Lapszemle

2017. 03. 28.

Éhínséget hoznak a hatalmi harcok



Három-négy hónapja van a világnak, hogy segítsen Jemen, Szomália és Dél-Szudán lakóinak, különben éhínség tör ki a sokat szenvedett térségben, figyelmeztetett a Nemzetközi Vöröskereszt. A térségben nem ez volna az első ilyen katasztrófa, az okok pedig mindig ugyanazok: az állandó háborúskodások és az egyébként is nagyon gyenge termés azt eredményezi, hogy az emberek szinte folyamatosan az éhínség szélén tengődnek, miközben rohamosan nő a lakosság száma. A segélyszállítmányok pedig nem jutnak el hozzájuk.

A kolera egyre terjed Szomáliában, az emberek igyekeznek arra menekülni, ahol vizet találnak, és ez óhatatlanul összeütközésekhez vezet.

Jemen az Arab-félsziget egyetlen olyan állama, amely nem részesült az olaj áldásában, viszont a hatalmi harcok miatt állandóan ütközőzónaként működik.

A Szaúd-Arábia vezette arab koalíció 2014 óta harcol a lakosság által nem támogatott, de a nemzetközi közösség bizalmát bíró Abd Rabbo Manszúr Hádi hatalomba helyezéséért, miközben a húszi lázadók saját hatalmukat akarják kiterjeszteni az országban. A síita húszik bírják Irán támogatását, így a harc voltaképp a két közel-keleti gigász viszálya a térség legrosszabb helyzetben lévő országában.

A húszik előretörése óta a gazdaság megtorpant, a jemeniek nagyjából 80 százaléka függ a nemzetközi segélyektől, 2,2 millió gyerek áll az éhezés szélén, csaknem félmillió pedig gyakorlatilag éhezik. Politikailag sem Szaúd-Arábia, sem az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy leállítsa a hadműveleteket, és hagyják a lázadókat átvenni a hatalmat, viszont a stabilitás nem tud visszatérni Jemenbe a jelenlegi patthelyzetben.

A Vörös-tenger túloldalán egy másik tapasztalt éhező ország, Szomália épp történelme egyik legsúlyosabb szárazságát éli át. Minthogy Szomália főként csak térképeken létezik, a valóságban senki sem tartja a kezében a kormányrudat, így a lakosságnak sincs esélye arra, hogy a hatóságok beavatkozzanak. A helyzetüket épp straté­giai fontosságuk nehezíti, Afrika szarva katonai szempontból rendkívül jelentős, ezért egyik hatalom sem engedi meg a másiknak, hogy ott megvesse a lábát. A mogadishui reptér üzemeltetői török cégek, a török nemzeti légitársaság rendszeresen repül a szomáliai fővárosba, és Recep Tayyip Erdogan államfő hivatalos látogatást is tett ott néhány éve, hogy felhívja a figyelmet a szörnyű állapotokra.
A 2011-es látogatás idején Szomália épp éhezett, de azok a bajok azóta elmúltak, hogy mostanra újra vészessé váljon a helyzet.

A harmadik említett állam, Dél-Szudán gyakorlatilag függetlenné válása óta háborúban áll, infrastruktúrája soha nem is volt, szomszédai, Szudán, Etió­pia, Kenya, Uganda, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság mindannyian jóval erősebbek nála, és igyekeznek a befolyásukat kiterjeszteni a koldusszegény országra. Az igazi nagyágyúk, mint Kína és az Egyesült Államok ugyancsak a helyszínen vannak, előbbi főként cégei és vonatai révén, utóbbi pedig segélyszállítmányok útján érvényesíti a befolyását. 2015-ben Dél-Szudán a harmadik volt azon a listán, amelyen az amerikai segélyt jegyzik, csak Afganisztán és Irak állt előtte. Nigéria pedig hiába Nyugat-Afrika egyik legerősebb állama, az északkeleti országrészbe nem jut el a segítség, így kerülhet csaknem kétmillió ember az éhezés szélére.

Etiópia hiányzik a felsorolásból, pedig a nyolcvanas években átélt éhínsége azt égette bele az emberek tudatába, hogy Addisz-Abeba ma is kvázi képtelen etetni a lakosságot. Ez azonban ma már tévhit, az országban csaknem százmillióan élnek, és hiába okoz problémát a szárazság, amely Szomáliát és Dél-Szudánt sújtja, az egykori szenvedő ország ma már Kenya egyik legnagyobb riválisa Kelet-Afrika hatalmi játszmájában. Etiópia az utóbbi időben különösen szívélyes kapcsolatokat épített ki Kínával, Afrika infrastruktúrájának első számú építőjével. Kenya 2000-ben mintegy 70 százalékkal több pénzből gazdálkodott, mint Etiópia, ez fordult át mára, kínai számítások szerint Addisz-Abeba már az élre állt. Etiópia első számú külföldi befektetője Kína, a második pedig Törökország, ami jól jelzi, milyen hasonló terveik vannak a távolabbi gazdasági hatalmaknak.

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy Etiópia tartja fenn a harmadik legerősebb hadsereget Afrikában, ami a konfliktusokkal teli térségben nagyon fontos ütőkártya. Ezt rendszeresen érzi is Eritrea, Etiópia egykori tengeri kijárata, amely szinte minden pénzét fegyverre költi, így akadályozva meg az etióp invá­ziót. Eritrea nem tud sok sikert felmutatni, de nagyon közel kerültek az utóbbi időben Szaúd-Arábiához, hogy segítsenek a jemeni háborúban. A térképre tekintve nem is kérdés, hogy miért.

Magyar Idők – Sitkei Levente

 

Címkék: , , , , ,






Back to Top ↑