Fogadalmak
2016. 01. 02.
Most, hogy véget ért ez az ejrópa nyugati – felvilágosult – felén egyre vállalhatatlanabb karácsony, újabb népi játék ad feladatot, a szilveszter. Ilyenkor jő el az újévi fogadalmak időszaka.
Nagyszerű lehetőség ez arra, hogy például “le fogok fogyni”. Na, ez az, ami engem egyáltalán nem érdekel. (Amúgy fogyni oly módon a legkönnyebb és legegyszerűbb, ha kevesebbet eszel és többet mozogsz.) “Át fogom magam operáltatni nővé/férfivé.” Ez trendi, sőt cukibomba, de sajnos nem erről akarok írni. Amiről írni szeretnék, ahhoz szükség van egy rövid, úgynevezett érzékenyítésre. Az érzékenyítés annyit tesz, hogy majd rájössz, nem is olyan rossz neked ez, vagy az. Rá kell jönnöd, mert különben nem vagy felvilágosult. (V.ö.: fasiszta, náci, vagy mindkettő.) Aki ezt kitalálta, felettébb okos és inkább aljas volt. Bele kellene ültetni egy Nap-rakétába. Gyakorlati példa érzékenyítésre: naponta két tucat síró migráns gyerek fotója.
Kezdem az érzékenyítést – és rendes vagyok, mert szóltam – vagyis, most még abba lehet hagyni az olvasást, tehát el lehet kerülni, hogy a pszichés átalakulás meginduljon. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. (Tehát férfi volt, mert nem nő-t írtam.) Heteró volt, mert felesége és két fia is volt. (Másféle orientáltságról nem tudunk.) Ez az ember egyszer megölt egy embert. De egy másik ember védelmében! Gondolom, vagyunk így ezzel páran, vagy még lehetünk, tehát egy embert ölő embernek meg lehet bocsátani. (Ez lenne az érzékenyítés tárgya? Nem.) Nos, ez az ember – azért a biztonság kedvéért – jól elmenekült. (Akkor még nem volt érzékenyítés, de működött a szemet-szemért gyakorlati alkalmazása.) Ráadásul rabszolga is volt és jogvédő szervezetek sem voltak még akkor. (Migration Aid sem volt, ezért nem tudott 5000 kilométert megtenni csak úgy. GPS sem volt.) Mit tudott mást csinálni, berohant a sivatagba. Ott éldegélt, majd egyszer csak azon kapta magát, hogy éppen a társait szabadítja ki a rabságból. (Jó ember volt.) Ez szép dolognak ígérkezett, csak aztán nem tudta, hogyan tovább. Mit volt, mit tenni, böjtölni kellett, aminek az eredménye a Tízparancsolat lett. Kapta.
Mondják – nagyon diplomatikusan – hogy Európa eszmeileg kiüresedett, elvesztette identitását, meggyengült, értékválságba került, elbizonytalanodott. Szépen fogalmaznak, mint amikor Tasziló csúnyát mond a bálban. (Kugló fasszonyom.) A baj ezzel, hogy ha nem akarják, nem hallják meg. És nagyon nem, vagy nem nagyon akarják meghallani. Lehet, hogy nem is képesek rá. És ezért kell Közép-Kelet Európának észnél lennie. És ezért kell kijelentenie, hogy az az Európa, nem ez az Európa. Ők minket nem ránthatnak magukkal. A hová, mibe is? Az úgynevezett felvilágosodásba. Annak következményeibe. Amikor a hitetlenség gátlástalanságba csap át, sőt vallás gyalázásba. És még nekik áll feljebb. Je suis Charlie? Gyerekek, tanuljátok meg szépen, hogy a hit – mint a medve – nem játék! (Apropó: a Bataclan bulira nem volt valami humoros címlap? Miért nem?) Olyannyira nem játék, hogy George W. Bushnak nem kellett volna anno keresztes hadjáratot hirdetnie, mert a muszlimok ezt szó szerint vették. Jó emlékeik pedig e tekintetben nincsenek. Háborúzni azonban sokféleképpen lehet, például megindítok Európa szíve felé pár százezer „menekültet”. A többi majd megy utánuk és milliós tömeggé duzzad. Valahol itt tartunk most és a felvilágosultak „természetesen” meg vannak róla győződve, hogy ők fognak nyerni. Merthogy Amerika velük van. Amire azért én nem vennék mérget…
Ellenben – ha szabad ilyet javasolni – újév alkalmából fogadjuk meg, hogy legalább megpróbálunk a Tízparancsolat szerint élni. A tökéletesség nem elvárás, hiszen nem vagyunk istenek.
Orientalista.hu – Vahn Mégh
Amerikai stratégák félnek az oroszországi háborútól →
Elsorvad Minszk? Ukrán diplomata bedobja a törölközőt →
Jemen útja a győzelemhez – A NATO veresége →
