Fontos megélni, hogy nem hagynak magunkra – Kárpátaljai magyarok adománya az üldözött keresztényeknek
2017. 11. 26.
Sok olyan apró dolog, amit a nyugati világban fontosnak tartunk, eltörpül, és az igazán személyes, őszinte, alázatos élet válik fontossá és hangsúlyossá – fogalmazott PestiSrácok.h- nak Taraczközi Ferenc lelkész, aki a kárpátaljai reformátusok pénzadományát vitte nemrégiben Irakba, az üldözött keresztények számára. A portálnak adott interjújában emellett arról is beszélt, van amikor a szeretet nyelvére van szükség, de most a kemény szavaknak jött el az ideje az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatban, mert különben a kárpátaljai magyarságnak nincs jövője Ukrajnában.
Mint arról portálunk beszámolt, az üldözött keresztények megsegítéséért létrehozott helyettes államtitkárság küldöttsége nemrégiben érkezett haza Irakból, ahol megtekintették, hogyan hasznosulnak a Hungary Helps segélyprogram forrásai a közel-keleti országban.
A misszióval tartott Taraczközi Ferenc is, aki a kárpátaljai református püspökség képviseletében vitte magával azt az adományt, amelyet a kárpátaljai református magyar hívek gyűjtöttek az iraki menekült keresztények számára. Taraczközi Ferenc a kárpátaljai reformátusok felajánlását Karakosban adta át Petrosz Mouche szír katolikus érseknek.
Az esemény kapcsán Azbej Tristan, a helyettes államtitkárság vezetője hangsúlyozta, a kárpátaljai magyarok szintén egy háború sújtotta országban élnek, az ő mindennapi életüknek is része a diszkrimináció, ráadásul az egész magyarságnak talán ők a legnehezebb anyagi helyzetben élő tagjai, és ennek ellenére mégis szolidaritást vállaltak az üldözött keresztényekkel, és így többmilliós adományt tudtak átadni az iraki városban. Ezúttal Taraczközi Ferenc lelkészt kérdeztük iraki tapasztalatairól, és arról, mit üzennek nekünk a Közel-Kelet keresztényei.
Taraczközi Ferenc és Petrosz Mouche, szír katolikus érsek | Fotó: Azbej Tristan
Honnan jött az ötlet, hogy éppen a közel-keleti keresztények számára rendezzenek adománygyűjtést?
A kárpátaljai magyarság is figyelemmel kíséri, mi történik Magyarországon, és látják, hogy az üldözött keresztyének megsegítésével a kormány egy nagyon jó kezdeményezést indított el. Az ötlet Zán Fábián Sándor püspök úrtól eredt, a gyűjtést pedig az egyházkerületi családi nap apropóján rendeztük, ahol 8-10 ezren is összegyűlünk ilyenkor. Mivel az eseményen Balog Zoltán miniszter úr is tiszteletét tette, adódott a lehetőség, hogy az összegyűlt adományt neki adjuk át. A miniszter úr megköszönte a felajánlást, de azt mondta, több ez annál, hogy ezt most átvegye, értve ezalatt, hogy nem is az adomány összege igazán fontos, hanem a szándék, ami mögötte húzódik. Ő fogalmazta meg azt is, hogy jó lenne, ha az egyházunk egy tagja személyesen tudná átadni a rászorulóknak az adományt. Pár hónap múlva jött a hívás, hogy csatlakozhatunk az iraki magyar küldöttséghez. A püspök úr elfoglaltsága miatt engem kért fel, mint a kárpátaljai református egyházkerület sajtósát, s ért a megtiszteltetés, hogy elutazhattam a küldöttséggel.
Hogyan fogadták a hívek az ötletet?
Abból is látszik, hogy a közösségünk szívén viseli a közel-keleti keresztyének sorsát, hogy hazatértem után a saját beregszászi gyülekezetemben meghirdetett beszámolón alig fértünk be a terembe. Az emberek arról érdeklődtek, milyenek az üldözött keresztyének, milyen körülmények között élnek, milyen nehézségekkel küszködnek. Úgy tapasztalom, a szükségben lévő ember nyitottabb, érzékenyebb, jobban foglalkoztatja a még nálánál is nyomorúságosabb helyzetben élők sorsa.
Fotó: Taraczközi Ferenc
Mekkora jellegű áldozatot követelt a közösségtől az adománygyűjtés?
A gyűjtés végösszege 4.600 Dollár volt, egy kárpátaljai átlagfizetés pedig jó, ha 50 Dollárt kitesz. Az is igaz, hogy hirtelen elhatározásból született a gyűjtés célja, hiszen amikor a cunami áldozatainak gyűjtöttünk, 50-60 ezer dollár is összegyűlt, persze jóval hosszabb idő alatt. Így is, ha úgy számoljuk, közel száz ember ajánlotta fel egyhavi fizetését karitatív célokra. Az összeget ráadásul a magyar kormány ki is pótolta, így egy nagyobb adományt tudtunk végül átadni.
Az adomány kapcsán többen kiemelték a gesztust, hogy a reformáció emlékévében éppen ortodox katolikusok számára ajánlották fel a pénzt…
Mindenféleképp van jelzésértéke, hogy a reformáció ötszázadik jubileumi évében a kárpátaljai egyháztagok gyűjtenek és adományoznak, abban mégis kevésbé volt szándékosság, hogy éppen ortodox katolikusok részesültek ebből az adományból. Mivel ők vannak Irakban ilyen helyzetben, így őket támogattuk.
Fotó: Taraczközi Ferenc
Milyen személyes élménnyel tért haza?
Megragadott, amit már a kárpátaljai emberek esetén is megtapasztalhattam, hogy a szükségben lévő ember nyitottabb a másik felé. Még a katolikus egyház is sokkal egyszerűbbnek tűnt a számomra. Irakban szükség és nyomorúság fogadott, de az emberek még ilyen körülmények között is, minden nap megélik hitüket. Sok olyan apró dolog, amit a nyugati világban fontosnak tartunk, eltörpül, és az igazán személyes, őszinte, alázatos élet válik fontossá és hangsúlyossá.
Mit üzen nekünk a közel-keleti kereszténység?
Azt üzeni, hogy a mindennapi életünk bármikor megváltozhat, ahogy a Közel-Kelet is a nagyhatalmak játékszerévé vált, ez bárhol megtörténhet, ahogyan jelen van Ukrajnában is, ahol szintén háború dúl. És ha mi, amikor jobb helyzetben vagyunk, nem tudunk a nehéz helyzetben lévőkre gondolni, akkor nem lesz, aki gondoljon ránk, ha mi kerülünk esetleg még nagyobb bajba. Az 1998-as és a 2002-es kárpátaljai nagy árvizek alkalmával mi is megtapasztaltuk, hogy az anyaország, a közösségek, gyülekezetek gondoltak ránk, segítettek nekünk, nem hagytak magunkra. Ez a mostani gyűjtés is, bár csak egy pici kis csepp, amit visszaadhattunk. Az iraki út során megtapasztaltam azt is, hogy ott még súlya van annak, ha valaki keresztyén, hiteles és őszinte dolog, és nagyon fontos üzenet, hogy ezt saját életünkkel is párhuzamba állítsuk.
Fotó: Taraczközi Ferenc
Az oktatási törvényre kitérve hogyan értékelik a magyar kormány eddigi fellépését?
Mindennek ideje van. Van, amikor kemény szóra, van, amikor a szeretet nyelvére van szükség. Most a kemény szavaknak jött el az ideje. Azért nagyon veszélyes maga a nyelvtörvény, mert ha holnaptól bevezetnék, rögtön felszínre kerülne, mekkora károkat okoz. Mivel azonban hosszabb távon, 2020-ig tervezik bevezetni, egy időre szépen elfelejtődik, holott ez egy visszafordíthatatlan törvény. Márpedig a kárpátaljai magyarságnak nincs jövője Ukrajnában, ha a nyelvtörvény ilyen formában megmarad. Amit az ukrán állam most képvisel és végrehajt, hogy határozatok szintjén ajánl különböző kedvezményeket a magyarság számára, azért veszélyes, mert a törvény élni fog, és bármikor visszanyúlhatnak hozzá.
Többen azzal érvelnek, hogy a magyar kormány határozott fellépése a kárpátaljai magyarok hátán csattan…
Még a jelenlegi helyzetnél is nagyobb nehézségek fognak adódni. Eddig, aki kettős állampolgárként magyar útlevéllel tartózkodott Kárpátalján és lejárt a kilencven nap, kitiltották. Nemrégiben ezt a szabályt már gyermekekre is alkalmazzák. Vannak politikai húzások, a hatalom odaüt, szemléltetni akar, de most jött el a pillanat, amikor ki kell tartanunk, és ezeket el kell viselnünk a saját jövőnk érdekében.
A kárpátaljai magyarok vállalják ezt a terhet?
Egy közösségben nagyon sokfélék vagyunk. Azt gondolom, a világi és egyházi vezetőinknek van abban nagy szerepük, hogy erősítsék, lelkesítsék a többieket.
Fotó: Taraczközi Ferenc
Hogyan látja a jelenlegi körülmények között a kisebbségi magyarság jövőjét Kárpátalján?
A magyar kormány gazdaságélénkítő intézkedései lendületet, ezzel kisebb reménységet hoztak, hiszen azok a fiatalok, akik azon gondolkodtak, hogy elmennek, mégis itthon maradtak és vállalkozásokba kezdtek. A nyelvtörvény viszont sötét felhőként tornyosul felettünk, ha eloszlik, lehet reménységünk a jövő felé.
Orientalista.hu – Pesti Srácok
Az iraki ellenállás az amerikai csapatok azonnali távozását követeli →
A gázai keresztények keresztutat járnak →
Keresztény milíciát támadtak a törökök Szíriában →
