Geopolitika

2015. 06. 08.

Izraeli – szaúdi titkos tárgyalásokra derült fény Irán ellen



2014 eleje óta Izrael és Szaúd-Arábia képviselői öt titkos találkozót tartottak, hogy a közös ellenségükről, Iránról egyeztessenek. Csütörtökön a két ország kilépett a fényre, hogy feltárják az eddigi rejtett diplomáciájukat a Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsánál Washingtonban.

 Azoknak, akik szorosan követik a Közel-Kelettel kapcsolatos eseményeket, már nyílt titok, hogy Izrael és Szaúd-Arábia közös érdeke Irán akadályozása. De egészen csütörtökig a két ország közti ténylegeses diplomácia hivatalosan soha nem volt elismerve. Szaúd-Arábia még mindig nem ismeri Izrael létezéshez való jogát. Izrael pedig nem fogadja el a szaúdiak által kezdeményezett békeajánlatot, hogy hozzanak létre egy palesztin államot.

A Bloomberg cikkében a rovatvezető Eli Lake leírja, hogy részt vett a csütörtöki eseményen és beszélt szaúdi és izraeli diplomatákkal is. Eli Lake amerikai újságíró korábban a The Daily Beast és a Newsweek médiáknak volt a vezető nemzetbiztonsági tudósítója.

Eli Lake szerint ez nem egy tipikus Washington agytröszt esemény volt. A bevezető után Anwar Majed Eshki mondott beszédet, a nyugalmazott szaúdi tábornok, és az ex-tanácsadója Bandar bin Sultan hercegnek, Szaúd-Arábia egykori amerikai nagykövetének, aztán Dore Gold az Egyesült Nemzetek volt izraeli nagykövete, valamint Ariel Sharon és Benjamin Netanjahu volt tanácsadója, aki jelenleg Netanjahu új kormányában Izrael külügyminisztériumának főigazgatója.

Noha ezek a férfiak olyan országokat képviselnek, amelyek történelmi ellenségek, az üzenetük azonos volt: Irán megpróbálja átvenni a Közel-Keleten a hatalmat, amit meg kell állítani.

Eshki beszédében különösen nyugtalanítónak tartotta a helyzetet. Szerinte az iráni 1979-es forradalom óta, a „rezsim terrorcselekményeket, túszejtést és agressziót hajt végre”, és a mondandóját egy hét pontból álló közel-keleti tervvel zárta. A lista tetején a legfontosabb pont a béke megteremtése Izrael és az arabok között. A második legfontosabb pont a rendszerváltás elérése Iránban. A listán szerepel még egy egyesített arab egység, egy arab regionális katonai erő létrehozása, és a felhívás a független Kurdisztán létrehozására, amihez Iraktól, Törökországtól és Irántól kellene elvonni területeket.

Dore Gold beszéde már kevésbé volt ilyen grandiózus. Ő is figyelmeztetett az iráni regionális ambíciókra, de nem beszélt a teheráni kormány megbuktatásáról. “Együtt állunk ma itt, de ez nem jelenti azt, hogy megoldottunk minden nézeteltérést országaink közt az évek során,” mondta Szaúd-Arábiának címezve, hozzátéve, “de abban reménykedünk, hogy képesek leszünk megoldani azokat teljesen mértékben az elkövetkező években.”

Nem véletlen, hogy az Iránnal zajló nukleáris tárgyalások árnyékában tartotta Gold és Eshki néhány más tisztviselővel a tárgyalásokat. Szaúd-Arábia és Izrael vitathatatlanul a két leginkább veszélyeztetett ország lehetne az iráni nukleáris program által, ha az nem kizárólag az energiatermelést célozná meg, de a kettő közül egyik sem kapott helyet az Irán és a P5+1 csoporttal folyó tárgyalásokon, melynek véglegesítésére a hónap végét jelölték ki.

 Az ötfordulós kétoldalú találkozót az elmúlt 17 hónapban Indiában, Olaszországban és Csehországban tartották meg. Az egyik résztvevő, Shimon Shapira, a nyugalmazott izraeli tábornok és a libanoni Hezbollah csoport szakértője volt, aki azt mondta nekem, – számolt be Eli Lake – : “felfedeztük, hogy közösek a problémáink és ugyanazokkal a kihívásokkal kell szembesülnünk, és ezekre néhány válaszunk is azonos.” Shapira a fő problémát Irán tevékenységében látja a régióban, és ennek kapcsán azt mondta, mindkét fél kendőzetlenül megvitatta politikai és gazdasági szempontból Irán helyzetét, de további részleteket erről nem osztanak meg.

Eli Lake azzal folytatta, „Eshki azt mondta nekem, hogy addig nem tud létrejönni az igazi együttműködés, amíg Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök el nem fogadja az Arab Béketervet, amely véget vetne az izraeli-palesztin konfliktusnak. A tervet először 2002-ben a New York Times rovatvezetője Tom Friedman hozta le Abdullahtól, az elhunyt szaúdi királytól, majd a királyság trónörökösétől.”

 Izrael csendes kapcsolatokat ápol a Perzsa-öböl menti arab államokkal 1990-től és az oslói békefolyamattól kezdve. Akkoriban, egyes arab országok, mint például Katar engedélyezte, hogy Izraellel megnyíljanak a kereskedelmi képviseletek. Egyes országok hagyták, hogy az izraeli hírszerzés jelen lehessen náluk, beleértve Abu Dhabi-t, az Egyesült Arab Emírségek fővárosát.

Ezek a kapcsolatok az elmúlt évtizedben egyre inkább Iránra fókuszáltak, amit a 2010-ben napvilágra került WikiLeaks dokumentumai is bebizonyítanak. 2009. március 19-én egy forrás Yacov Hadast, az izraeli külügyminiszter akkori főigazgató-helyettesét idézte, mondván, hogy az egyik oka az volt a kapcsolatok felmelegítésének, hogy az arabok úgy érezték, Izrael lobbizhatna a legsikeresebben az érdekeikért Irán ellen Washingtonban.

“A Perzsa-öböl menti arabok nem csak azért hisznek Izrael fontos szerepében, mert meglátásuk szerint Izrael szoros kapcsolatban áll Amerikával, hanem legfőképp azért, mert Izraelre lehet számítani leginkább Irán ellen”, ismertette a forrás.

A most megnyíló együttműködés Szaúd-Arábia és Izrael között új távlatokat nyit. Gold szerint ez egy óriási változást jelent. 2003-ben kiadott egy könyvet, “A Gyűlölet Királysága” címmel arról, hogy mi Szaúd-Arábia szerepe a terrorizmus és az iszlám szélsőségesek finanszírozásában. Csütörtökön elmondta, hogy ezt a könyvet ” a második intifáda idején írta, amikor Szaúd-Arábia pénzgyűjtésbe kezdett az izraeliek meggyilkolásáért.” Ma Gold szerint ezt a szerepet már Irán tölti be, mivel elsősorban azokkal a palesztin csoportokkal dolgozik, amelyek továbbra is magukban hordozzák a terrorizmust.

Gold hozzátette, hogy Irán most olyan csoportokat, mint a Hezbollah Libanonban, precíziós irányított rakétákkal fegyverez fel, továbbá az Iráni Forradalmi Gárda erői támaszt nyújtanak Bashar al-Assad rendszerének, és jelenleg is közel állomásoznak ezek az erők az izraeli-szíriai határhoz.

Néhány évvel ezelőtt esőként Izrael verte félre a harangot az iráni befolyás növekedése miatt a Közel-Keleten. Figyelemre méltó, hogy most Izrael ebben a kampányban Szaúd-Arábia oldalára áll, annak az országnak az oldalára, amely Izrael megsemmisítését kívánja 1948 óta.

A két nemzet aggódik Barack Obama elnök Iránnal való békére irányuló erőfeszítései miatt, mert szerintük ez Iránt arra bátoríthatja, hogy agresszívan lépjen fel velük szemben, de eközben nem világos Obama akarata a nukleáris megállapodás tekintetében sem. Viszont ha végre megszületik a megállapodás, a legnagyobb diplomáciai teljesítmény lesz, amely segíthet háttérbe szorítani a szaúdi-izraeli szövetséget.

(Megjegyzés: A képen  Dore Gold (B) és Anwar Majed Eshki a Nemzetközi Kapcsolatok tanácsán 2015.06.04-én Washintonban)

Orientalista.hu – Tia (persianews  irna.ir)

Címkék: , , ,






Back to Top ↑