Publicisztika

2015. 01. 19.

Így veszik meg a közel-keleti kormányok az amerikai politikusokat



Tavaly megjelent egy tanulmány a Princeton és a Northwestern Egyetem kutatóitól, amely nem kapott különösebb sajtónyilvánosságot, talán pont a tartalma miatt. A publikáció ugyanis kimondja a kimondhatatlant: hogy az Egyesült Államok se nem köztársaság, se nem demokrácia.

„A korábbi tanulmányok látszólag jelentős empirikus eredményei ellenére a mi elemzésünk szerint az amerikai népnek kevés ráhatása van a kormányzati politikára. Az amerikaiak a demokratikus kormányzás több elemét is élvezik, mint a rendszeres választások vagy a szólásszabadság. De a mi véleményünk szerint, ha a politikát befolyásos üzleti társulások és kevés számú gazdag amerikai uralja, akkor a demokratikus társadalomra vonatkozó állítások jelentősen túl vannak értékelve.” (Az eredeti itt érhető el, sajnos fizetős)

arab petrodollarA Vice News nemrég megjelent cikke alapján külföldi kormányok előszeretettel veszik hasznát hatalmas vagyonuknak, hogy érdekeiket amerikai földön előremozdítsák. Az elmúlt másfél évben közel-keleti kormányok, Törökországtól az Egyesült Arab Emírségekig, bőségesen bevásároltak a Kongresszus volt képviselőiből. A közel-keleti országok felelősek a korábbi törvényhozók több mint ötven százalékának alkalmazásáért.

Vin Weber, korábbi republikánus képviselő decemberben a katari kormánnyal kötött megállapodást a lobbista cégén keresztül. A volt minnesotai törvényhozó 465 ezer dollár előleget kapott az első néhány hónapra.

Az ex-képviselők befolyása azonban nem csak a Kongresszusra terjed ki. Egy korábbi michigani képviselő, Peter Hoekstra, aki korábban a Titkosszolgálati Bizottságot vezette, rendszeresen megjelenik a médiában a kurdok fegyverzeti támogatásának növelését követelve. A konzervatív National Review-ban megjelent cikkében szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok ne csak könnyűfegyverzettel és tüzérséggel támogassa a Peshmargát, a kurd hadsereget. Amit elfelejtett megemlíteni, az az, hogy tavaly augusztus 12-e óta a Kurdisztáni Regionális Kormány fizetett képviselője.

Norm Coleman ex-képviselő, aki a Republikánus Zsidó Szövetség tagja, és akinek a lobbicsoportja tavaly 12,3 millió dollárral segítette a republikánusok kampányát, július óta a Szaúd-Arábiai Királyság regisztrált lobbistája. Nem sokkal azután, hogy a szaúdiak alkalmazásába került, beszédet mondott a kongresszusban, amelyben kihangsúlyozta Izrael és Szaúd-Arábia közös érdekeit, és kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak jobban együtt kell dolgoznia a régiós szövetségeseivel. Egy Twitter üzenetben nemrég azt írta, hogy a „nukleáris Irán” a legnagyobb kihívás a nemzetközi biztonságra, és szorgalmazta újabb szankciók bevezetését.

A Washingtonra gyakorolt külföldi befolyás folyamatosan növekszik. A kormányzati háttérmunkát segítő szellemi műhelyek, mint az Atlanti Tanács vagy a Brookings Intézet, néhány éve engedélyt kaptak arra, hogy külföldi támogatásokban részesülhessenek. A jelenség a kereskedelmi csoportokra is kiterjed. Az Amerikai Petróleum Intézet igazgatótanácsában ott ül a szaúdi állami olajvállalat, a Saudi Aramco képviselője is.

Az ember azt hinné, hogy az Egyesült Államok közel-keleti politikája, bármi is legyen róla a véleményünk, elsősorban amerikai érdekeket szolgál. A szaúdiak (és kisebb mértékben az Emírségek és Kuvait) azonban olyan mértékben összefonódtak már az amerikai politikával, hogy tényleg lehetetlen megmondani, ki is mozgatja a szálakat. És így már az is érthető, az amerikaiak miért hagyják szó nélkül, hogy Szaúd-Arábia hónapok óta teljes erőbedobással a palaolaj-ipar bedöntésén dolgozik.

 orientalista.hu Jack Fall – Liberty Blitzkrieg Blog és Vice News nyomán

Címkék: , , , , , , , ,






Back to Top ↑