Gondolatok Abdul Rahman sejktől (19. rész)
2015. 07. 26.
Ösztön, vagy értelem? – Romlott valóság – Repül a nehé kő
Ösztön vagy értelem?
Az ember hiába tetteti magát intellektuális lénynek, cselekedeteit állati ösztönvilága mélységesen befolyásolja. A lét és fajfenntartás ösztönei a legdominánsabbak. Az ösztöneinket pedig csak individuális szinten elégíthetjük ki… Nem létezik csoportos orgazmus, vagy kommunális jóllakottság. Mivel primitív vezetőink jól tudják ezt, ezért ösztöneinkre hatva manipulálnak és szakítanak el minket közösségeinktől, melyek védelmet nyújtanának. A vallási vezetők még ezen is túltesznek. Ők a jóllakottságot és az orgazmust a Túlvilági örökkévalóságba ígérik, ehhez nem kérnek semmi többet cserébe, mint életünket… Íme, ez a mai dzsihád!
A természet igazságtalansága, hogy öregkorra a feni ösztönök nem működnek, ezzel a befolyásolhatóság is csökken… Marad az értelem, a bölcsesség. De ki figyel erre?
Romlott valóság
A magyar külpolitika kivételével a világ lassan kezdi érteni az iszlám terrorcsoportok működésének lényegét. Megrendelésre dolgoznak, akár a szabó. Egyikük másikuk felkészítésében a CIA is részt vesz, ahogy az Szomáliában volt a tengeri kalózok felkészítése esetében… Azóta az USA flottáira abban a térségben is szükség van, nem érdekes?
Sokszor hallom azokat az értetlen kérdéseket, hogy akkor ki kivel van, kinek van igaza, kik harcolnak igaz ügyért, stb… Kérem, felejtsék el ezeket a kérdéseket. Itt mindenki a pillanatnyi érdekeiért harcol és a banditizmuson kívül semmiféle más ideológia nem szerepel motiváló tényezőként. Az iszlám csak álca. Majd tíz év múlva, ha éppen a kínai gazdaságba kell majd éket verni, majd a buddhista terroristák szörnytetteire kapja fel a fejét a világ.
A világot ezzel a romlottsággal kell elfogadni. A hollywoodi filmek Amerikát csöpögő érzelmekkel bemutató attrakciói csupán a híg agyak kábítására szolgálnak. Fel kell fogni, hogy Amerika teszi a dolgát és képviseli érdekeit. A terrorcsapatok éppenséggel az egyik eszköz, melyet Amerika használ. Szíriában sem az a jó ügy, melyet Amerika képvisel és az a rossz, amit Oroszország… Mindketten stratégiai céljaik egyik állomását látják az országban és a földgázkincset. Lehet, hogy fegyvereik élő húson történő kipróbálásáról is szó kerül közöttük, nem tudhatjuk. Ebben a folyamatban Bashar Assad elnök, vagy az FSA és a terrorista csapatok csupán eszközök…Ilyen helyzetben egy törpe ország még törpébb külügyminiszterének állásfoglalást hirdetni egyszerűen dilettantizmus…
Repül a nehéz kő
Nem jött össze ez az arab tavasz… Az USA verhetetlen abban, hogy miként omlasszon össze rendszereket, menesszen kormányokat, de a békére nagyon gyenge a koreográfiája.
Kellemetlen, ha valaki csak kategóriákban, sémákban tud gondolkodni. Például, ha valaki kinyilatkoztatja, hogy a demokrácia jó és a diktatúra rossz… Jelen esetben is nehéz bevallani, hogy a jelen demokráciáinál jobbak voltak a múlt diktatúrái. Az is hatalmas ellentmondás, hogy a monarchikus uralmak, királyságok, emírségek jobbak, mint a demokratikusan választott rendszerek. Ahova nézünk ellentmondások vannak. Ezek pedig repesztik a logika falait és a népeket sem kell hülyének nézni.
Csak leülepedett helyzeteket lehet pénzügyileg kontroll alá venni, ezek pedig nem leülepedett helyzetek. Még nem látható, hogy hol állnak meg, ha egyáltalán megállnak… Hiszen a Közel-keleten a dolgok így mennek több mint ötezer éve.
Szíria, Törökország,, Egyiptom nem leülepedett rendszerek és mintha újból gombolnák a kabátot. Az öbölbeli monarchiák pedig belső hatalmi válsággal küzdenek… Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg?
Orientalista.hu – Mihálffy Balázs
