Menekültügy menekultek-t424

2016. 11. 04.

Így néz ki a migránsáradat szövevényes útvesztője



Több tucatnyi útvonal bonyolult hálózatán érkezett az Európát ellepő migránsáradat, amely egy friss – többé-kevésbé reprezentatívnak mondható – felmérés szerint már évekkel ezelőtt elkezdődött. A jelentés arra is rámutat, hogy a korlátlan befogadás nem megoldás, a problémákat helyben kell kezelni.

Derült égből villámcsapásként érte Európát a 2015-ben megindult migránsáradat, mely az év végén tetőzött, de a következő évben tovább bonyolódott.

Az egyik kulcsfontosságú tényező azonban valahogy kimaradt a jelentésekből: a bevándorlók nem egyszerre kerekedtek fel – mutat rá legújabb reprezentatív felmérésben az Independent.

Sokan hónapokra “megálltak”

Görögországban, Törökországban és Máltán készítettek interjúkat 500 olyan bevándorlóval, akik elmesélték, hogy az Európába tartó út sokkal összetettebb, mint azt a legtöbben gondolják, és gyakran évekig is tarthat.

A félezer válaszadó közel száz különféle útvonalat járt be, míg Európába jutottak. Sokan hónapokra, egyesek évekre megszakították útjukat, hogy megpihenjenek és pénzt gyűjtsenek az embercsempészek számára.A líbiai és törökországi útvonalak “találkozása” viszont egybemosta az Afrikából érkező migránsokat a közel-keleti konfliktus elől menekülőkkel. A tömeg felduzzadt, és 2015-re elérte az egymilliót.

Az említett két fő útvonal is szövevényes útvesztőkből alakult ki. Az 500 megkérdezett közül 122-en rajzolták be egy térképre azt a leegyszerűsített útvonalat, melyen keresztül bejutottak az európai kontinensre.

menekult-utvonal-2

Egyenes és kacskaringós utak Európába (Fotó: © MEDMIG, Chris Davies WSP, Parsons Brinckerhoff)

A legrövidebb út is egy hónap

Az iraki és szíriai bevándorlók számára viszonylag “egyenes út vezetett” Európába. A megkérdezett irakiak közül szinte mindenki egy hónap alatt jutott el a szomszédos kontinensig.

Sokan azonban arra kényszerültek, hogy megszakítsák útjukat: a Görögországba tartó afgán migránsok közül például rengetegen Iránban telepedtek le, volt aki több évig élt ott, sokan családot is alapítottak, és közben szorgosan gyűjtötték a pénzt a továbbutazásra.

Az eritreai migránsok java Szudánban, Egyiptomban vagy Izraelben élt huzamosabb ideig, mielőtt elérték volna az olasz partokat.

A legtöbben úgy gondolták, hogy letelepedhetnek ezekben az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban.

Az átmeneti letelepedési országok közül Törökország vezeti a listát: ide 2015-ben hozzávetőlegesen 2,7 millió migráns érkezett. Pakisztánba 1,6 millió, Libanonba 1,1 millió, Libiába körülbelül 1 millió, Iránba 980 ezer, Etiópiába 736 ezer, Jordániába pedig 664 ezer.

Miért nem telepedtek le az első “békés” országban?

A legtöbben viszont úgy gondolták, hogy nem tudnak új életet kezdeni a “szomszédos” országokban, és az ismerős, ám problémás élet helyett az európai álmot választották.

A jelentés azt is vizsgálta, hogy mi késztette hazájuk elhagyására a “Mediterrán-útvonalakon” érkezett bevándorlókat. Az okok közé sorolták a polgárháborús konfliktust, a politikai üldöztetés elől menekülést, és az Iszlám Állam és hasonló terrorszervezetek megerősödését is.

A “szülőföld közelségének fenyegetése” is kulcsfontosságú szerepet játszik a migráció dinamikájában. A Libanonban élő szíriaiak közül a legtöbben azért nem telepednek le a szomszédos országokban, mert attól tartottak, hogy a szíriai kormány könnyedén megtalálhatja őket.

Az eritreaiak a katonai sorozás elől menekültek el, de a sors fintoraként a legtöbben Szudánban kötöttek ki – egy polgárháború kellős közepén.

A lét biztonsága még nem létbiztonság

A továbbállásban az is fontos szerepet játszott, hogy nem sikerült munkát találniuk a polgárháború sújtotta országokban.

Amíg az afgán bevándorlókat különböző mértékben diszkriminálták Iránban, a hazara kisebbség tagjainak életét a végtelenségig megkeserítették, hiszen jellegzetes külsejük miatt “az arcukra volt írva”, hogy nem tartoznak oda. Mivel az etnikumot otthonukban sem látták szívesen, ők könnyebben elindultak egy ismeretlen kontinens felé.

Líbiáról is legendák terjengtek Afrika-szerte: az Olaszországba érkező bevándorlók arra számítottak, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan ők is munkát kaphatnak Tripoli környékén, de a polgárháború végzetes következményeivel nem számoltak.

Líbia Kadhafi 2011-es likvidálása után káoszba süllyedt, és nem hogy munkát nem találtak, de biztonságos település is alig maradt a tengerparton. Akik mégis megálltak, folyamatosan költözniük kellett a mindennapos emberrablások miatt.

A második térképen jelölt útvonalak ezt a sikertelen, átmeneti letelepedési útvonalakkal átszőtt labirintust mutatja, melynek hatására kialakultak a törökországi és líbiai “gócpontok”, melyek fölött szinte azonnal átvették az irányítást az embercsempészetre szakosodott bűnszervezetek.

menekult-utvonal-1

A kis fehér pontok azokat a településeket jelzik, ahol a bevándorlók egy ideig megállapodtak. (Fotó: © MEDMIG, Chris Davies WSP, Parsons Brinckerhoff)

Afrikából férfiak, Szíriából családok érkeznek

A jelentés készítői arra próbálnak rámutatni a migránsáradatról készített térképükön, hogy az “invázió” nem egyetlen koherens áramlásnak a következménye, hanem több kisebb útvonal találkozásának.

A felmérés szerint a bevándorlási hullámmal érkezők korát és nemét az országukban kialakult problémák határozzák meg, így lehet az, hogy Eritreából több fiatal férfit lehet látni a tömegben (a besorozás hatása), míg Szíriából az “egyenes” út és az otthoni háború miatt egész családok keltek útra Európa felé.

A korlátlan befogadás nem megoldás

Minél tovább tart a migránsáradat, annál kevesebb esélyük lesz a bevándorlóknak arra, hogy új életet kezdjenek, és újra egy társadalom tagjaivá váljanak.

A jelentés szerint a megoldást nem a korlátlan befogadás és a bevándorlók útvonalának biztonságossá tétele jelenti, hanem azoknak a problémáknak a megértése, – az emberi jogok, a foglalkoztatás és az oktatás reménye – melyek hosszútávon jelenthetnének megoldást a letelepedésre.

Orientalista.hu – (Independent, Hirado.hu)

Címkék: , ,






Back to Top ↑