íjászatot, amely jó szolgálatot tesz, ha a maguk védelmében kell kiállniuk a zsarnokoskodók ellen. És datolyapálma fa az elnyerhető díj, amelynek levelei kellemes árnyékot nyújtanak, a fája tüzelőanyag, és a gyümölcse élelem.

Orientalista.hu – Professor Muhsin Qara’ati (Muhszin Qaraati) (Forrás: Persianews.vcp.ir)

Megosztom:

,





Back to Top ↑