Keresztények daniel-atya-irak

2016. 10. 23.

Irak: Daniel atya kitart



Daniel szír ortodox pap támogatja az elüldözött keresztényeket. A kétségbeejtő helyzet láttán azonban sokszor ő is elveszti a reményt. „Szélsőséges esetben velük maradok egészen addig, míg el nem tűnik a kereszténység Irakból” – mondta Daniel testvér.

A CSI munkatársai legutóbbi iraki útjukon Erbílben – a kurd fővárosban – találkoztak Daniel testvérrel. A bátor szír ortodox papot aggodalommal töltötte el a jövő.
A keresztények nem találnak munkát
Daniel atya szívén viseli a Ninive tartományból elűzött keresztények sorsát. Nem ez az első alkalom, hogy üldöztetést szenvednek. „1915 és 1933 után is kiirtással fenyegettek minket. Szíriában viszont most először üldözik őket, de Irakban többször volt már keresztényüldözés. Ezért is vagyunk most annyira kétségbeesve.”

A keresztények többségének sikerült időben elmenekülnie az Iszlám Állam (IS) elől, és Kurdisztánban telepedtek le. De itt reményvesztetten tengetik mindennapjaikat. „A mi keresztény népünkre itt csak bizonytalanság és csalódás vár. Többségüknek nincs munkája, mivel nem beszélnek kurdul. Elvesztik az egzisztenciájukat, és egyedül az egyház gondoskodására vannak utalva.”
„Semmire sincs garancia”
Daniel atya egyházi elöljáróként rendszeres kapcsolatban áll több más szervezettel, hogy segélyhez jusson. Tulajdonképpen az állam feladata lenne, hogy gondoskodjon a polgárairól – jegyzi meg a testvér. De nem érdemes várni erre. „Így hát nekünk kell gondoskodnunk róluk.”

A fiatal papnak lelki gondozóként is meg kell állnia a helyét. Nagy, sokszor túl nagy elvárást támasztanak vele szemben. „Az emberek folyton azt kérdezik tőlünk, milyen garanciákat tudunk adni nekik arra, hogy többé nem támadják meg őket, ha Irakban maradnak? Mit is mondhatnék erre? Isten velünk volt 2014 nyarán, amikor el tudtunk menekülni az Iszlám Állam elől. De mi a garancia arra, hogy ez a következő alkalommal is sikerülni fog? – teszi föl a kérdést Daniel testvér, majd hozzáfűzi: – Egyházként mindig kifejezetten a kivándorlás ellen vagyunk, és így is teszünk. De figyelembe véve a ránk nehezedő hatalmas nyomást, meg kell értenem, ha a keresztények úgy döntenek, hogy mégis inkább elhagyják Irakot.”
Túl kevés a fiatal férfi
Az egyház kényszerű feladata lett, hogy gondoskodjon az itt maradó keresztényekről. Daniel testvér abban a reményben teszi ezt, hogy főleg a fiatalembereket tartsa otthon. Különösen a serdülőlányokért aggódik: „Túl kevés már itt a fiatal, házasulandó korú férfi, akik gondoskodni tudnának róluk.”

Ha hosszútávon sikerülne megállítani az exodust, Ninive tartomány visszafoglalására akkor is nemzetközi segítségre lenne szükségük. Egyébként semmi sem garantálhatja a biztonságukat. John Eibner közbevetésére, miszerint egy magas rangú amerikai tisztviselőnő közölte vele, hogy az USA nem védi meg a keresztényeket, Daniel atya így válaszol: „Mi nem az amerikaiakban, hanem egyedül csak Istenben bízunk.”
Az utolsó zárja be az ajtót
Az atya a sötét kilátások ellenére sem vesztette el az Irak békéjébe vetett reményét. Bár a lelkésznek sem egyszerű a nagy nyomás ellenére kitartani. „Ismerek például egy szír ortodox papot, aki a folyamatos fenyegetések miatt végül kivándorolt Kirkukból.” Daniel testvér azonban addig nem akarja elhagyni a hazáját, amíg egyetlen keresztény van Irakban. „Amikor egyikük azt mondta nekem, hogy ő lesz az utolsó, aki elmegy innen, azt válaszoltam neki, hogy OK, majd én bezárom mögötted az ajtót.”

Orientalista.hu – CSI Magyarország

Címkék: , , ,






Back to Top ↑