Interjú Bashar Al-Assaddal, Szíria elnökével (3. rész)
2015. 12. 23.
Folytatjuk az interjút (1.2. rész), a harmadik befejező résszel amelyet a Phoenix kínai hírügynökség készített Bashar al-Assad szíriai elnökkel.
– Ön Kínába látogatott 2004-ben. Ennyi év után, de főleg az elmúlt öt év után, Önöknek van még bármiféle kapcsolatuk a kínai kormánnyal? Van bármi üzenetük, amit szeretnének Kínába juttatni?
– Nemrég fontos kínai személyek jártak nálunk Damaszkuszban. Valójában a kapcsolatunk Kínával semmit sem változott. A kapcsolat egy percig sem áll le. Még mindig üzemel a nagykövetségünk Kínában, és az Önök nagykövete továbbra is aktívan dolgozik, nem hagyta el az országot. Ami viszont ennél is fontosabb, az a kínai álláspont, ha lehet így fogalmazni. Kína négyszer használta vétójogát támogatva a szíriai kormányt és népet. Támogatva ezáltal a nemzetközi jogot és magát az ENSZ szabályzatát. Tehát igen! A kapcsolataink nagyon is stabilak. Mondhatjuk: évtizedek óta. Valójában ezek a kapcsolatok nem változtak a konfliktus során. Azonban ami ennél is fontosabb a kínai nép számára, az főleg az, hogy időközben Kína lett az egyik legbefolyásosabb ország a világon. (Hatalma nemcsak katonai és gazdasági erejében nyilvánul meg, hanem a hatalmas eszmék jelenlétében is, amelyekkel a kínai nép rendelkezik.) Ha a kínai kormányról beszél és a kínai politikai álláspontokról, akkor az a kínai nép erkölcsi morálját tükrözi és nem különül el tőle. Minél nagyobb a szerepe Kínának a világban és minél nagyobb a befolyása, minél nagyobb a súlya mint országnak, annál jobban növekszik a felelőssége a világ többi országa iránt. Az egész világ iránt. Szükség van a világon az egyensúly visszaállítására. Szükség van a morál és az ENSZ alapelveinek támogatására. Korrigálni kell az erkölcsi aljasságot, amellyel a nyugati politikák rendelkeznek, de mi fizetjük meg az árát. Így tehát mi figyelemmel követjük, hogy a kínai nép illetve kormány mit fog tenni a közeli és távoli jövőben a világunkban.
– Szóval elkezdenek a háború utáni újraépítésen dolgozni?
– Valójában már ténylegesen elkezdtük. Megalkottunk néhány ezzel kapcsolatos törvényt, az első, Damaszkuszhoz közeli település alaprajzai és tervei már elkészültek. Infrastruktúrájának az alapjait már közel egy hónapja lerakták. Igen, elkezdtük és dolgozunk rajta. Próbálunk minél több üzletemberrel leszerződni, főleg a baráti országokban és kormányokkal.
– Mekkora a kár, ami a szíriai gazdaságot érte? Tudjuk, hogy a szíriai líra 70 vagy 80%-ot veszített az értékéből az elmúlt öt év során…
– Valójában nagyon jelentősen károsodott. Több milliárd dollár értékű kárról beszélünk. Az iskolák 10 százalékát lerombolták. A kórházak 30 százalékát úgyszintén, vagy fogalmazhatok úgy, használhatatlanná váltak. Hasonló a helyzet az infrastruktúrával, mint például az árammal. Ez egy rossz oldala minden háborúnak. Ez egy nagyon rossz oldal. Ugyanakkor a háború véget érése adni fog egy esélyt a jólétre, mert az újjáépítés – főleg a háború utáni – a legfontosabb szektora bármelyik gazdaságnak.
– Mit fognak tenni a károkkal, amelyek a fontos kulturális helyeket érték? Mekkora az újjáépítésük és a renoválásuk költsége?
– Amennyire ez szíriai örökség, úgy egyben világörökség is. Ön érti, hogy miről beszélek, mert Ön is egy olyan országból származik, amely a világ egyik legősibb civilizációja. Az önökkel szomszédos országok, mint Afganisztán és mások is, ugyanettől a kulturális katasztrófától szenvednek. Ugyanez történt Irakban az amerikai megszállás után. Ma ez Szíriában történik. A világörökség egy része megsemmisült. Ezt sajnos nem lehet renoválni. Viszont van egy másik oldala is ennek a problémának, ami abban nyilvánul meg, hogy sok kincset kicsempésztek Szíriából, hogy a nemzetközi piacon eladják. De szerencsére – tudtommal – az összes nyilván van tartva az UNESCO-nál. Mi együtt fogunk dolgozni a baráti országokkal és a nemzetközi szervezetekkel (beleértve az UNESCO-t), hogy visszaszerezzük az örökségünket.
– Ahogyan azt Önök is tudják, elnök úr, a nyáron láthattunk egy szívszaggató képet egy halott szíriai gyermekről, akit a görög tengerparton találtak holtan. Látta azt a képet? Hogyan érzett, amikor meglátta azt a képet? Ahogyan azt Önök is tudják, a migránsválság egyre nagyobb problémát okoz sok európai országban. Néhányan azt mondják, hogy az egészről a szíriai kormány tehet. Mit gondolnak erről?
– Igen, láttam azt a képet. Azonban mi láttunk sok más képet is. A konfliktust nem lehet egyetlen képre leegyszerűsíteni. Mert mi vagyunk azok, akik ezt a konfliktust átélik. Mi éljük át napi szinten a terroristák vérengzését. Ezért mi szomorúságot érzünk minden nap. De azt a képet a Nyugat propagandaeszközként használta és sajnos borzalmas módon. Mert két oka van, hogy azok a menekültek elhagyták Szíriát. Vannak, akik a terroristák veszélyes fenyegetései miatt hagyták el a lakóhelyüket. Egyesek persze a kormány által felügyelt területekre mentek, mások elhagyták Szíriát. Néhányan vannak, akik a nyugati megszorítások miatt hagyták el Szíriát, és nem a terrorizmus miatt. A szankciók, amelyeket a Nyugat szabott Szíriára, nyomot hagytak mindenen. Főleg az oktatáson, az egészségügyön és az élet alapvető területein. A Nyugattal az a probléma, hogy amikor azt a képet propagandaeszközként használja, hogy kifejezze az együttérzését a szíriai néppel, kettős mércét alkalmaz. Mint mindig… Mert egyik kezével ételt ad a szíriai népnek, a másikkal pedig bombát. Ez a valóság. Ők azok, akik támogatták a terroristákat. Az emberek, beleértve azt a kisfiút is sok más kisgyerekkel együtt, a Nyugat politikája miatt szenvedtek és haltak meg az egész világon, ebben a régióban, de főleg Szíriában.
– Azt mondják, az ütés, ami nem öl meg, megerősít. Úgy érzi, hogy ma már erősebb férfi, mint öt évvel ezelőtt volt?
– Személyesen én akkor érezhetem magam erősnek mint elnök vagy mint politikus, amikor a nép erős. A dolog itt nem a személyes képességről szól, hanem a patriotizmusról. Amikor erős hazafiságról beszél, akkor az a szíriai népet jellemzi. Mi sokat szenvedtünk. Nagyon sokat veszítettünk mint szírek. Ugyanakkor, ha ellátogatna Szíria különböző részeire, láthatná az eltökéltséget. Mi több mint száz országból érkező terroristák ellen harcolunk. Beleértve Kínát is és persze nyugat-európai országokat, Oroszországot és sok más országot! Ezek a terroristák a támogatásukat a világ legerősebb államaitól kapják. Beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, Szaúd-Arábiát és Katart. Mindezek ellenére nem tudták legyőzni a szíreket. Mondhatom, hogy igen, a szíriai nép erős, és ereje csak növekszik a terrorizmus elleni szembeszállással.
– Sokkal tovább maradt a posztján, mint ameddig az ellenségei gondolták volna. Miből gondolta, hogy túl tud lépni ezen a konfliktuson és miből gondolta öt évvel ezelőtt, hogy a mai napig a pozíciójában tud maradni?
– Ez azért van, mert elsősorban a népemben hiszek. Hiszek abban, hogy a hazámért dolgozom és a szíriai népért. Nem magamért. A Nyugat úgy akarta bemutatni a helyzetet, hogy a probléma oka az, hogy egy elnök hatalmon akar maradni. Hogy gyilkolja a népét, mert ez a nép meg akar tőle szabadulni. Ez nem a valóság. Hogyan tudnál így fennmaradni öt teljes évig, ha nemcsak a terroristák, de a világ legerősebb és leggazdagabb országai is ellened vannak? Ez azt jelenti, hogy a szírek legalább több mint a fele támogat. Hogyan tartana ki egy ember enélkül? Ez nem egy “Superman” dolog, hanem egy hétköznapi ember, aki élvezi a közvélemény támogatását. A Nyugat problémája az, hogy nem értette meg a szíriai népet. Ők nem értik ezt a régiót, ezért a kezdetektől elszámolták magukat. Azt hitték, hogy csupán néhány hétbe kerül, vagy néhány hónapról van szó, mint ahogyan az Tunéziában és Egyiptomban is történt.
Most, miután kudarcot vallottak, ezt a kudarcot valaki másra akarják hárítani. Ők ma egy bűnbakot keresnek, hogy azt mondhassák, én vagyok az ok. Vagy vannak más okok is… Valójában ők nagyon elszámították magukat. Én viszont hiszek a szíriai népben.
– Ha öt évet mennénk vissza az időben – és én biztos vagyok benne, hogy hatalmas nyomáson és veszélyeken ment át – és lenne rá lehetősége, akkor máshogyan viselkedett volna?
– Lehet beszélni stratégiákról. Lehet beszélni taktikákról. Ami viszont a stratégánkat illeti, abban én két dologra támaszkodtam az első naptól fogva. 1) Elhatároztuk, hogy harcolni fogunk a terrorizmus ellen. Nem is volt más lehetőségünk. Mi harcolni akartunk a terrorizmus ellen és megvédeni a népünknek. 2) A tárgyalások előkészítése. Az első naptól kezdve megnyitottuk a kapukat a tárgyalások összes formája előtt. Néhányan az ellenzék oldaláról ezt el is fogadták, néhányan pedig nem. Így tehát a stratégiánk nem volt hibás. Úgy vélem, továbbra is nyitva kell hagyni minden tárgyaláshoz vezető ajtót, miközben a terrorizmus ellen harcolunk. Ezen mi nem is fogunk változtatni. A legtöbb dolog, amit említett, az a taktikákhoz kapcsolható. Ez persze változtatható, mert az ember minden nap követ el hibákat. Ami ma helyes, holnap téves lehet. Például mi bíztunk abba, hogy sok szíriai a hazáért dolgozik, de rá kellett jönnünk, hogy a terroristákért dolgoztak. Néhányan más országoknak dolgoztak, hogy a terveiket végrehajthassák. Az ember követ el taktikai hibákat.
– És ha újból választhatna, akkor mit választana szívesebben? Hogy orvos maradjon vagy, hogy Szíria elnöke legyen?
– Amikor orvosként dolgoztam, az állami szektorban dolgoztam. Nem volt saját rendelőm. Most, hogy elnök lettem, ez azt jelenti, hogy egy szélesebb állami szférában dolgozom. Valójában az én számomra ez, hogy állami szektorban dolgozhatok és sokkal több szíriait segíthetek, sokkal fontosabb, mint a szakma maga, amit csinálok. Bár nem hiszem, hogy az elnöki munka egy állás! Az elnöki munka egy publikus szolgálat. Így tehát a válaszom nem. Sokkal élvezetesebb a szíriai társadalom nagyobb rétegének segítséget nyújtani, mint orvosként dolgozni az állami szektorban.
(Vége)
Orientalista.hu – Cadmus
Tucker Carlson Putyin interjúja magyarul →
A palesztin nép megsegítését szorgalmazza a szíriai elnök →
A szíriai és az iráni elnök egységre szólít fel Palesztina támogatásával kapcsolatban →
