Interjú iráni-nagykövet-620x350

2016. 02. 12.

Interjú Irán budapesti nagykövetével: Izrael az atom megállapodás legnagyobb vesztese



A kétszáz éve háborút nem indító ország diplomáciai győzelme.

Irán tegnap ünnepelte az amerikai támogatással uralkodó Pahlavi sah monarchiáját megdöntő népi forradalom 37. évfordulóját. Ebből az alkalomból beszélt lapunknak hazájáról Mohammad Reza Morshedzadeh, Irán budapesti nagykövete.

– Nagykövet úr, hogyan lehetnek ennyire elővigyázatlanok, hogy minden testi motozás, a mobiltelefon letétbe helyezése nélkül engednek be nagykövetségükre? Miért nem vesznek példát az amerikai nagykövetségről?

– Isten nevében köszönöm, hogy láthatjuk. Nyilván nekünk is megvannak a megfelelő biztonsági berendezéseink, de mivel bízunk önben, és ön vendégünk, megkülönböztetett figyelemmel fogadjuk.

– A budapesti amerikai nagykövetség a Szabadság tér jó részét biztonsági pufferzónának sajátította ki. Nem kellene nagykövetségük előtt a Stefánia út egy részét e célra lefoglalni?

– Nekünk nincsenek ilyen törekvéseink és nem is látjuk őket szükségesnek. Mi, egyesektől eltérően nem akarunk kellemetlenséget okozni a járókelőknek.

– Nem féltékenyek Oroszországra, amely Önöktől immáron átvette a nyugati világot fenyegető első számú ördög szerepét?

– Ilyen címkézéseknél mindig meg kell kérdezni, ki és miért teszi? Úgy gondolom, azok, akik korábban így tekintettek Iránra, észre tértek, rájöttek arra, hogy ez nem igaz. A vádaskodást, az Irántól való félelemgerjesztés politikáját az amerikaiak éveken át alkalmazták velünk szemben.

– Mondhatjuk-e, hogy az Irán elleni szankciók megszüntetése az atommegállapodás eredményeként nemcsak hatalmas megkönnyebbülés önöknek, hanem egyúttal az iráni diplomácia győzelme?

– Igen. Ez rendkívüli jelentőségű diplomáciai győzelem Iránnak. A hat nagyhatalommal folytatott nukleáris tárgyalások egyik sikere, hogy bizonyítékul szolgál a tárgyalások és a diplomácia erejére és lehetőséget teremtett az Iráni Iszlám Köztársaság számára, hogy nemzetközi együttműködések részese legyen a békés célú nukleáris tevékenységek különféle területein, mint az urándúsítás, a fejlett nukleáris technológiák alkalmazása, és Iránt a világ nukleáris klubjának tagjai közé emelte. Hozzáteszem, hogy Amerika az iszlám forradalom győzelme óta szankciókkal sújtja Iránt. Az utóbbi években ez a nyomás a végletekig fokozódott, mivel kiegészült pénzügyi, banki és az ország legfőbb jövedelmének számító kőolajjal kapcsolatos szankciókkal. A hegemón hatalmak tizenkét éven át az Irán, mint rendőrállam képet terjesztették, de az Irán-fóbia kudarcot vallott. Hat nagyhatalommal tárgyaltunk sikeresen, és végül Irán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jóváhagyása mellett elérte, hogy az ENSZ hat szankciós határozatát hatályon kívül helyezzék. Azok tehát, akik Irán nukleáris programját háborúval „oldották volna meg”, vereséget szenvedtek.

– Milyen valós alapja volt annak az amerikai tervnek, hogy Kelet-Európában rakétavédelmi pajzsot építsenek a nem létező iráni atomrakéták ellen? És amely pajzsra most hirtelen az orosz „agresszió” miatt lenne szükség?

– Ennek a kérdésnek csak akkor van értelme, ha háborúról beszélünk. Ha az elmúlt kétszáz évet nézzük, nem találunk példát arra, hogy Irán háborút kezdeményezett volna. Hosszú történelmében mindig hősiesen védelmezte saját területét, kultúráját, szuverenitását. Irán rakétarendszerét az ország védelmére terveztük meg.

– Önök kifizették az oroszoknak az Sz-300-as légvédelmi rakétákból álló rendszert, de azt a szankciók miatt Moszkva nem szállította le. Hogy áll most a szerződés teljesítésének ügye?

– Bármilyen fegyverzetet vásárolunk, fejlesztünk vagy gyártunk, az mind a védelmünket szolgálja. Nem szabad elfelejteni, hogy nyolc évig tartó háborút kényszerítettek ránk, amelyet Szaddam Husszein iraki diktátor indított el, aki mögött ott állt minden nagyhatalom. Ebben a háborúban egy hüvelyknyi területet sem vesztettünk. És ezért nagy árat fizettünk.

– Egymillió iráni halottal, igaz? Köszönhetően az Iraknak a németek által szállított harci gázoknak is, ha nem tévedek.

– Egymillió mártírunk és hadirokkantunk van. E háború keserű tapasztalatai miatt is minden védelmi óvintézkedést megteszünk. A térségben lévő cionista hatalom fennállása óta mindig a feszültségek és válságok gerjesztője és legfőbb tényezője. Olyan rezsimről van szó, amelynek több mint kétszáz nukleáris töltetű fegyvere van, miközben semmiféle nemzetközi kötelezettséget nem vállal és nem írta alá az atomsorompó egyezményt sem. És az Egyesült Államok folyamatos támogatását élvezi.

– Benjamin Netanjahu az ENSZ-ben és az amerikai kongresszusban is beszélt arról, hogy Irán Izrael létét és az egész világot fenyegeti atombombáival, amelyeket hónapokon belül legyárthat. Minden mondata után az amerikai képviselők helyükről felugrálva éljenezték. Feltételezhető egyáltalán, hogy Irán öngyilkos őrültként, akár egy-két atombombával nekimenne a nyugati világnak, tudván, hogy e hatalmak viszonzásképpen több ezer atomtöltetű fegyverükkel letörölnék őt a Föld felszínéről?

– Azt kell mondanom, hogy Netanjahu az iráni diplomácia sikerének a legnagyobb vesztese. Roppant erőfeszítéseket tett, hogy a tárgyalásokat zátonyra futtassa. Irán soha nem törekedett nukleáris fegyverek gyártására vagy birtoklására, s ennek két oka van. Az egyik vallási ok. Legfőbb vallási vezetőnk, Hamenei ajatollah fatvát, azaz tiltást adott ki nem csak a nukleáris, de minden tömegpusztító fegyver ellen. A másik, hogy védelmi doktrínánkban a nukleáris fegyverek nem szerepelnek.

– Mit éreztek, amikor az amerikai John McCain szenátor – aki a magyar miniszterelnököt neofasiszta diktátornak nevezte – azt kurjantotta, hogy „bombázni, bombázni, bombázni, bombázni, bombázni Iránt!”?

– Erre a valóságos történések tudatában kell tekinteni. Az emberiség történelmében az egyetlen hatalom, amely kétszer is használt atomfegyvert, az Egyesült Államok. Úgyhogy ez az az eset, amikor a tolvaj „Betörő!”-t kiált. Közben az Egyesült Államok másokat, például a cionista rendszert támogatja abban, hogy legyenek nukleáris fegyverei. És így tesz egyes Perzsa-öbölbeli államokkal is. Ezek a rendszerek jogot formálnak arra, hogy más országok belügyeibe beavatkozzanak. De semmi joguk arra, hogy egy másik ország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét fasisztának nevezzék.

– Hogyhogy nem fogyott el a türelmük, és nem hagyták ott az atomstop egyezményt, amikor rágalmazták önöket, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) percenként nézett minden iráni perzsaszőnyeg alá, nincs-e ott egy készülő atombomba? Miközben Izrael, India és Pakisztán magasról tesz az egész atomsorompó egyezményre, melyet alá sem írt?

– A kezdetekkor úgy döntöttünk, hogy részesei leszünk az atomsorompó egyezménynek. Ami mellett kitartunk. Ha Izrael logikátlanul jár el, vagy az emberiség elleni lépéseket tesz, az nem jelenti, hogy mi, több ezer éves civilizációval a hátunk mögött hasonlóképpen cselekedjünk. Minden országnak mihamarabb csatlakoznia kell az atomfegyverek terjedését gátló egyezményhez, hogy békés és biztonságos világban éljünk. Sokéves ellenőrzés után a NAÜ igazgatója nemrég kijelentette, hogy Irán nukleáris fejlesztése békés célú és nem akart atomfegyvereket gyártani. Ragyogó napja ez történelmünknek.

– Naponta nézem interneten az iráni PressTV adását a Russia Today tévéállomás mellett, hogy tudjam, mi történik a világban. Mi az oka, hogy a Nyugat – a demokrácia és sajtószabadság melldöngető védelmezője, legalábbis a szavak szintjén – leszedette az iráni tévéadást a műholdakról?

– A nyugati országok sajátosan értelmezik a sajtószabadságot. Azt sem képesek elviselni, hogy az iráni PressTV sugározzon, korlátozásokat léptetnek életbe az iráni csatornákkal szemben. Irániak nem nézhetik saját országukból a tévéadásokat. Milyen demokrácia ez? Az irániaknak erről egyértelmű a véleményük.

Olvasom rendszeresen a Tehran Times napilap portálját. Ott soha nem láttam egyetlen cikket sem, amelyikben Magyarországgal kapcsolatban olyan kifejezések olvashatók, mint autokrata, diktatórikus, populista, rasszista, antiszemita, vagy olyan nevek, mint Mussolini, Hitler, melyek kötelezően jelen vannak a nyugati fősodratú médiában. Alszik a Tehran Times?

– A kérdést azoknak a médiumoknak kellene feltenni. De hogy mi miért nem bánunk így más országokkal, az egyértelmű. Magyarország Irán régi barátai közé tartozik. Mintegy kilencven éve vannak hivatalos kereskedelmi kapcsolataink. Hetven éves a diplomáciai kapcsolatunk múltja. De már az oszmánok idején is történelmi kapcsolatok fonódtak a két nép között. Magyarország részéről mindig is baráti érzések irányultak felénk. Ez megmagyarázza, hogy miért nem hangoztatunk olyan haragból fakadó vádakat, amelyeket mások.

– Irán az iraki és szíriai kormánnyal együttműködve harcol az Iszlám Állam, a DAES terroristái ellen. Miközben egyes hatalmak önöket vádolják terrorizmussal. Azért, hogy takargassák sáros voltukat?

– A szélsőségesség és a terrorizmus térségünk nagyon veszélyes jelensége, amelyet egyes térségbeli és térségen kívüli erők alapoztak meg és támogatnak. Köztük a DAES-t. Elsőként azért, hogy a térségben válságokat okozzanak. Rohani köztársasági elnök két évvel ezelőtt az ENSZ közgyűlésén felvetette a szélsőségesség és a terrorizmus elleni harc fontosságát. Ezt az ENSZ okmányaként el is fogadták „A világ az erőszak és a szélsőségesség ellen” (WAVE) néven. Ha Irán nem szállt volna szembe e csoportokkal, akkor ma terrorista államokról beszélnénk. Szaúd-Arábia, amerikai segítséggel ezeket a terroristákat segíti most Szíriában és Jemenben, könyörtelenül bombázva a lakosságot.

– Teheránban a Charlie Hebdo karikatúrákra válaszul rendezték meg most a holokauszt karikatúra versenyt?

– Hallottam ilyen kezdeményezésről. Az iráni kormány nem korlátozhatja a művészi szabadságot. Szemben egyes európai országokkal, ahol a holokauszt megvitatása bűncselekmény, ez a mi országunkban nincs így. Senkit nem vetnek börtönbe azért, mert a témában ki akarja fejteni véleményét.

Lovas István – (lovasistvan.hu)

Címkék: , ,






Back to Top ↑