Cadmus fordítás Cadmus
Irán

2016. 02. 29.

Iráni választások: megvannak az előzetes eredmények

2016. 02. 29.

2016 február 26-ával Irán kettős választásokat tartott. Egyrészt a 290 fős Parlament 285 képviselőjét, másrészt a Tapasztaltak Tanácsának 88 tagját választhatták meg a szavazópolgárok. Bár az eredmények még nem véglegesek, sok az ingadozó kerület, az állami Fars Hírügynökség már közzétett egy előzetes listát, amiből a főbb tanulságok leszűrhetőek.

A 290 parlamenti helyből ötöt a vallási kisebbségeknek tart fenn az iráni alkotmány. Egyet a zorosztriánusoknak, egyet az iráni zsidóságnak, egyet az asszír és káld keresztény egyházaknak, illetve kettőt az örményeknek. Az ő képviselőik belső saját választáson kerülnek kiválasztásra, és esetükben már végleges eredményekről beszélhetünk. Képviselőik azonban a hagyományos pártpreferenciákon kívül állnak, a főbb törésvonalakat ők nem szokták befolyásolni. A megmaradt 285 mandátumra szavazhattak pénteken a szavazópolgárok tartományonként és szavazókörönként, lakosság arányában, minthogy Iránban pártlistás mandátum nem létezik. Összességében a pártpolitika viszonylag gyenge hagyomány a ’79 utáni Iránban, így – bár sok párt működik – inkább beszélhetünk főbb eszmei és erőcsoportokról, mint valós pártpolitikáról. A mostani választást döntően három csoport harcaként írja le maga az iráni sajtó is, tétje pedig kétségtelenül a 2013 nyarán hatalomra került Ḥasan Rōḥānī elnök nyitási politikájának véleményezése. A három nagyobb áramlat a konzervatívok, akiket főként a keményvonalas konzervatívok képviselnek, főként a vallásosabb és vidéki lakosságra alapozva, ám legnagyobb gyengeségünk, hogy Aḥmadīnežād elnök bukása óta nincs igazi karakteres vezetőjük. Nevesebb képviselőik főként a forradalom egykori hősei és a mélyen konzervatív vallási vezetők. A másik nagy csoportot a reformisták képviselik, akik főként a mostani elnök mögé sorakoznak fel, s mellszélességgel támogatják a 2013-ban megkezdett új irányvonalat. Kettőjük közt helyezkednek el a ún. mérsékeltek, azok, akik ugyan támogatják a belső reformokat és bizonyos mértékig a nyitási politikát is, ám nem számítanak a mostani irányvonal feltétlen híveinek nemzetközi kérdésekben. Ugyanakkor szintén hagyományosan sok mandátumot szereznek a függetlenek, akik egyik nagyobb erőcsoporthoz sem tartoznak, ad hoc módon viszonyulnak döntésekhez a parlamentben és többségük a masszív etnikai tömböket jelentő területekről kerülnek ki. Ki kell azonban emelni, hogy azok az elnevezések, melyekkel itt, vagy más híradásokban találkozhatunk – konzervatív, liberális, vagy mérsékelt – nem a mi fogalmainkat fedik le, hanem sajátos iráni viszonyok között értelmezendőek.

A mostani eredményekről már most kijelenthető, hogy bár a legtöbb papírforma – némileg a várakozásokkal szemben – érvényesült, születtek meglepő eredmények. A mélyen vallásos Qom – 3 képviselőből 2 konzervatív – Közép-Horāsān tartomány Mašhad város körül – Mašhad 5 képviselőjéből mind konzervatív – , vagy Alborz tartomány – 3 képviselőből mind konzervatív – igazából a papírformát hozták. Bár itt is születtek meglepetések, mint Közép-Horāsān tartomány, ahol Mašhadon kívül – 13 képviselő – 7 mandátummal szinte taroltak a reformpártiak.

Az igazi küzdelem azonban a nagyvárosok, főként a legtöbb mandátumot jelentő – összesen 36 – Teherán tartomány körül zajlott. Ezekből a három legfontosabb a főváros mellett, az Esfahān körüli Esfahān tartomány, a Siráz körüli Fārs tartomány, illetve Tabrīz központtal Kelet-Azerbajdzsán. Esfahānban ugyan a 19 helyből a tartományi fővároson kívül egy kivétellel minden helyet a konzervatívok szereztek meg, ám Esfahān városban várhatóan – a nem végleges eredmények miatt ez még változhat – többségbe kerülnek a reformisták. Fārsban még pont a sirázi eredményeket nem hirdették ki, ám a tartomány egészében a reformisták és a mérsékeltek többségét valószínűsíti. Kelet-Azerbajdzsán a maga 19 képviselőjével szintén látható konzrvetív többséget jelez, ám pont Tabrīz 6 mandátumának felét elhozzák a reformpártiak. A látható eltolódás azonban a fővárosban jelentkezik, ahol Teherán mind a 30 képviselője reformpárti lett – ráadásul mind új képviselő – és a további 4 helyből is csak legfeljebb a felét szerezhetik meg a konzervatívok. Ez pedig földcsuszamlásszerű elmozdulás. Érdemes kiemelni tovább érdekességnek Kordesztān tartományt, ahol mind a 6 mandátumot függetlenek, vagyis a valóságban nemzetiségi képviselők szerezték meg, vagy az amúgy konzervatív fellegvárnak számító Yazdot, ahol a tartomány 4 mandátumából legfeljebb egyet szerezhet meg konzervatív jelölt.

Összességében elmondható, hogy bár a földcsuszamlásszerű reformpárti elmozdulás elmarad, az előzetes eredmények is laza konzervatív többséget mutatnak, mindez mégis megerősíti Rōḥānī elnököt. A parlamentben ugyanis 40-50%-ot fognak kitenni a reformisták és a mérsékeltek, akik támogatják az elnök által megkezdett változásokat, mi több több belső változást követelnek és – a konzervatív híre ellenére igen mérsékelt államfő, Hāmeneī ajatollah – támogatását is élvezik, míg a konzervatívok maguk is sok kérdésben megosztottak. Vagyis a mostani kormányfő, bár döntő súlyú ellenzéke várható, mégis megerősítést nyer – még ha nem is a várt mértékben – politikájában. Az eddigi iráni vélemények a várt elmozdulást elsősorban a kozervatív szavazók aggodalmának, ugyanakkor a reformpártiak viszonylag alacsony részvételének tudják be. Szintén érdekes lehet, hogy a 290 képviselőből csak 110-120 lesz olyan, aki már az előző parlamentnek is tagja volt, így döntően egy új törvényhozás, új légkör alakul majd ki.

Fontos kiemelni, hogy ezzel egyidőben zajlott a Tapasztaltak Tanácsa képviselőinek választása is. Ennek a sajátos iráni szervnek az egyetlen feladata, hogy míg a napi politikától távol tartja magát, az államfőt, a Legfelsőbb Vezetőt ellenőrizze, szükség esetén pedig elmozdítsa, vagy újat válasszon. Ez most különös fontossággal esik latba, hiszen a nyolc évre választott testület, ami csakis vallási személyektől állhat össze, ezúttal könnyen lehet, hogy nem csak adminisztratív ügyeket kell ellásson. Hāmeneī ajatollah idős kora és időről-időre felmerülő betegségei miatt ugyanis várhatóan már ennek a tanácsnak kell majd megválasztani utódát. Erre utal, hogy bár erről a szavazásról még nagyon kevés hír van, tudható, hogy a volt államfő, az államügyek egyik legnagyobb tapasztalattal bíró mestere – aki annak idején már Hāmeneī megválasztása mögött is a döntő személy volt -, Akbar Hāšemī Rafsanğānī már mandátumot nyert. Az ő személye magában is jelzés értékű, hogy várhatóan új államfője lesz az Iszlám Köztársaságnak pár éven belűl. Mindezek illeszkednek abba a megkezdett belpolitikai folyamatba, ami le kívánja zárni a forradalom és az irak-iráni háború hagytékát és megbékélés a nemzetközi realitásokkal egy új, belső rendet kíván létrehozni. Ennek volt látható jele Rōḥānī elnök megválasztása, a sikeresen lefolytatott atomtárgyalás, és a mostani parlamenti választások. Az Iszlám Köztársaság tehát változik, ám a megszokott iráni módon, csak szépen lassan, nem meglepetésszerű lépésekkel.

Orientalista.hu – Sógor Dániel

Megosztom:

, , , ,




Back to Top ↑