Global Conversation: Interjú Dimitrij Medvegyev orosz kormányfővel
2016. 02. 16.
Oroszországtól egyre többen félnek Nyugaton, biztonsági fenyegetésnek tartják, ugyanakkor paradox módon az egyik kulcsszereplője annak, hogy megoldás szülessen a szíriai konfliktusra. Mindeközben az ország gazdasági válság felé tart – ezekről a kérdésekről adott exkluzív interjút az Euronewsnak Oroszország miniszterelnöke, Dimitríj Medvegyev a Müncheni biztonsági konferencián.
Isabelle Kumar, euronews: Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat a Global Conversation-be. Változatlanul a szír helyzet a legfontosabb világpolitikai kérdés. Bár úgy tűnik, fordulóponthoz érkeztünk, egyelőre nem lehet tudni, merre tovább. Ön mit gondol erről?
Tudja, amikor erre a konferenciára jöttem, az volt az érzésem, hogy a helyzet rendkívül bonyolult, és egyben kihívást jelent. Meg kellene végre egyeznünk a kollégákkal és partnerekkel a kulcskérdésekben, mint például egy lehetséges koalíció létrehozása és a katonai együttműködés. Ebben a kérdésben eddig minden együttműködés csak időleges volt.
Azt mondják, itt Münchenben az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov találkozott amerikai kollégájával, John Kerryvel, és később mások is csatlakoztak hozzájuk. Egyetértettek abban, mit kellene tenni rövidtávon. Ezért én óvatosan optimista vagyok az együttműködéssel kapcsolatban a Szír kérdésben.
Hadd hangsúlyozzam: ez az együttműködés kritikus, mert ha nem tudunk megegyezni, a Szír háborúnak nem lesz vége, és továbbra is emberek halnak meg, Európát változatlanul menekültek árasztják el, és Európának kell a kihívás legnagyobb részével szembenéznie. A legfontosabb, hogy képtelenek leszünk megfékezni a terrorizmust, amely az egész modern civilizációra jelent fenyegetést.
Ebben az esetben Oroszország milyen katonai vagy egyéb akciókra készül, hogy megakadályozza a szíriai konfliktus további eszkalálódását?
Engedje meg, hogy emlékeztessem az orosz beavatkozás okaira. Az elsődleges ok, amiért részt veszünk, a nemzeti érdekek védelme. Rengeteg olyan szír harcos van, aki bármikor Oroszországba jöhet, és terrorista akciót követhet el. Ezerszámra vannak ilyenek Szíriában.
Másodszor Ássad elnök kérése jelenti a jogalapot számunkra. Ezt a két tényezőt fogjuk figyelembe venni minden egyes katonai döntésünknél, és persze nyilvánvalóan a helyzet további alakulását. Most az a legfontosabb, hogy elkezdődjön a párbeszéd a szíriai konfliktus valamennyi szereplője között.
A másik fontos dolog, hogy készüljön egy általánosan elfogadott lista a terrorista csoportokról, mert amíg ez kérdés, addig végeláthatatlan viták folynak arról, ki a jó és ki a rossz. Ez az első lépés, amit meg akarok tenni.
A következő, hogy hallottam, John Kerry külügyminiszter azt mondta, hogy ha Irán és Oroszország nem segít, az Egyesült Államok kész szövetkezni más országokkal egy szárazföldi hadművelet elindítása érdekében. Ez egy felületes kijelentés. Nem kellene ilyet mondania, mégpedig egy egyszerű okból: ha csak egy elhúzódó háborút akar, elindíthat egy szárazföldi hadműveletet, vagy bármi mást.
De ne fenyegessen senkit. Egyezségre kell jutni, amihez Kerry és Lavrov külügyminiszter urak már megtették az első lépést, ahelyett hogy azt mondaná, hogy ha valami nem jön össze, akkor más arab országok és az Egyesült Államok szárazföldi hadműveletet indítanak. Mostanában gyakran válaszolok a kérdésre. De hadd ismételjem meg újra: senkinek nem érdeke egy újabb háború, és a szárazföldi hadművelet teljes körű, hosszú háborút jelent. Ezt észben kell tartanunk.
Világos, hogy az egyik kulcskérdés a szír elnök, Bashar el-Assad jövője. Oroszország változatlanul támogatja őt ezekben a kritikus időkben.
Oroszország nem Assad elnök személyét támogatja, hanem baráti viszonyt ápol Szíriával, mint országgal. Ezek a kapcsolatok nem Bashar el-Assad elnöksége alatt épültek ki, hanem korábban, amikor az édesapja, Hafez el-Assad lett az elnök. Ez az elsődleges véleményem erről.
Másodszor, soha nem mondtuk, hogy számunkra ez a legfontosabb kérdés ebben az ügyben. Egyszerűen úgy gondoljuk, hogy jelenleg Bashar el-Assadon kívül nincs más legitim hatalmi tényező Szíriában. Ő a felelős miniszterelnök, akár tetszik, akár nem. Őt eltávolítani ebből a képletből káoszhoz vezetne. Számtalan esetben láttuk már a Közel-Keleten, hogy országok egyszerűen széthullottak, ahogy ez például Líbiával is történt.
Ez az oka annak, hogy minden folyamatban részt kell vennie, de végső soron a szíriai népnek kell döntenie arról, hogyan képzeli a saját jövőjét.
Ebből adódóan gondolkodnak már egyfajta politikai átmenetről Szíriában?
Nem gondolom, hogy ez ügyben túl sok részletbe kellene belemennünk. Oroszországról, az Európai Unióról és az Egyesült Államokról beszélek. Csupán annyit kell biztosítanunk, hogy mindenki üljön le a tárgyalóasztalhoz. Párbeszédre kell bírnunk őket.
Legyünk őszinték és ismerjük be, ez minden, csak nem egyszerű. Egyik oldalon ott van Assad elnök, akit a társadalom egy része és a hadsereg támogat, a másik oldalon pedig más társadalmi csoportok, amelyek sokszor egymástól eltérő nézeteket képviselnek, akik nem szeretik Assadot, de akiknek le kell ülniük vele egy asztalhoz. Mindazonáltal egyezségre kell jutniuk Szíria érdekében.
Most váltsunk témát, és térjünk át az ukrán konfliktusra. Ez egy befagyott konfliktus, kiújuló harcokkal keleten. Mit tehet Oroszország azért, hogy a jég olvadjon, hogy ez a konfliktus véget érjen?
Nos, érthető módon a válasz ebben a helyzetben egyszerűbb, mint Szíria esetében. Nem csupán azért, mert ez a konfliktus nem olyan brutális, hanem azért is, mert teljes az egyetértés a hogyan továbbot illetően – a Minszki megállapodást kell végrehajtani. Teljes egészében, és minden fél számára be kell tartani. Valójában Oroszország felszólította valamennyi felet, hogy tegye ezt, azokat, akik a dél-keleti országrészt uralják, és a Kijevi hatóságokat is. Nem Oroszország hibája, hogy Kijevvel vannak bizonyos nézeteltérések, bizonyos dolgok, amelyek egyik félnek sem tetszenek.
Igazság szerint a legtöbb rendelkezés megvalósult a kél-keleti területen. A legfontosabb, hogy szinte teljesen megszűntek az ellenségeskedések. Sajnos, néhány akció időről időre előfordul, de nem túl gyakran. Az, hogy politikai és jogi megoldásokat találjunk a Minszki Egyezménnyel összhangban, létfontosságú.
Hogy ez kinek a felelőssége? Természetesen Ukrajna felelőssége. Amennyiben Ukrajna a dél-keleti területre, mint saját területére tekint, ez az Ukrán igazságszolgáltatásra, az ukrán elnök, a parlament és a kormány hatáskörébe tartozik.
Persze a legkényesebb kérdés ebben a történetben Ukrajna és az egész nemzetközi közösség számára a Krím. A Krím jövője alku tárgya?
Nem. Ez nem kérdés Oroszország számára. Ez a kérdés eldőlt, egyszer és mindenkorra. A Krím Oroszország része. Népszavazás döntött, módosítottuk az alkotmányt. A Krími köztársaság és Szevasztopol városa Oroszország része.
Ha találkozik Poroshenko elnökkel itt, Münchenben, mit mond neki?
Nem láttam, és őszintén, nem is hiányzott. Poroshenko elnök Putyin elnökkel van kapcsolatban. Nem kétséges, a legfontosabb, amit a kollégáimnak vállalniuk kell, hogy mindent megtesznek a Minszki megállapodás végrehajtása érdekében. Ez a javunkra válna, csakúgy, mint Ukrajnának, mert nem számít, ki mit mond, Ukrajna Oroszország szomszédja.
A szíriai konfliktus, az ukrán konfliktus hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország kapcsolatai az EU-val és az Egyesült Államokkal megromoljanak. Gondolja, hogy lehetséges újrakezdeni?
A kérdés hogyan, és kinek a kedvére. Ha valamit újra kell kezdeni, akkor azt egy egészen új alapon. Milyen alapra gondolok? Igazságos, becsületes, szilárd bázisra, amely figyelembe veszi, hogy nem az orosz az egyetlen nép, amelynek erre a kapcsolatra szüksége van, hanem az Európai Uniónak, az Egyesült Államoknak épp úgy szükségük van erre.
Az Európai Unió a legfontosabb kereskedelmi partnerünk, országainak jelentős része földrajzilag is közel van hozzánk, szóval összeköt minket az európai identitás, a történelem, az értékek. Ez az elhúzódó feszültség egyikünknek sem jó. De ha azt mondják nekünk, nincs szükségük ránk, természetesen az első lépést a megbékélés felé annak kell megtennie, aki a távolodást elindította. Ami minket illet, mi bármiről hajlandóak vagyunk tárgyalni.
Nos az egyik következménye annak, hogy a kapcsolatok megromlottak a szankciók, amelyeket Oroszországra vetettek ki, ez súlyos csapást jelent. Mennyire prioritása a kormánynak, hogy ezeket a szankciókat feloldja?
Azt mondták nekünk, mi vagyunk a rosszak, meg kell minket büntetni. Elvégeztek néhány számítást és nyafogni kezdtek: kiderült, hogy a szankciók az ő gazdaságukra is hatással vannak.
450 milliárd euró forgalom a kereskedelemben. 450 milliárd. Most ez lecsökkent 217-re. Miért nem kérdezzük meg az EU azon polgárait, akik orosz piacra gyártanak – mit gondolnak erről?
Nem mi kezdtük ezt az egészet, tehát nem is nekünk kell befejezni. Mindig próbálnak megfélemlíteni minket különböző szankciókkal, már a szovjet időszakban is ez ment. Soha nem hozott nekik semmit, csak nyereségveszteséget. Ami most történik az más. Bátornak kellene lenniük ahhoz, hogy azt mondják: figyeljetek, hagyjuk a szankciókat, kezdjünk mindent tiszta lappal, mondjuk ekkortól. Azt hiszem ez egy jó megoldás lenne.
A hétköznapi emberek hogyan élik meg a gazdasági válságot? A szankciók hatásait a mindennapi életükben is tapasztalhatják, az olajár esésének következményeiről már nem is beszélve. Milyen érzés ez egy hétköznapi orosz állampolgárnak?
Tény, a gazdasági helyzet most nem a legjobb, az olaj árának drasztikus csökkenése hozzájárul a gazdaság állapotához, a bevételek csökkenéséhez.
Ilyet nem láttunk az elmúlt 17 évben. A jelenlegi árak hasonlítanak az 1998-as árakhoz. Sajnos a bevételeink nagyban függenek az olaj árától. Bár a bevételi szerkezetünk javult, különösen az olaj és más nyersanyagok esetében, de igen még mindig nagymértékben nyersanyagfüggő. Ez sajnálatos módon befolyásolja a jövedelmünket és a népünk munkához és valódi jövedelméhez való viszonyát.
A szankcióknak voltak más hatása is. Ez nyilvánvaló, hiszen néhány vállalat elvesztette a finanszírozását, amit az európai bankoktól kapott, ami azt jelenti, hogy nem tudnak növekedni. Ezek a szankciók nagyon nehéz helyzetbe hozták az orosz gazdaság meghatározó szereplőit.
De van pozitív hatása is. A gazdaság gyógyul, egyre kevésbé függ az olajtól, és van lehetőségünk arra, hogy fejlesszük a saját iparunkat és mezőgazdaságunkat.
Talán az egyik legnagyobb előnye ezeknek a szankcióknak, hogy elkezdtünk jobban odafigyelni az orosz mezőgazdaságra, így most elégedettebbek az élelmiszerekkel kereskedők, például búzát hatalmas mennyiségben exportáltunk. Ebben az értelemben a szankciók segítettek. De a szankciók valószínűleg nem segítették az Európai Unió földművelőit sem.
Az előbb említettem az orosz állampolgárokat és hogy ez hogyan befolyásolja őket. Hallunk társadalmi elégedetlenségről, az élet egyre nehezebb Oroszországban. Ez Önt is aggodalommal tölti el?
Persze, a kormánynak először a társadalmi hatásokra kell gondolnia, a változtatásokra és a gazdasági helyzetre. Számos területen csökkentettük a költségvetési kiadásokat, de ez sosem érintette a szociális kiadásokat vagy a közszféra béreit. A kormánynak sok szociális kiadása van, de ennek ellenére sérthetetlen. Ennek értelmében mindent megteszünk azért, hogy az orosz polgároknak a szociális jóléte meglegyen, és hogy a lehető legkényelmesebben éljenek ilyen körülmények között is. Ez valóban prioritás a kormány számára.
Ha nemzetközi vizekre evezünk, akkor Oroszország hírnevén ismét van egy fekete folt és itt az emberi jogokra és a szólásszabadságra gondolok, amely Oroszországban folyamatosan kényes téma. Miért van ez?
Őszintén szólva Oroszország a szólásszabadsággal és a médiával kapcsolatban mindig is más álláspontot képviselt. Gyakran kritizálnak minket, és jönnek majd még újabb bírálatok. Megvan a saját álláspontunk a kérdésben. Talán Oroszországban más a média, mint Európában. Vannak történelmi különbségek.
Ritkán nézek tévét, nem olvasok újságot és interneten kapom az összes információt. Oroszországnak több mint a fele ugyanezt teszi. Ahogyan azt Ön is tudja, az interneten nincsenek szabályozások. Minden gondolatot képvisel valaki, még a szélsőségeseket is. Úgy gondolom, a mai világban senki nem mondhatja azt, hogy nincsen lehetősége tájékozódni.
Igen, de úgy tűnik, mintha a disszidenseket elhallgattatná valaki. Most lesz az egy éves évfordulója, hogy Boris Nyemcov ellen merényletet követtek el. Ezen túl Nagy-Britanniában a Litvinyenko-gyilkosság nyomozása azt látszik igazolni, hogy valószínűleg Vlagyimir Putyin elnök rendelte el a gyilkosságot. Előveszi a briteket ezért a kijelentésért? Szó volt arról, hogy bepereli a brit kormányt emiatt?
Említett néhány jelentést, amelyeket nyugdíjas bírók írtak, gyakorlatilag minden fejezet a „valószínűleg” szóval kezdődik. Mit lehetne erre mondani? Ami sajnálatos az egész történetben, az az, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter véleményt nyilvánítottak egy olyan jelentésre, ami tele van „valószínűlegekkel”. Ez engem a boszorkányüldözésre emlékeztet. Hogy mi ezért jogi lépéseket tegyünk? Nevetséges. Az Orosz Föderáció nem fog beperelni egy országot néhány ostoba mondatszerkezet miatt.
Miniszterelnök úr engedjen meg egy utolsó kérdést. Ön miniszterelnöke és államelnöke is volt Oroszországnak, ami azt jelenti, hogy mindarról, amiről most beszélgettünk, mindkét nézőpontot ismeri. Emeljen ki egy olyan momentumot, ami meghatározó volt az Ön számára?
Nos, hát olyan volt bőven. Mindkét pozíció felelősségteljes és kihívásokkal jár. Ez a 8 év az életemben – és ez már majdnem 8 év – állandó hajtást jelent. Esemény volt bőven. Vannak nagyon kellemes emlékeim és hát persze vannak fájdalmas történetek, mint amilyenekről most is beszélünk. De mi nem csak valamit állítottunk és veszekedtünk, hanem rengeteg dolgot sikerült elérni. Itt volt például az új stratégiai fegyver csökkentési szerződés. Ez például egyáltalán nem volt rossz. A dokumentumot aláírtuk, végrehajtottuk, és így most már tudunk közösen dolgozni. Kapcsolatban állok a kollégáimmal, itt Németországban és más európai országokkal is. Már rengeteg kérdéssel foglalkoztunk. Ezek mindig nagyon érdekes periódusok. Talán majd egyszer ezekről részletesebben fogok beszélni. Addig is folytatom a munkámat.
Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy velünk volt.
Orientalista.hu – (Euronews, Global Conversation )
A gázai keresztények keresztutat járnak →
Teljesen elvesztette értékét a török líra, csúcson az infláció →
Dmitrij Medvegyev: a jelenlegi ukrán vezetéssel nem lehet tárgyalni →
