Publicisztika ozd-templom-620x350

2016. 05. 01.

Május elseje és a vasárnap



“Megemlékezzél a hetedik napról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek napja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz 20,8-11)

Édesapám szokta volt azt mondani, hogy nincs annál nagyobb hülyeség a világon, mint hogy a munka ünnepét semmittevéssel ünneplik az emberek. Bár most – mondhatnánk -, megvan a mentségük, hiszen vasárnap van. De vajon mi a valós helyzet?

Ma reggel, mikor felkeltem, azon kapva magam, hogy nincsen harapnivaló apró kis pesti szállásomon, elindultam lefelé egy közeli boltba, azon gondolkodva, hogy újabban megint nyitva lehetnek a boltok, így aztán nem fogok éhenpusztulni amiatt, hogy a tegnapi nap folyamán elfelejtettem bevásárolni.

A bolt előtt azonban igen kellemetlen meglepetés fogadott – zárva volt! Igen, kérem, a munka ünnepén, vasárnap zárva tart minden bolt, leszámítva pár éjjelnappalit és egy libanonit, aki tulajként maga ücsörög abban a székben, amit normál esetben alkalmazottai szoktak elfoglalni.

Kellemetlen meglepetés volt… Aztán elkezdtem gondolkodni, mert egy igen érdekes jelenségnek lehetünk tanúi most, pont abban az évben, amikor a vasárnapi zárvatartás törvényét eltörölték.

Ma ugyanis az derült ki, hogy egy keresztény ünnepnapon nyugodtan nyitva lehet és nyitva kell tartani, de a kommunista munka ünnepén senki nem dolgozhat.

Hát hogy is van ez, kérem? A sör-virslihez, a kádári nosztalgiához valamelyik közparkban, esetleg egy ingyenes koncertre a Hajógyári-szigeten mindenkinek joga van, de a vasárnaphoz, a templombamenetelhez, az istentisztelethez nincs?!

Most a ravaszabb olvasó mondhatná azt, hogy dehogy nincs, hiszen a többi vasárnapon is önkéntesen mennek az emberek dolgozni, ráadásul magasabb fizetésért. Azonban az ilyen ravasz olvasók vagy nagyon naivak, vagy nagyon hülyék, ugyanis, sajnos, elég sok esetben ez az “önkéntesség” úgy működik, hogy a kedves munkatársnak a főnöke finoman jelzi neki, hogy vasárnap nem lenne baj, ha “önkénteskedne” egy kicsit.

Ilyen esetben pedig nincs kecmec, “önkénteskedni” kell. Mint a jó öreg kommunizmusban, ahol gyorsan elbántak azzal, aki nem ment ki “önként” közösségi munkázni, ünnepelni, vagy pártot éltetni.

Nem mondhatja tehát azt a bolti dolgozó, hogy de hiszen nekem a vasárnapi programom az, hogy templomba megyek a családommal – ugyanis ez esetben valószínűleg hamarosan utcán találja magát. A templomhoz, az Isten tiszteletéhez nincs jog, arra nincs lehetőség, hiába kap a munkatárs a hét közepén a hetedik nap helyett egy másik pihenőnapot. Azt ugyanis a keddi szabadnapon nem lehet elintézni. A szent összegyülekezésnek az alkalmas ideje vasárnap van.

És itt vagyunk egy országban, amely elvileg keresztény, vagy legalábbis annak mondja magát, még alkotmányosan is. Május elsején. Állunk a zárva tartott boltok előtt, értetlenül, hogy mi történt?

Milyen ország az, ahol templomba járni nincs a dolgozó embernek joga, de sörvirslizni egy vörös ponyva alatt igen?! Milyen ország az, ahol egyesek önzése előbb való a mások életénél? Ahol az fontosabb, hogy a plázacicus két kiló sminkkel az arcán vasárnap is elmehessen “shoppingolni”, meg “rucikat” vásárolni, mint az, hogy a keresztény árus, aki abban a boltban dolgozik, megélhesse a hitét, és betarthassa a IV. parancsolat szavait!?

Ez kérem, egy “keresztyén” ország. Ahol csak épp a keresztényeket nem tartják tiszteletben, mindenki mást azonban igen.

Ezek után én biztos, hogy nem megyek többet vasárnap vásárolni, bármire is legyen szükségem. És minden öntudatos kereszténynek azt ajánlom, hogy cselekedjen így. Ha már egyházaink felülről semmit nem szerveznek, ha ők csak néhány hasztalan szóvirágot pazaroltak erre a kérdésre, akkor mutassuk meg mi azt, hogy kiállunk azon testvéreinkért, akik még az Úr napján is a mókuskerékbe vannak kényszerítve, és mutassuk meg a boltosoknak is, hogy nem minden úgy van, ahogy ők fütyülnek!

Ha elegen leszünk, akkor az a boltok forgalmán is meg fog érződni, és talán előbb-utóbb eljutunk oda, hogy már nekik sem fogja anyagilag megérni nyitvatartani… De ha nem is, mi, keresztények akkor sem támogathatunk egy olyan rendszert, ahol keresztény testvéreinknek nincs szabadságuk a hitük megélésére, csak azért, mert egyeseknek pénz kell, mások meg nincsenek meg beteges vásárlásfüggőségük kiélése nélkül.

De nem csak negatív módon érdemes megközelíteni a kérdést: ugyanis, ha így teszünk, alternatívát is nyújthatunk, megmutatva az embereknek, hogy a fogyasztás nem minden, és talán előbb-utóbb a többség észreveszi magát.

Legyünk hát példamutatóak – ne vásároljunk vasárnap! Akár kommunista ünnep van, akár nem, a vasárnap szent, az Isten által megszentelt nap. Szenteljük meg azt szent összegyülekezéssel, és azzal, hogy küzdünk azért, hogy mindenkinek joga lehessen ezt tenni!

Orientalista.hu – Crusader

Címkék: , , , ,






Back to Top ↑