Cadmus fordítás Cadmus
Vélemény

2016. 11. 18.

Ez ma a Katolikus Egyház

2016. 11. 18.

Idén megkértem a párom kezét, és ha minden jól megy jövőre meg is esküszünk. Büszkén meséljük a barátainknak, hogy mi már most ősszel megkezdtük a szervezést, hogy a jövő augusztusra tervezett esküvőnkre minden úgy legyen, ahogyan elképzeltük.  A szervezés első napjaiban megdöbbenve jöttünk rá, hogy kicsit el vagyunk késve, ezért átkapcsoltunk turbo üzemmódba és belekezdtünk a foglalásokba. Hál’ Istennek viszonylag minden simán megy, megvan a helyszín, zenekar, fotós, virágos, mindenféle kellékes és minden, ami még kell. Viszont az egyházi esküvővel akadt némi problémánk.

Jómagam Antiochiai Ortodox Egyházhoz tartozom, a párom római katolikus. Idén jegyeztük el egymást és egyházi szertartást is tartottunk ortodox keresztény templomban azért, mert az esküvőt katolikus templomba tervezzük, így ápolva mind a keleti mind a nyugati keresztény egyházak liturgiáját.

Először egy budapesti katolikus templomot kerestünk fel, ahol azt mondták nekünk, nincs akadálya annak, hogy különböző egyházhoz tartozunk, de a gyerekeink kizárólag katolikusok lehetnek majd.
De jó, már el is döntötték helyettünk, hogy melyik egyházhoz tartozzanak, pedig még meg sem születtek. Viccesen mondtam nekik, hogy majd ha egyetemisták lesznek, kikérdezzük a pap véleményét, melyik szakot válaszhatják majd a gyerekeink. Noh mindegy, végül is vidéki lagzi mellett döntöttünk,  ezért a budapesti templomot el is vetettük.

Ma elmentem a párom jászberényi kedvenc templomához, ahol elkértem a pap telefonszámát, hogy leegyeztethessem vele az esküvőt és a jegyesoktatást. De ez a pap is azzal jött nekem, hogy mivel az egyik fél nem katolikus vallású, ezért külön püspöki engedély kell, ami sima ügy, de a katolikus félnek vagyis a menyasszonyomnak esküt kell tennie és egy papírt aláírnia, hogy a születendő gyerekeinket csakis kizárólag katolikus vallásra szabad nevelnie, és ha ezt a menyasszonyom nem teszi meg akkor az Isten előtt és a lelkiismeretével kell majd elszámolnia.

A pap kihangsúlyozva mondta, hogyha az egyház arról szerez tudomást, hogy a leendő gyerekeink mégsem katolikusok lesznek, akkor ezt akár válóokként is kezelhetik és felbonthatják az egyházi eskünket.

Én megkérdeztem a papot,  de Atyám nem úgy van az, hogy amit Isten összeköt azt az ember nem választhatja el?
Aztán udvariasan ökumenikus hangnemben próbáltam érvelni a papnak azzal, hogy mindannyian keresztények vagyunk, egy a hitünk csak a politika és a hatalom választotta több ággá Jézus követőit.

A pap csak azért is tovább mondta, hogy az ortodox egyház követőit is úgy kezeli az egyház vezetősége mint a – mostfigyelj!!! – kiszakadt egyházakat vagyis a református egyházak követőit.

Erre én a papnak azt mondtam, hogy már elnézést, de ha azzal akar érvelni, hogy melyik egyház volt előbb akkor csak szerényen közlöm hogy az Antiochiai Ortodox Egyház az öt legősibb apostoli egyház egyike. Amikor Közel-Keleten az emberek a keresztény hitükért meghaltak, akkor Európában és Rómában még keresztre feszítették azokat, akik Jézus követői voltak. És csak finoman jelzem, hogy anno a katolikusok szakadtak ki az ortodox egyházból, vagyis ennyi erővel a katolikusok is a kiaszakadt egyházak közé sorolhatóak.

A pap teljesen kiakadt és mindenféle teológiai érvekkel próbált hatni az én lelkiismeretemre azzal, hogyha én olyat erőltetek a feleségemre, ami szembemegy az ő esküjével, és megpróbálom megakadályozni, hogy a gyerekeink katolikusok neveltetésben részesüljenek, akkor nekem is el kell számolnom az Istennel.

Erre én megkérdeztem, hogy mégis melyik Isten előtt kell elszámolnom? A katolikus Isten előtt? Vagy magával az Istennel aki minden ember Ura?

A pap nem értette a kérdést… Erre azt mondtam neki, hogyha a katolikus Istennel kell elszámolnom az nem érdekel, mivel nem vagyok katolikus, és tudomásom szerint nincs is ilyen Isten. A katolicizmus nem egy vallás hanem CSAK egy egyház a sok közül. És mivel nem vallás ezért nincs külön Istene. Vagyis a katolikusoknak, az ortodoxoknak és a többi keresztény egyház híveinek , sőt az összes vallás követőinek egy és ugyanazon Istene van, aki előtt majd mind el kell számolnunk.

Szóval szerintem Isten megelégszik azzal, hogy leendő gyerekeinket, jó embernek neveljük, és megadjuk neki mindazt, amit Jézus tanított nekünk attól függetlenül, hogy milyen egyházhoz fognak majd tartozni.

A pap teljesen kiakadt csak hebegett-habogott, és azt mondta, hogy ő ezt tovább nem hajlandó hallgatni, ne oktassam őt ki és lecsapta a telefont.

Nos itt tartunk. Ez ma a Római Katolikus Egyház, legalábbis annak két papja.  Fontosabbnak tartják a megosztottságot, mint az egy Isten hitet.
Elgondolkodtam azon, hogyha ilyen a Római Katolikus Egyház, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a “keresztény” Európa ennyire romokban van.  Ötszáz évvel ezelőtt nem véletlenül történt Európában a reformáció. Nem csoda, hogy az emberek menekülni akartak egy olyan egyházból, amelynek vezetői csak lelki terrorral tudták a híveket megtartani.

Már értem, hogy az elmúlt évszázadokban miért lettek ennyien ateisták Európában, és miért burjánzottak el a liberális eszmék vad hajtásai. Igen, ki kell mondani, erről a Katolikus Egyház és annak vezetői tehetnek, akik az erőszakot és nem a szeretetet használták a gyülekezet egybentartásához.

Hát itt tart ma a Katolikus Egyház. Elmosolyodtam azon, hogy a katolikus pap rámcsapta a telefont és azon gondolkodtam, hogy pont egy ilyen emberhez akartam elmenni jegyesoktatásra, akinek fogalma sincsen a házasságról és Jézus tanításáról.

Honnan is tudná mi az a házasság amikor soha nem volt nős, és ugyebár soha nem is lehet az. De akkor milyen alapon akarja elmondani  nekünk, hogy mi a jó házasság titka? Hogyan mondhatja el nekünk, hogy lehet egy életen át jóban rosszban megőrizni azt a kapcsolatot, amit Isten előtt szentesítünk meg, ha sosem szerzett erről tapasztalatot? Erőszakkal vagy Szeretettel? Mert ha már az elején erőszakkal rám akarnak erőltetni olyasmit, amit nem tudok elfogadni akkor az ő jegyes oktatása sem valószínű, hogy a Szeretetről szól.

Példaképpen “nálunk” ortodoxoknál a pap házasodhat, sőt egyes keleti egyházaknál nem is lehet pap valaki, ha nem nős, hiszen hogyan is lehet valakinek egy egész gyülekezet atyja és vezetője ha előtte nem állt helyt egy család főjeként.
Na igen ez egy fontos dolog és, meg az is hogy számos keleti egyháznál a gyülekezet tagjai maguk közül választják ki a papot és nem fordítva, de mindegy nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy míg a magát kereszténynek nevezett katolikus egyház vezetése arról papol nekem, hogy minden menekültet be kell fogadni és a szeretet jegyében mindenkin segíteni kell, addig a háttérben simán megtagadja azokat a keresztény híveket akik másik egyházhoz tartoznak.

A szemükben a nem katolikusok hite már nem is keresztényi, hanem mitudomén micsoda. Talán ha nem a XXI. században élnék, még eretneknek is neveznének, csak azért, mert ortodoxként jobbról balra vetem a keresztet.

Hát igen, még mindig itt tart ma a Katolikus Egyház, és még azon csodálkoznak, hogy a vasárnapi misékre pár irgalmat kereső nyugdíjason kívül alig megy el valaki. Ezzel szemben keleten a háborúk és terrorizmus ellenére a templomok tömve vannak fiatal lányokkal és fiúkkal, akik azért járnak templomba mert szeretetet kapnak, függetlenül attól, hogy ki melyik egyházhoz tatozik.

Közel-Keleten a Húsvét napján van egy szép ökumenikus szokás. A keresztény egyházak templomai egész estés misét tartanak. A templomok udvaraiban a gyülekezethez tatozó cserkészek várják a betérő hívőket egy kis ajándékkal, megszentelt kennyérrel és gyertyával. Amikor a hívők kifelé igyekeznek, a templom ajtaján álló ifjú cserkészek egy kitűzött illesztenek fel a kabátokra amin a templom és az egyház neve szerepel A keleti keresztények megköszönik és barátaikkal, rokonaikkal elsétálnak a következő templomhoz. Keleten a keresztények Húsvét napján az összes egyház templomába ellátogatnak és szokás szerint minimun hét kitűzöt gyűjtenek be. De a nagyon búzgok akár húszat is elérhetik.

Hát ha hetet nem is, de hármat talán én is be tudok gyűjteni a jövőre tervezett esküvőnkig. Engem ortodoxnak kereszteltek meg, de katolikusként áldoztam először. A menyasszonyom katolikusént nevelkedett, és mégis ortodox templomban jegyeztem el. Talán az lenne az igazi ökumenikus szellemiség, ha az esküvőnket református templomba tartanánk.
És hát valljuk be, ha csak a katolikus papokon fog múlni akkor nagyon úgy néz ki, hogy jövőre a reformáció 500. évfordulóján egy keleti ortodox és egy nyugati katolikus egy református templomban mondja majd ki a boldogító igent.

Orientalista.hu – Kassab Adonis főszerkesztő

Megosztom:

, ,




Back to Top ↑