Publicisztika kaméleon

2015. 12. 20.

…ió, …ció, Integráció!



„A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe”  (Ákos)

“Houston, baj van!”

Európa Unió Anyácskánk, Merkel Angéla – néni – tulajdonképpen integrációra szorul. Nincs gyereke. (Lehet, másnak sem lenne, akinek bakfisként az NSZK-ból az NDK-ba kellett költöznie.) Akinek pedig nincs gyereke, annak – vélhetően – vajmi keveset számít a jövő. Mert lássuk be, van jó ötven-hatvan évünk, aztán még tíz-húsz… Kevésbé jó. Ennyi volt. Ha pedig a Jóisten úgy akarja, lesz szobrunk, meg cikkelyünk a lexikonban. És ez így van rendjén. Viszont most a fél világ – hamarosan – egy gyermek születését fogja ünnepelni. Ebben az időszakban, gyerek nélkül… Nőként… Szingliként… Nem biztos, hogy kellemes. Ebben az időszakban – felelős emberként – gyermekvállalásra buzdítani… Miért is ne?! Mikor máskor?

Ha eddig nem, ebben az évben bebizonyosodott, hogy az európai integrációs modell és gyakorlat megbukott. De az is kiderült, hogy Európa a saját, tősgyökeres polgárait sem tudja, tudta integrálni saját magába. Mit csináljon Európa egy olyan társadalommal, amelyik gyakorlatilag elfogy? És hogy jutott el idáig? Feminizmus, gender mozgalom, szakállas nő. 3-2-1-önmegsemmisítés! Fullba nyomják a kretént.

Lehet rohangálni Afrikába kis négereket örökbe fogadni. Lehet szaladni migránst simogatni. Lehet tartani két-három kicsi, cuki kutyát. Csak hát gyerekeket kellene szülni. Vagy klónozni. Európai gyerekeket. Társadalom hasznos tagja gyerekeket. Nyilván, nem kötelező. De azért egy kicsit vissza kellene venni az egóból. Az “ejrópa unijó legfontosabb polgára vagyok” stílusból. Mert, ha egyébként valakinek tényleg csak egy kicsit is fontos leszel ebben a világban, az a gyereked. Senki más.

Naná, kifogás, az mindig van. Az óra viszont ketyeg és eljő a kétségbeesés ideje. Majd a magányos nyugdíjas kor. (Amikor babakocsiban sétáltatsz kutyát.)

Isten, haza, család. Na, bocsánat! Elkapattam magam! Haza, család! Mindegy… Család! Az európai emberbe integrálni kellene az európai értékeket. Meg egyáltalán, valami önmagán felül álló értéket. De nem ezeket: az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabadsága. (A negyedik amúgy is csak a mézesmadzag. Neked, aki a legfontosabb vagy.) Bármily meglepő, van egy olyan érzésem, hogy az Európába özönlők nagyobb részének fontos az Isten, haza, család. Bizony, Isten is. Európában és főleg annak nyugati felén, meg még karácsonykor sem igazán. Fényünnep, fenyőünnep, meg egyéb hülyeségek a tolerancia jegyében. Amúgy jó kérdés az is, hogy a tolerancia és az integráció miként egyeztethető össze? Szörnyet teremtettünk! Az pedig nő és növekszik. NO GO zónákat alakít ki magának. Óriás bevásárlóközpontokat épít. (Mindig nyitva lévőket.) Óriáshűtőt és óriástévét. Mellnagyobbító implantátumokat. Egót. Semmirekellőket. Semmit sem tisztelőket. Jogokat követelőket. Tehát ez – a nyugati mintájú – toleráns integráció jól megbukott. És ezt érdemes tudomásul venni! Merthogy itt, a Közép-keleti országokban, a V4-ekből háromban, Csehországban, Szlovákiában és nálunk, a cigányság integrációja nem igazán sikerül. (Lengyelországban alig vannak cigányok.) Látva a nyugati csődöt, már érthető, hogy miért. És kijelenthető, hogy így nem is fog sikerülni. Újra kell tervezni, más alapokra kell helyezni az egész ügy megoldását. Beleszólni meg nem nagyon kéne Nyugatról, illetve a homályos hátterű külföldi nevű jogvédő civilek által sem. Mindenki integráljon a saját háza táján. Aztán huszonöt év múlva nézzük meg, ki mire jutott. Akinek több gyereke lesz, az fog győzni.

Orientalista.hu – Vahn Mégh 

Címkék: ,






Back to Top ↑