Internet sejkség

2015. 04. 29.

Gondolatok Abdel Rahman sejktől (8.rész)



Győztes vagy áldozat?

Az ember életének egyik legmegrázóbb eseménye az a felismerés, amikor rádöbbenünk: cinkosai vagyunk a bűnösöknek, akik rontást hoznak ránk.

Hittünk eszmékben, vállaltuk a megpróbáltatásokat. Bevállaltuk magunk, családunk kárára a nélkülözést és a jólétet sohasem a mában kaptuk meg, hanem elhitették velünk, hogy egy beláthatatlan jövő eseményeként fogjuk elérni, ha… És itt kezdődik az átverés: ha gürcölsz, ha fizetsz, ha éhezel és eltűröd, hogy akik nem ezt teszik, uralkodjanak rajtad. Cinkosokká lettünk, hiszen tűrésünkkel, szenvedéseinkkel segítjük bebetonozni azt a rendszert, ami emberellenes. Megkeseredünk, elfásulunk, hitünket veszítjük a világban, a rendszerben és eltávozunk.

Ami a politikával kapcsolatba, ne adj’ isten függőségi viszonyba kerül, az maga is elkárhozik. Mivel a politikai velejéig romlott, csak az képes vele szinten maradni, párbeszédet folytatni, ami szintén velejéig romlott. A politika ügyel arra, hogy partnerei, szövetségesei együtt kövessék el vele a bűnt.

Ha az átlagember így érez, akkor mit érezhetnek lelkünk vezetői, a tisztalelkű papok, kiknek megszólalását tiltja a rend? Nem csak keresztényekről szólok, hanem mindazokról, akik egy vallás nevében tanítanak Vatikántól Mekkáig? Pályájuk kezdetén teljes odaadással szolgálják az igét, de egy hierarchiába beilleszkedve eljön az idő, hogy meglátják saját rendszerük, az egyház romlottságát. Az egyházét, vagy ahol nem egyháznak hívják, akkor közösségét, melynek neve tiszteletet parancsol még ateista körökben is. Az egyházét, mely ma egy erkölcsi kérdőjel. Az egyházét, ami ma egy nagy pénzmosoda, melynek egyik oldalán befolynak a pénzek és a másik oldalon tisztán távoznak. Az anakronisztikus egyházét, melynek belső életét nem firtatja senki. Az egyházét, ahol az egyházi személyként nyilvántartott vezetők pénzügyeit nem illendő vizsgálni. Mit érezhet az az elhivatott lelki vezető, aki látja a politika és az egyház egybefonódását a pénzmosásokat és a hierarchiában szolgálva cinkossá válik? Ilyen ma a több ezer éves alapon nyugvó egyház. Ennél a prostitúció is erényesebb. Igaz, az nem csak több ezer, hanem tízezer éves alapokon nyugszik.

Ilyen egyház ne adjon fel utolsó kenetet, ne metéljen körbe és ne szervezzen zarándokutat Mekkába.

Fenti sorokkal tisztelettel adózom I. Ferenc pápa hallatlan küzdelme előtt. Vajon győztes lesz-e, vagy áldozat?

Eszkaláció

Ahogy az előre látható volt. Az Amerikai kalifátus egyik országában, Egyiptomban eszkalálódnak az összecsapások a szekuláris erők és az iszlamisták között. Az iszlamisták kemény magvát azok a szelefi bandák képezik, akiknek félelmet gerjesztő neveit majd a későbbiekben megtanuljuk. A szíriai események nem maradnak egyedül. Ne kérdezzék, hogy kinek van igaza, ki fog győzni, mi lesz ennek a kimenetele. Ezek felesleges újságírói kérdések. Ma nem a biztonsági helyzet megoldására, hanem az üzletre van egyedül forgatókönyv. Most ez így üzlet. A nyugat fenntartható gazdasági növekedése csak a világ fenntartható félelmével érhető el.

A félelem valószínű, hogy nem áll meg ezen a ponton. Az iszlám névbe csomagolt neandervölgyi eszmék takarásában rőtszakállas és imában megkopott homlokú, büdös leheletű brigantik tekintik a világot megsemmisítendő áldozatnak, miközben azoknak hajtják a legnagyobb hasznot, akik a mindent elárasztó félelemből folyamatos bevételt generálnak. Amíg Európa Tovares jelentésekkel foglalkozik, a lokális belpolitikák Orbán-Bajnai szinten adnak képet a külvilágról, addig a polgárok nem is sejtik, mit hoz rájuk az a jövő, melynek tervei a pénzügyi háttérhatalom asztalán készen várják a beteljesülést.

Az öreg Kardawi sejk hitelét vesztette, útilaput kötöttek talpára, de jönnek helyettük azok a finom lelkű úriemberek, akik túlestek az USA, vagy Egyesült Királyságbeli képzésen, megkapták feladataikat és bevetésre várnak. Ilyen Abu Qatada is, akit ma szállítottak Angliából Jordániába egy katonai bázisra. Ha tényleg veszélyt jelentett volna a pénzügyi háttérhatalomra, akkor rég hangtalanul eltűnt volna a süllyesztőben. Fogunk még hallani róla és a hasonló színvonalú őrültekről. A dzsihád életben tartására Európából és a világ más részeiből újfent megindult a dzsihád túrizmus. És itt a Ramadán, amikor áldozatot lehet hozni. Micsoda egybeesés!!!

Ez is dzsihád

Egy alkalommal a próféta (Béke reá) egy embert látott a mecsetben, aki éjjel-nappal imádkozott. Hozzáment és megkérdezte:

  • Ki etet téged?
  • A bátyám, szólt az ember.
  • Ki ruház?
  • A bátyám.
  • Ki ad lakhelyet?
  • A bátyám.
  • Akkor a bátyád jobb nálad.

Ajánlom fenti hadíszt és példabeszédet azoknak, akik a vallás külsőségeinek teljesítésében látják maguk számára a vallási előírások teljesítését.

Az iszlám legszebb havát kezdtük meg. Ne csupán a test böjtje hassa át lelkünket, hanem önmagunk lelki megtisztítása és megújulása is. Ha értjük a fenti hadísz üzenetét, akkor értjük azt is, hogy a háttérben álló, aki segít, támogat másokat, az előrébb való, mint aki fellengzősen, önző módon csak a külsőségek szintjén reked meg. Maradjunk távol és segítsünk másokon. Ehhez több erő, áldozat szükséges, mint a felszíni vircsafthoz. Ez a lélek dzsihádja. Ahogy a zene is akkor gyönyörű, ha elrejtik benne a csendet, az életben is csendekre, visszavonulásokra van szükség. Legyen áldott minden napotok…

Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Címkék: ,






Back to Top ↑