Történelem hellen-2

2016. 11. 02.

Hellén kezdet



Mert a kultúrák gyakran egymásra épülnek, s jelenlegi ismereteink alapján sokszor az északiak a déliekre.

Herodotos szerint majd minden görög isten -Athenaval és Poszeidonnal együtt- Afrikából került a Hellenekhez:

Herodotos: (libr. IV. 180): A Makhluszok szomszédai az Auszeuszok. Ezek és a Makluszok egyaránt a Tritónisz-tó mellett laknak, s a Triton folyó köztük a határ. A Makluszok a fejük hátsó részén növesztik meg a hajukat, az Auszeuszok az elülsőn. Évenként egyszer Athena ünnepén a leányok kövekkel és botokkal viadalra kelnek, s azt állítják, hogy ezzel a hagyományos ünnepséggel tisztelik azt az istennőt, aki az ő földjükön született, s akit mi Athenának nevezünk. Azok a leányok akik ebben a küzdelemben életüket vesztik, állítólag már nem voltak szüzek. A küzdelem előtt a következő közös szertartást végzik el. Annak a leánynak, akit az egész nép a legszebbnek tart, Korinthoszi sisakot tesznek a fejére, s teljes hellen fegyverzetben kocsira ültetik és körbeviszik a tó körül. Hogy a Hellének megjelenése előtt mivel díszítették fel a lányokat, azt nem tudom megmondani, de alighanem egyiptomi fegyverekkel, mert véleményem szerint a pajzs és a sisak amúgy is Egyiptomból került el a Hellénekhez. Az Auszeuszok állítása szerint Athena Poszeidonnak és a Tritónisz-tónak a leánya, de megharagudván atyjára, Zeusz oltalmába ajánlotta magát, aki aztán leányává fogadta. Az itteniek az asszonyokkal nem élnek házasságban, hanem közösen használják őket, s úgy párzanak, mint a barmok. S ha egy asszonynak gyereke születik, három hónap múlva összegyűlnek a férfiak, s azt jelölik ki apjának, akire legjobban hasonlít. (libr. IV. 188): Áldozatot a következőképpen mutatnak be a nomádok. Az áldozati állatnak először a fülét vágják le, azt átdobják a háztetőn, azután kitekerik a nyakát. Csak a Napnak és a Holdnak áldoznak, ezeknek az isteneknek viszont az összes Libyai áldozik, kivéve a Tritonisz-tó körül lakókat akik főleg Athenát tisztelik meg áldozataikkal, továbbá Tritont és Poszeidónt.

Herodotos: (libr. IV. 189): Az Athena szobor ruháját és az aigisz pajzsot azonban alighanem a Libyai nőktől vették át a Hellének, mert –nem szólva arról, hogy a Libyai nők ruhája bőrből készült, s az ő aigiszuk rojtjai nem kígyók, hanem bőrszíjak– mindenben teljesen Libyai módra fest. Már neve is arra vall, hogy a Pallasz-szobrok ruhája Libyiai minta után készült, hiszen a Libyai nők egy megnyúzott, pirosra festett kirojtozott kecskebőr darabot vetnek a ruhájuk fölé, s erről a kecskebőrről –vagyis az aigiszról– nevezték el a Hellének a maguk aigisz pajzsát. Véleményem szerint tőlük ered az a szokás is, hogy szertartásokon a nők élesen rikoltoznak, mert ehhez nagyon értenek a Libyai asszonyok. Nemkülönben azt is a Libyaiaktól tanulhatták el a Hellének, hogy a szekérbe négy lovat fogjanak.

Herodotos (libr. II. 58): Hasonlóképpen az emberek közül először az Egyiptomiak szerveztek vallási összejöveteleket, felvonulásokat és könyörgő körmeneteket, mindezt tőlük vették át a Hellenek. Bizonyítékom rá az is hogy náluk ezek már régóta hagyományos dolgok, a Helléneknél azonban csak a legutóbbi időkben honosodtak meg. (libr. II. 59): Vallási összejöveteleket az Egyiptomiak évenként nemcsak egy, hanem több alkalommal is tartanak, legtöbbször és legbuzgóbban pedig Bubasztisz városában Artemisz tiszteletére, és Buszirisz városában Iszisz tiszteletére. Ebben az Egyiptomi Delta közepén épült városban található Iszisz legnagyobb temploma. Iszisz a Hellen Demeternek felel meg. A harmadik legnagyobb ünnepüket Szaisz városában tartják Athéna tiszteletére, a negyediket Héliopoliszban Héliosz tiszteletére, az ötödiket Butóban Létó tiszteletére, a hatodikat pedig Paprémiszben Arész tiszteletére.

hasonlót Ammianus Marcellinusnál is találni:

Ammianus Marcellinus: (libr. XXII. cap. XVI. 19): Ha pedig valaki fogékony elmével tanulmányozni akarja az isteni dolgok megértéséhez vezető különféle könyveket és a jövőbe látás forrását, azt fogja találni, hogy az effajta tudományok Egyiptomból kiindulva terjedtek el az egész világon. (20): Itt jutottak el, mint mondják, az emberek  jóval korábban, mint másutt, a különféle vallások bölcsőjéhez, és őrzik gondosan titkos irataikban az istentisztelet első csíráit.

de a régi írók még azt is tagadják, hogy az Európának nevezett részen a Hellének lettek volna mindenben az elsők, amennyiben a nem Afrikából való istenek eredeztetése között a térségben lakott Pelasg vagy Thrák eredetűeket is találunk:

Herodotos: (libr. II. 50): Kétségtelen, hogy a Hellének majdnem minden istenének neve Egyiptomi eredetű. Mert kutatásaim során meggyőződtem róla, hogy ezek a nevek a barbároktól kerültek hozzánk, s úgy vélem, hogy elsősorban Egyiptomból. Mint már korábban is mondtam, Poszeidon és a Dioszkuroszok, azontúl még Héra, Hesztia Themisz, a Khariszok és a Néréiszek kivételével a többi isten neve mind megvolt Egyiptomban. Ezzel azonban csupán azt állapítom meg amit maguk Egyiptomiak is mondanak. Azok az istenek pedig akiket mint mondják, nem ismernek, véleményem szerint a Pelaszgoktól kapták a nevüket, Poszeidón kivételével, mert őt a Libyaiak révén ismerték meg. Mert kezdettől fogva egyetlen nép sem csak a Libyaiak ismerték Poszeidon nevét, akik ezt az istent mindmáig tisztelik. Az Egyiptomiaknál azonban teljesen ismeretlen a Heroszok tiszetlete.

így Sztrabón is az istentiszteletek dolgáról e képpen ír:

Strabon: (libr. X. cap. III. 18): Az Atheniek, mint egyéb dolgokban, úgy az istenek tekintetében is folytonosan átveszik az idegen szokásokat. Sokat átvettek ugyanis az idegen szertartásokból, amiért a vígjátékírók ki is gúnyolták őket; különösen a Thrák és a Phrygiai szertartásokat.

Hellenek Libanonból átveszik a betűvetés tudományát:

Herodotos: (libr. V. 58): A Kadmosz-val bevándorolt és letelepedett Phoinikiaiak, köztük a Gefyraiosz nemzetség, sok újfajta ismeretet hoztak Hellaszba, köztük a betűvetés tudományát, amelyet a Hellenek addig nem ismertek. Kezdetben a Hellének is ugyanazokat a betűjeleket használták, mint a Phoinikiaiak, később azonban kiejtési módjuk és írásbeli alakjuk megváltozott. Ekkoriban a Hellen törzsek közül főként az ionok érintkeztek a Phoinilkiaiakkal, s eltanulván tőlük a betűjeleket kissé megváltoztatták és használni kezdték őket, s phoinikiai betűknek nevezték, ami méltányos volt, hiszen ezt a tudományt a Phoinikiaiak honosították meg Hellászban. [a Byblosi jelrendszer alapja vélhetően Egyiptomból került Libanonba]

a Hellenek közel-Keletről (Egyiptomon át) átveszik a számrendszert:

Iosephus Falvius: (libr. I. cap. 8): [Ábrám] Oktatta is őket az aritmetikában és a csillagászatban, mert ezek a tudományok az ő megérkezése előtt itt teljesen ismeretlenek voltak; e tudományok a Chaldeusoktól származtak át az Egyiptomiakra és tőlük a Görögökre.

hasonlót (az atomok tanával megtoldva) Strabonnál is találni:

Strabon: (libr. XVI. cap. II. 24): A Sidóniakat sokféle és szép művészet mestereiként tisztelik, mint ezt a költő is bizonyítja; azonkívül bölcs vizsgálódók az astronomia és az aritmetika terén, amihez a gyakorlati számolás és az éjszakai hajózás adta az alapot. Ugyanígy az Egyiptomiaknak tulajdonítják a geometria föltalálását a földnek a fölméréséből, amire a Nílus kényszeríti őket, minthogy áradásaival elmossa a határokat. Ez a tudomány tehát az általános hiedelem szerint az Egyiptomiaktól származott át a Hellénekhez, az astronomia és az aritmetika pedig a Phoinixektől; most azonban minden egyéb tudományt a legteljesebb mértékben lehet átvenni ezekből a városokból. Ha hitelt adhatunk Poseidóniosnak, az atomok régi tana is egy Szidónitól, a trójai háború előtt élő Mokhostól származik.

Hellenek Egyiptomból átveszik a 365 napos esztendőt:

Strabon (libr. XVII. cap. I. 29): A papok ugyanis kitűntek az égi jelenségek tudományában, de titkolózók és zárkózottak voltak, idővel és szolgálatkészségükkel azonban mégis annyira megnyerték jóindulatukat, hogy közölték velük vizsgálódásaik egyes részeit, legnagyobb részét azonban mégis titokban tartották ezek a barbárok. Azt tanították, hogy a nappalnak és az éjszakának váltakozó szakaszai 365 nappal az év idejének a kitöltésére szolgálnak; eddig a Helleneknél ismeretlen volt az év, amint több más is, amíg az újabb astrologosok át nem vették a papok iratait hellén fordításban. És még most is átveszik ezeknek tanításait, valamint a Khaldaiosokét is.

és átveszik Egyiptomból az év 12 hónapra osztását is:

Herodotos: (libr. II. 4): Az emberi dolgokról szolván, a papok egybehangzóan állították, hogy a népek közül legelsőként az Egyiptomiak fedezték fel az évet, s osztották fel az évszakok alapján tizenkét részre, s mindebben a csillagok megfigyelése segítette őket.

a Dór vezérek Egyiptomból származtak:

Herodotos: (libr. VI. 53): Ezeknek a Dór királyoknak a sorát helyesen vezetik vissza Perszeuszig, Danaé fiáig… Ha viszont Danaé-tól Akrisziosz leányától tovább sorolnám visszafelé az ősöket, kiderülne, hogy a Dór vezérek tősgyökeres Egyiptomiak.

Pelopszot, a Peloponneszosz névadóját, a mai Törökország Ázsiai részéről eredeztetik:

Diodoros: (libr. IV. 73): …ily módon tehát Pelopsz feleségül kapta Hippodameiat és átvette Pisaban a királyságot, majd bátorsága és bölcsessége által mindinkább megnyerte magának a Peloponneszosz lakosait, aztán a földet magáról Peloponnészosznak nevezte el. (libr. IV. 74): Minthogy tettünk említést Pelopszról, beszélnünk kell az apjáról Tantaloszról is, annak érdekében, hogy ki ne maradjon semmi, ami említésre érdemes. Tantalosz Zeusz fia volt, kimagasló gazdagsággal és hírnévvel rendelkezett, Ázsiának azon részén lakott, amit most Paphlagonianak neveznek.

érdekességül az is megemlíthető, hogy az Európának nevezett kontinens névadóját Phoenitiaból [Libanonból] eredeztetik:

Herodotos: (libr. I. 2): Ezután, mint mesélik, az történt, hogy néhány Hellén, (akiknek a nevét nem tudják), kikötött a Phoinikiai Tyroszban, s elrabolta a király lányát, Európét. Állítólag Krétaiak voltak. (lásd még: > Herodotos: libr. IV. 45).

{a Földnek (amit egyébként némelyek már akkor gömb alakúnak véltek: Sztrabon: (libr. II. cap. V. 1): a föld felszíne a valóságban gömb alakú, továbbá: > libr. I. cap. I. 20, libr. I. cap. IV. 1, libr. II. cap. V. 2) 3 részre osztásán, –ami szintén nem kizárólag Hellén szokás volt, mivel pl. a Bibliában is azt találjuk, hogy az özönvíz után Nóénak 3 gyermeke volt: Biblia: Mózes: (libr. I. cap. 6): És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet– többen azért is értetlenkedtek mert Európa, Ázsia, Afrika egyetlen szárazföldi egység /volt a Szuezi csatorna kiásása előtt/, a rajta lévő népek, pedig az Ókor írói előtt is tudottan meg éppen nem mutattak egységet:

Herodotos (libr. IV. 42): Csodálkozom azokon, akik a térképet Libyára, Ázsiára és Európára tagolják, hiszen nem csekély közöttük a különbség… (libr. IV. 45): …azt sem értem, hogy miért adtak nekik három nevet –ráadásul női neveket–, noha egyetlen összefüggő területet alkotnak. S azt sem, hogy egyesek miért az Egyiptomi Nílust és a Kolkiszi Phasziszt tették meg határul, mások meg miért a Maiétisz-tóba folyó Tanaiszt meg a Kimmer tengerszorost…

-Strabonnak pedig egyik ötlete volt a fölosztást illetően, hogy azt a Hellének kezdetben magukra alkalmazták:

Strabon: (libr. I. cap. IV. 7): Egyébként föltehető, hogy a Hellének, amikor három földrészt különböztettek meg, nem voltak tekintettel a lakott vidékre, hanem csak a sajátjukra, meg a szemben fekvő Káriára, ahol most az iónok és a többiek laknak. Amint később előbbre hatoltak, és egyre több vidékkel ismerkedtek meg, a felosztást ezekre is kiterjesztették.

-más nézetek szerint Ázsia és Libya is férfinév volt, mert po. Herodotos idézett szakaszának folytatásában ezt találjuk:

Herodotos: (libr. IV. 45): …nem tudtam kideríteni, hogy hogyan hívták a határok megállapítóit és azt sem, hogy honnan vették az egyes elnevezéseket. Mert Libyáról azt mondja a legtöbb Hellen, hogy egy ott született nő volt a névadója, Ázsiának pedig Prométheusz asszonya. A Lydek viszont vitatják a név eredetét, és azt állítják, hogy Ázsiát nem Prométheusz feleségéről, Asziáról, hanem Asziaszról, Kotysz fiáról Manész unokájáról nevezték el, s Szardisz egyik részének is Asziasz a neve…

-Iosephus Flavius pedig Libyosztól származtatja Libya nevét:

Iosephus Falvius: A zsidók története: (libr. I. cap. 6): Libya a mai nevét Libyostól kapta, Meszraim fiától. Később majd megmondom az okát, miért nevezik Afrikának is.}

de, hogy milyen volt a Hellén kezdet arról felvilágosítást kapunk, ha elolvassuk Hérodotosz írását a térségben lakott Pelasgokról:

Herodotos: (libr. I. 57): Hogy a Pelaszgok milyen nyelven beszéltek, azt nem tudnám pontosan megmondani. Ha joggal hivatkozhatunk azokra a Pelaszgokra, akik a Thyrszenosz népen túl, Kreszton városában élnek, s valamikor a most Dórnak nevezett néptörzs szomszédai voltak, amikor még a jelenlegi Thesszalia területén laktak, továbbá a Hellészpontosz mellett fekvő Plakia és Szkyleke  városában élő Pelaszgokra, akik később az Atheniakkal laktak együtt, azonkívül a többi, azóta más nevet nyert Pelaszg településre – egyszóval ha valóban joggal hivatkozhatunk ezekre, a Pelaszgok barbár nyelven beszélttek. Ha mármost ez a megállapítás  az egész Pelaszg népre érvényes, akkor a szintén Pelaszg eredetű Attikai nép, azután, hogy beköltözött Hellászba, itt a nyelvet is átvette. A Kresztoniak nyelve ugyanis egyetlen szomszédjukéhoz sem hasonlít, úgyszintén a Plakiaiaké sem, kettőjük nyelve viszont egymással megegyezik. Ez pedig világos bizonysága annak, hogy erre a területre költözve is megőrizték nyelvüket. (libr. I. 58): A Hellen nép azonban meggyőződésem szerint, kezdettől fogva ugyanazt a nyelvet beszélte. Mikor a Pelaszgoktól külön élt még bizonyára gyenge volt, de a szerény kezdetek óta a néptörzsek hatalmas közösségévé növekedett, főképpen azután, hogy a Pelaszgok más néptörzsekkel együtt csatlakoztak hozzá. Máskülönben úgy vélem, hogy a Pelaszgok, barbár nép lévén, nem gyarapodtak nagyobb mértékben.

Herodotos: (libr. VIII. 44): Egykor régen, amikor a most Hellásznak nevezett földet Pelaszgok lakták, az Atheniek Pelaszgok voltak és Kranaosz volt a nevük, Kekropsz királyuk idejében Kekropidának hívták őket, Erektheusz uralkodása alatt felvették az Athéni nevet, mikor pedig Ion, Xuthosz fia lett a vezetőjük, ionnak nevezték magukat.

a Hellén kezdetről, amikor még Pelaszgok kormányoztak az Iliászt is idézve Strabón is megemlékezik:

Strabon: (libr. VII. cap. VII. 9): A Pelaszgok voltak állítólag a legrégibbek azok közt, akik Hellas vidékén uralkodtak. A költő is ezt mondja: (ilias. 16. 233): Dódóné ura Zeus, te Pelasgos.

s itt megemlíthető, hogy Krétát kezdetben szintén nem Hellének lakták:

Herodotos: (libr. I. 173): A Lykiaiak eredetileg Krétáról származtak mert Krétát az ősi időkben teljes egészében barbárok lakták.

-idővel többször át is alakult Kréta lakossága:

Herodotos: (libr. VII. 171): Minthogy tehát Kréta lakossága erősen megfogyatkozott, igen sok ember, elsősorban Hellén, költözött oda, legalábbis így mondják a Praiszosziak. A Trójai-háború a Minósz utáni harmadik nemzedék idejében tört ki; ebben a krétaiak, mint Meneleaosz szövetségesei igazán nem bizonyultak hitványnak. Amikor pedig hazatértek Trója alól, őket magukat és nyájaikat éhínség és ragály sújtotta, úgyhogy Kréta lakossága másodízben is meggyérült. Újabb telepesek költöztek be, úgyhogy a helyben maradtakat is számítva jelenleg a harmadik népcsoport lakja a szigetet.

de, hogy mennyire szerény volt a Hellen kezdet, azt mi sem szemlélteti jobban, mint hogy valaha a megélhetésükért Egyiptomban lopni kényszerültek:

Strabon (libr. XVII. cap. I. 6): Minthogy a régi Egyiptomi királyok megelégedtek azzal, amijük volt, s nem voltak ráutalva behozatalra, ellenségei voltak minden odahajózónak, különösen pedig a Helleneknek, (mert fosztogatók voltak, s földjük szegénysége miatt a máséra vágyakoztak), ezért őrséget állítottak erre a helyre azzal a paranccsal, hogy az odaérkezőket távolítsák el.

hasonló bűnöző életmódot találunk Thukydidesnél is:

Thukydides: (libr. I. cap. 5): A régi Hellenek ugyanis, és azok a barbárok, akik a szárazföld tengerparti vidékein vagy a szigeteken laktak, mikor a hajózás segítségével sűrűbbé vált az emberek közti érintkezés, kalózkodásba kezdtek. A leghatalmasabbak vezetésével, akik részben saját hasznukat, részben a szegények megélhetését akarták fedezni, megtámadták és kirabolták a meg nem erődített vagy kisebb településekből álló városokat, elsősorban ebből éltek, s már nemcsak hogy nem szégyellték, hanem némiképpen még dicsőségesnek is tartották ezt a foglalkozást. Ezt még ma is bizonyítja a szárazföldön lakó néhány néptörzs, amelyek körében dicsőségnek számít az efféle sikeres vállalkozás, s a régi költők műveiben is mindenütt ugyanúgy megkérdezik a partra vetődöttektől, hogy nem kalózok-e, és a megkérdezettek éppúgy nem tagadják le ezt a foglalkozást, mint ahogy a tudakozódók sem tartják megvetésre méltónak. A szárazföldön lakók is fosztogatták egymást, s Hellász nagy részén napjainkig él ez a szokás, így az Ozoliszi Lokrisziaknál az Aitóliaiaknál, az Akarnaniaknál s a szárazföld egyéb ottani vidékein lakóknál; a régi rabló életmód maradványa az a szokás is, hogy az itt élők állandóan fegyvert viselnek. (libr. I. cap. 6): Hellászban ugyanis, mivel a lakóhelyek nem voltak megerődítve, a közlekedés pedig bizonytalan volt, mindenki fegyvert hordott, s az emberek fegyverrel a kézben élték megszokott életüket, mint a barbárok. Hellász egyes vidékein még ma is él ez a gyakorlat, annak bizonyságául, hogy annak idején mindenki ilyen módon élt.

Strabon még a kezdet utáni időről is eképpen vélekedik:

Strabon: (libr. IV. cap. I. 9): Mert van sok selejtese a Helléneknek is, a barbárok közt viszont sok művelt nép, mint az Indusok és Arianusok, a Rómaiak és a Karkedónok pedig igazán csodálatra méltóan rendezték be államukat.

Orientalista.hu –  Dany Roland

Címkék: , ,






Back to Top ↑