Publicisztika

2017. 12. 25.

Karácsonyi önfeladás – avagy európai kórkép Krisztus ünnepén



Eljutottunk odáig, hogy Nyugaton már lassan tiltva van a karácsony, betlehemessel, istentiszteletekkel és minden egyébbel egyetemben. Mindez azért, hogy meg ne sértsék az újonnan érkezetteket. Talán ez a leglátványosabb tünet, ami mutatja, milyen beteg ma Európa, s benne az európai ember.

Kordonok között, nevétől, jelentésétől megfosztva – ez ma a karácsony, ez ma az ünnep, ami már lassan nem is ünnep, hanem rettegés: az európai ember fél. Fél attól, hogy nehogy megsértse azokat, akiket megsérteni nem szabad. Retteg, hogy nehogy valamelyik ezek közül a sértődésének oly módon adjon hangot, hogy elkezd gyilkolni válogatás nélkül…

Ez ma Európa. A karácsonyi hangulat végleg elszáll. Mese-ünnep, fenyő-ünnep – mintha a kommunisták kemény diktatúráját látnánk most a „szabad” Nyugaton, amelyre egykor oly nagy vágyakozással tekintettünk, csodálva, idealizálva azt.

S most (mily fura humora van a sorsnak) ott tartunk, hogy mi ünneplünk szabadon karácsonyt, nálunk vannak karácsonyi vásárok, nyilvános keresztény flashmobok és megmozdulások, ünnepi istentiszteletek, kalácsillatú, békés családi vacsorák és csillogó gyermekszemek – míg a Nyugaton sokszor már a karácsonyfaállítás is tilos nyilvános területeken, s már a „boldog karácsonyt!” sem polkorrekt, helyette „boldog ünnepeket” kell kívánni.

Valahol ez egy előrelátható folyamat volt, melyet mégsem látott előre senki és semmi. Hol kezdődött ez az egész?

Ott, amikor kivették a karácsony lényegét, Jézus Krisztust, hogy helyette az ajándékkozást, s az ezzel járó fogyasztást helyezzék előtérbe.

A kapitalista jóléti állam, a fogyasztói társadalom elkezdte kiüresíteni az ünnepet. Többé már nem az volt a természetes, hogy a karácsony a templomban indul, ahol elhangzik a karácsonyi történet, Jézus születése, hanem az, hogy minden a plázában kezdődik, s az Isten kihagyásával indul is az ajándékozás.

Mindenki kap ajándékot, csak pont az nem, akinek a születésnapját ünnepeljük – az Úr Jézus Krisztus. Vele már nem törődik a felvilágosult européer. Vásárlás, ajándék, zabálás rosszullétig – ez lett a karácsony lényege. Kimaradt belőle az eredeti érték, a kereszténység, a hit.

Most ez bosszulja meg magát. Hiszen, jönnek az „újak”. A bevándorlók. Nem egy, nem kettő, hanem sok százezer, vagy éppen millió. És azok, akik sikeresen a profit és a fogyasztás „ünnepévé” silányították a karácsonyt, még nagyobb hasznot akarnak. Ehhez kellenek az újak is, mint vásárlók.

De azok, akik most jönnek, nem keresztények. Sokszor egyenesen gyűlölik a kereszténységet. Hogyan kellene hát őket megszólítani? Egyszerűen: ki kell venni a karácsonyból mindent, ami még emlékeztet a kereszténységre. A fenyőfát, az angyalokat, a betlehemest – sőt, még a nevet is. Lesz fény-ünnep, meg meseünnep: ezzel a muszlim is simán fog tudni azonosulni, s persze, ő is fog majd fogyasztani is, vásárolni és ajándékozni mindenfélét, amire senkinek semmi szüksége nincs.

Így szűnik meg a karácsony a Nyugaton. Feláldoztatik a profitéhség oltárán. S az európai ember csak tűr és hallgat. Lebontják a templomait, lecserélik az országa lakosságát – az európai ember hallgat. Elveszik az ünnepeit, az identitását, a hitét – az európai ember hallgat.

Ha pedig mégsem hallgat, akkor habzó szájjal, vicsorogva kel ki azok ellen, akik nem fogadják el ezt. A Kelet ellen. Ahol még van nemzet, kereszténység, hit, karácsony. Ahol 40 éven keresztül minden, amit most a nyugati ember elenged, tiltva volt. S ahol az a szabadság, hogy mindez ma már szabad.

De a Nyugatnak már nem kell ez a szabadság. Nem kell neki a karácsony. Nem kellenek az ősi templomok. Az évezredes erkölcs. A keresztény hit. Nem kell neki már a Krisztus.

Az európai ember lassan elfelejti azt, ami őt európaivá teszi. Elhamvad minden, ami Európa volt, a Pénzisten oltárán, aki telhetetlen bálvány és soha nem elégszik meg semmivel. Üresség keletkezik, vákuum. Kilúgozott, steril, üreslelkű nemzetek.

De a természet törvénye az, hogy a vákuumot betölti valami. S most ez történik. A kereszténytelenített, kultúrátlanított, istentelenített, kiherélt európai kultúra helyére benyomul egy másik. Egy erős. Egy mély identitástudattal rendelkező. Egy férfias.

Isten helyett jön Allah, az európai kultúra helyére az iszlám, a megsemmisített erkölcs helyére a Sária, a nők tiszteletén alapuló férfiasság helyett a nők brutális elnyomásán alapuló hímsovinizmus. Szépen lassan semmi sem marad a Nyugaton, ami arra emlékeztet, ami egykor volt.

Eltűnnek a feszületek. Lebontják Őket. Eltűnnek az ódon templomok. Lerombolják őket. Megszűnik a karácsony. Betiltják. S az európai ember csak hallgat…

Vajon akkor is hallgatni fog, amikor majd az életét veszik el?

Orientalista.hu – Crusader

, , , , , , , , ,






Back to Top ↑