Irak kereszteny-no-irak

2016. 10. 30.

Irak: Rettegés az ellenőrző pontnál



A keresztény Miriam Khader az életét féltve menekült el Moszulból 2014 nyarán. De ahhoz, hogy elhagyhassa Irak második legnagyobb városát, halálfélelmét legyűrve át kellett jutnia az Iszlám Állam (IS) által emelt checkpointon.

2014. július 19-e éppen szombatra esett. Az iraki keresztények üldözése ezen a napon érte el a csúcspontot. Az Iszlám Állam (IS) kihirdette Moszulban, hogy a még mintegy 25 ezer keresztény lakos (ha nem tér át az iszlámra) 24 órán belül hagyja el a várost, különben védelmi adót kell fizetniük.

Miriam Khader (biztonsága érdekében álnevet használunk) is közéjük tartozott. A sokat utazó asszony csak előző nap, július 18-án érkezett vissza Moszulba egy üzleti útról.

Neki tehát már nem maradt egy teljes napja ahhoz, hogy teljesítse a dzsihádisták mecsetek hangszóróiból városszerte harsogó parancsát. Miriam édesanyjával és a nővérével együtt pontosan tudta, hogy nagyon komolyan kell venniük a müezzinek fenyegetését. „Gyakorlatilag mindenünket hátrahagyva fejvesztetten menekültünk. Csak a személyinket, a mobiltelefonunkat és a kézitáskánkat – benne némi pénzzel és ékszerekkel – vihettük magunkkal” – emlékszik Miriam a kapkodással töltött időre.

Checkpoint csak keresztényeknek

Taxival érkeztek az Iszlám Állam városon kívül emelt ellenőrzőpontjához, ahol már autók hosszú sora várakozott előttük. „Amikor a dzsihádisták megpillantottak minket, azonnal odaléptek hozzánk – jegyzi meg Miriam. – Megkérdezték a taxisofőrtől, hogy kik ezek a nők? Amikor ő erre azt válaszolta, hogy keresztények vagyunk, a harcos egy másik ellenőrzőponthoz irányított minket, ahol csak keresztények kelhettek át.”

Miriam azonnal tudta, mit jelent ez. „Világos volt számomra, hogy ott mindenünket elveszik. De hiába könyörögtem a dzsihádistának, hogy engedjen át. Azt is fölajánlottam, hogy megnézheti a kézitáskámat. De hajthatatlan volt.”

Rettenetes iszlámista női biztonsági őr

A hírhedt checkpoint egy mecset mellett állt. Körülötte legalább 20 harcos őgyelgett, néhányan maszkot viseltek. Közülük páran odaléptek hozzájuk. Amikor átvizsgálták a kézitáskáikat, és Miriam egy régi mobiltelefont adott nekik, azt mondták, hogy szálljanak ki a taxiból és menjenek be a mecsetbe. Ott egy nő ellenőrizte őket. Ez volt az a pillanat, amikor végigfutott a hideg Miriam Khader hátán. „A ruhám alá rejtettem a készpénzt és az aranyat, miközben az anyám a mobilokat bedugta a melltartójába. Mit fog most tenni velünk ez a nő?”

A testét teljesen elfedő lepelbe burkolózott iszlámista fegyőrnő azonnal rájuk förmedt: „Ti keresztények vagytok, tehát hitetlenek?! A nazarénusok elpusztítottak minket. Most majd meglátjátok, mit kaptok tőlünk!” Miriam az édesanyjával és a nővérével együtt reszketett a halálfélelemtől. Az Iszlám Állam lelketlen női harcosa, akinek az akcentusa pontosan elárulta, hogy Moszulból való, ekkor előhúzta a pisztolyát. Előbb végigtapogatta Miriam anyját, majd megkérdezte, hova rejtették a készpénzt és az aranyat. Amikor az asszony azt válaszolta, hogy semmi sincs nála, a fegyőrnő azt kiáltotta: „Kuss, vagy lelőlek a nővéreddel együtt!”

A felbőszült őr a három elrejtett mobiltelefonból kettőt megtalált. Most Miriam nővére következett. A dzsihádista nő őt is megmotozta. De nála semmire sem jutott. „Talán Isten megmentette őt” – futott át a félelemtől remegő Miriam fején a gondolat.

Ekkor az Iszlám Állam hajthatatlan poroszlója visszazavarta őket a kint várakozó taxihoz. De még mielőtt elindulhattak volna, a dzsihádisták megfenyegették a sofőrt: „Ha találunk nálad valamit, amit elrejtettél előlünk, a nőkkel együtt ölünk meg!” Miután elvették tőle a mobilját – abban a hitben, hogy az a nőké volt –, a taxi elhagyhatta végre a hátborzongató helyet.

Megkönnyebbült, de…

Alighogy a kurd Erbílbe értek, Miriam Khader az átélt borzalmaktól sokkot kapott. Mintha csak egy másik világban létezne, delíriumos állapotba került. A bátor nő korábban már átélt néhány tragikus pillanatot, de ez a mostani már túl sok volt neki is. „Az anyám, a nővérem és én is csak a halált vártuk. De Isten megmentett minket.”

Miriam Khader hálával emlékszik vissza, hogy Erbílben most már mindhárman biztonságban lehetnek. De az egykor sikeres üzletasszonynak súlyos anyagi gondjai vannak. Gyakorlatilag mindenüket elvesztették. Legszívesebben azonnal visszatérne Moszulba, eladná a házát, hogy segíthessen muzulmán szomszédainak. De ez jelenleg elképzelhetetlen…

Ők sem bíznak meg többé a moszuli muszlimokban, bár ugyanakkor azt is hozzáfűzi, hogy sok muzulmánt ma is jó embernek tart. És az Iszlám Állam harcosainak többsége, akikkel Miriam találkozott, az akcentusából ítélve külföldi volt.

Moszul már az Iszlám Állam (IS) hódítása előtt veszélyessé vált

Miriam Khader már évekkel korábban gyakran megtapasztalta, hogy Moszul nem biztonságos város többé.
2004 januárjában közvetlenül a háza előtt öltek meg egy nőt. És ő csak az egyik azok közül, akiket a környékükön meggyilkoltak.
2008-ban szintén a házuk előtt robbant föl egy autóba rejtett bomba.
2010-ben Miriam szemtanúja volt, amikor az iszlámisták a vasárnapi miséről elraboltak egy püspököt négy diakónussal együtt. Pár nap múlva megtalálták a holttestüket. Még ugyanabban az évben védelmi pénzt (dzsizja) kezdtek követelni a moszuli keresztényektől.
Miriam Khader az Iszlám Állam növekvő fenyegetése miatt már évek óta hidzsábot (fejkendő) viselt a saját szülővárosában, amikor üzleti útjairól visszatért.

Orientalista.hu – CSI-Magyarország

Címkék: , , , ,






Back to Top ↑