Internet sejkség

2015. 05. 07.

Iszlám Által elfogadott és tiltott pénzügyi tranzakciók



Életünk nem ideológia, hanem pénzfüggő. Világmegváltó gondolatokra sem idő, sem agy, mi befogad, sem személy, kinek érdemes lenne odafigyelni szavára.

Nem érdemes elemezni, miként csúszott el az egyensúly a pénzfüggőség oldalára ilyen elvadult mértékben, inkább azt kellene eldönteni, hogy mire adjuk ki a pénzt?

Jól látszik az az igen egyszerű tendencia, hogy nekünk nem fizetnek, de nekünk fizetni kell. Még törvényeket is hoznak e folyamat elősegítésére.

Az élet úgy alakult, hogy akinek még van pénze, annak kényelmesebb bankban tartania, mint a párnába rejtenie. Ha viszont bankban tartja, akkor költekezése átlátható, ellenőrizhető, manipulálható. A bankok olyan rendelkezéseket lépnek életbe, hogy a saját pénz felett nem a tulajdonos diszponál, hanem a bank. Tehát a betétes rendelkezési joga a saját pénze felet korlátozott. Majd az elhelyezett betét olyan pénz csinál pénzt folyamatokban vesz részt, amelyről a betétes nem tud. Ezek a pénzpiaci spekulációk vagy sikeresek és a bank kamatot fizet, vagy nem és akkor a bank csődöt jelent és nem fizeti vissza a betétes tőkéjét. Ilyenkor az állam siet konszolidálni a bankot, természetesen olyan állami pénzből, melyet az állampolgárok befizetéseiből teljesít, tehát az állampolgár kétszeresen veszít.

Ma, amikor az idő eladása, tehát a kamat mellett a félelem eladására is kényszerből fizetnünk kell, a polgárok bekényszerültek a klónozott lét medrébe, ahonnan kitörni nagyon nehéz.

Az iszlám tiltja a kamatot, mert az adásvétel tárgya, az idő nem eladható. Ugyanígy a félelem sem tárgyiasítható áru, melyet ma adnak el terrorizmus címszó alatt. Az iszlám szabályai csak olyan folyamatokba enged pénzt áramlani, ahol nem a pénz csinál pénzt, hanem a pénz csinál árut. Tehát az iszlám tőke vállalkozói tőke, ahol a betétesnek tudnia kell, hogy mire adja a pénzét. A betétes a befizetés pillanatában kockázatot vállal a vállalkozás sikere, vagy sikertelensége mellett.

Az iszlám pénzügyek alapelvei az iszlám vallás írásos, és íratlan erkölcsi tézisein nyugszanak. Mindazonáltal ez a pénzügyi szegmens is integráns része a jelenlegi globális kapitalizmusnak; egy profitorientált üzleti tevékenységről van szó. Egy iszlám bank ügyfelévé válni, oda megtakarításokat elhelyezni, vagy finanszírozást vásárolni, az ügyfelektől semmilyen vallási elkötelezettséget nem kíván meg.

Mégis milyen fundamentális jellemzők különbözetik meg az Iszlám bankokat (IB) a konvencionális bankoktól (CB)? Leegyszerűsítésként, a pénzügyi tudományos és szakmai közvélekedés (is), azt a kézzelfogható, és a számunkra idegenül hangzó fundamentális különbséget jegyzi meg, hogy az iszlám pénzügyi elvek szerint a gazdasági eseményekkel párhuzamosan zajló pénzügyi műveletek során tilos kamatot felszámítani.  (A keresztény kultúrkörön nyugvó nyugati világ számára is ez volt valaha a kiinduló pont, ami csak a reneszánsz idején változott meg. Firenzében 1403-tól vált törvényessé a kamat felszámítása a kölcsönökre, amikor egy teológus-jogász Antonio Ridolfi pert nyert, és elismerték jogát a kamat felszámítására egy kölcsönügyelt kapcsán. Korábban a középkor ideológusai, a skolasztika hívei – hűségesen ragaszkodva Arisztotelész elveihez – állították, hogy a piacon mindig az “igazságos árnak” kell érvényesülni. „Pénz nem szülhet pénzt” – vélték: tilos a haszonnal történő kereskedés és a kamatra adott kölcsön. A fentebb említett dátum tényleg forduló pont volt, de a kamatszedés „legalizáltatása” az egyházzal egy hosszabb folyamat eredményeként született meg Európában. Mindenesetre ezzel nagyjából egy időben alakultak meg az első bankok Olaszországban és Spanyolországban és vették kezdetét azok a folyamtok, amik ma is működős kapitalista gazdálkodás alapjaivá váltak.)

Az iszlám pénzügyi intézmények számára a kamatszedés tilalma azt jelenti, hogy a középkori skolasztikusok által meghatározott alapelv lényegében ma is él, pénz nem szülhet pénzt, a pénznek nem lehet belső értéke, lényegében csak a cserében betöltött funkcióját ismerik el az iszlám pénzügyi jog tudósai.

Amennyiben szeretnénk felsorolást adni az alapelvekről, úgy – a fentiek ellenére – mégsem a kamatszedés tilalma az, amit elsőként kell említenünk, illetve a kamatszedés tilalmát tágabb összefüggésekben érdemes vizsgálnunk.

Nemzetközi forrásokba sokszor „sharia-compliant” megjelölést használnak a az iszlám banki szektor megjelölésére. Az arab saría szó magyarul ösvényt, forráshoz vezető utat jelent. Ez a muszlimok számára az isteni eredetű törvények olyan összessége, amely életüket, mindennapjait teljes mértékben meghatározzák. Ennek megfelelően a saría az alapja azoknak az alapelveknek is, amelyek az iszlám banki rendszer erkölcsi, etikai alapját adják.

  1. Valódiság, a reálgazdasági folyamatokhoz való köthetőség

Az iszlám pénzügyi intézmények azon üzleti és kereskedelmi ügyletekben tudnak pénzügyi közvetítőként részt venni, ahol az üzleti tranzakciót minden esetben alapvető, valódi kereskedelmi és/vagy üzleti jellegű tevékenység kíséri. Ez szoros kapcsolatot követel meg a pénzügyi és a reálgazdasági folyamatok között, amelyekre az iszlám pénzügyek kizárólagosan alapulnak. Ezen alapelvből (is) következik a kamatszedés tilalma. A pénz az iszlám felfogása szerint nem árucikk. A pénzt csupán csereeszköznek, értékmegőrzőnek és az értékmérés eszközének tekintik. A tisztán pénzügyi tranzakciók nem elfogadottak, a pénzügyi közvetítés csak a reálgazdasági folyamatokat segítendő jöhet létre.

  1. Méltányosság és a kockázat megosztás kölcsönössége

A méltányosság elve az iszlám pénzügyi tranzakciók kockázat- és a nyereség-megosztó jellegében tükröződik elsősorban. Ebből a „kockázatmegosztás nélkül nincs nyereségmegosztás” elvből is levezethető a kamatfizetés tilalma, hiszen a konvencionális banki ügyletek esetében az adós kötelezettsége akkor is fennáll, ha a kölcsön célja – annak elköltése ellenére – nem teljesül. Ezt az iszlám nem tartja méltányosnak; minden gazdasági szereplőt, így a pénzügyi közvetítőket is egy szintre kíván hozni a kockázatviselés szempontjából.

  1. A bizonytalanság kerülése

Az IB ügyletek minden formája mentes kell legyen a túlzott bizonytalanságtól. Tiltott minden fajta származékos termék használata, sőt a konvencionális biztosítási tevékenységet is.

  1. A társadalmi felelősségvállalás szükségszerűsége

A pénzügyi ügyletek során be kell építeni egy adakozási motívumot (lásd az iszlám 3. pillérét, zakat adó), ami segítségével a szegények oktatási, egészségügyi ellátásában dolgozó non-profit intézményekhez jut forrás a gazdaság szereplőitől.

  1. Az iszlám értékrendjébe ütköző tartalmú ügyletek/üzletek finanszírozásának tiltása)

Az alkohol, kábítószer, sertéshús előállításának és kereskedelmének, a szexuális tartalmú termék-, és szolgáltatások, valamint a szerencsejáték finanszírozása.

Ezen túlmenően az iszlám bankok szervezetében működik egy tanácsadói és ellenőrző testület (sharia board), mely kötelező érvénnyel hagyja jóvá az egyes újonnan bevezetendő ügylet/termék típusokat. Feladata lényegében az, hogy az sharia szerint végrehajtsák a fenti elemeket magukba foglaló előzetes morális szűrést.

Kockázat megosztás és kockázat transzfer

  Eszköz oldal Forrás oldal
Konvencionális bankok kockázati transzfere A hitelfelvevők kötelesek kamatot fizetni a felvett kölcsönre függetlenül annak az üzleti vállalkozásnak a sikerétől, ahol azt felhasználták. A betétesek átadják kockázatok a banknak, amely előre meghatározott megtérülést (kamatot) garantál számukra.
Iszlám bankok kockázat megosztása Az iszlámbankban megengedett ügylettípusok (lásd később), melyek eleget tesznek az IB alapelveknek, azaz sharia-compliant-ek. A forrás oldalon: befektetői-számlák, illetve azok pénzegyenlege, melyek tulajdonosai osztoznak a bankkal a kockázat és a profit tekintetében egyaránt.

Forrás: The Banker [2010]

A leggyakrabban alkalmazott iszlám pénzügyi alapszerződés típusok

  1. Mudharabah (nyereség és veszteség megosztás)

A tőkét rendelkezésre bocsátó, és egy másik vállalkozó fél között létrejött megállapodást jelenti. Ez a megállapodás lehetővé teszi a vállalkozó számára, hogy üzleti projekteket bonyolítson le. A nyereséget előre egyeztetett nyereségrészesedési arányban osztják fel. Elsősorban „kölcsön ügyletek” alapjául szolgál. A profitmegosztás lényegében addig folytatódik, amíg a befektetés meg nem térül. Leginkább a Profit and Loss Sharing konvencionális módszerhez hasonlít.

  1. Murabahah (költségtöbblet)

Termékek olyan áron történő értékesítését jelenti, amely magában foglalja a felek által elfogadott haszonkulcsot. Az ilyen adásvételi szerződés érvényességének feltétele, hogy az adásvételről történő megállapodás időpontjában rögzítsék az árat, az egyéb költségeket és az eladó haszonkulcsának mértékét.

  1. Musharakah (partnerség)

Egy adott üzleti partnerséget vagy vegyes vállalatot jelent, amelyben a nyereség felosztására a megállapodás szerinti arányban kerül sor. Az esetleges veszteséget a két fél saját tőkéje arányában viseli.

  1. Ijarah (lízing, bérlet-vásárlás)

Olyan megállapodást jelent, amelynek értelmében a haszonbérletbe adó a felek között létrejött megállapodás szerint megállapodott bérleti díj(ak)ért vagy árért cserébe eszközt ad haszonbérbe egy ügyfél részére, míg egy másik, adás-vételi, szerződéssel az ügylet végén a bérelt eszköz tulajdonjoga is gazdát cserél.

  1. Biy’a Assalam (zöldhitel)

A legjobb példa a mezőgazdaság, ahol a termelő tőkéért fordul a bankhoz. Miután a bank szakértői és a termelő együtt kiszámolják a termelő költségeit, mellyel az árut elő tudja állítani és a termelő használt is kalkulálják, egy olyan szerződést kötnek, melyben ezt az összeget a bank adja, de a megtermelt árut a termelő a banknak kell, hogy eladja. A termelőnek biztonságot jelent az, hogy a termelés indításakor már van piaca, ugyanakkor kockázata van, hiszen nem teljesítés, vagy nem a megfelelő minőség előállítása esetén, a banknak vissza kell fizetnie részben, vagy egészben a hitelt.

Ebben a tranzakcióban a bank nem csak, mint pénzintézet lép fel, hanem mint kereskedő, aki nem idővel, hanem konkrét áruval lép be a piacra. Ugyanakkor a bank nem csak egy, hanem számos hasonló beszállítói hitelszerződést köt, ezért gyakorlatilag régiók szintjén lekötheti az árut és a piacon ármeghatározó szerepe lesz.

A fenti öt alapeset és ezek kombinációja adja az iszlám által elfogadott pénzügyi folyamatokat. Amikor valaki saját pénzét helyezi el egy iszlám bankban, akkor letesznek elé egy listát, melyből választhat, milyen ügyletre helyezi el a pénzét. Ennek lesz ő közös kockázatvállalás alapon az egyik részvényese, ahol osztalékra és nem kamatra számíthat.

Lehet választani…

Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Címkék: , ,






Back to Top ↑