Megmentő
2016. 08. 23.
Egy ilyen várakozásnál pontos ismerettel szükséges rendelkezni a beígért személyről azért, hogy ne téveszthessük össze azon hatalmasok bábjátékának bábuival, akik nap mint nap új dalra zendítenek annak érdekében, hogy megszakítsák, és tönkretegyék a csodálatos és elszánt várakozást, és azért, nehogy a tudatlanok és az önző emberek hóbortos beszédei elkendőző babonákkal eltussolják ezt az ügyet, és ezzel reményünket kétségbeeséssel, vágyakozásunkat pedig kudarccal cseréljék föl.
Mohamed síita közösségéből ő a tizenkettedik, és utolsó vezető, Hassan Askari Imám fia, aki a Hidzsra szerinti 255-ik évben Shabaan hónap közepén született. Édesanyja, Narjis egy bizánci (római) hölgy volt, aki áttért az Iszlám vallásra, és Imám Askari hitvese lett.
Az igazi és kiváló síita vezetők, szomorú alkalmakkor, az ő eljövetelének híréről biztosították barátaikat. Amikor Imám Hasszán Mojtaba kénytelen volt békét kötni Mo’aviehval, és egyesek a szemére vetették azt, tette helyességének igazolására ő több okot is felhozott, amelyek elkerülték a felületes emberek figyelmét, és ezt mondotta:
“Nem tudtátok, hogy a mi imámjaink közül a rejtőzködő és visszavárt Imámot kivéve, akit Jézus imájával támogat, senki sincs, aki ne kényszerülne kimutatni hűségét a korszak kevély urai iránt? Vagyis mivel az Isten csakugyan elpalástolja a születését, és elrejti őt az emberek elől azért, hogy ismételt megjelenésekor, ne tartózhasson hűséggel senkinek, tudjátok meg, hogy testvérem, Husszein vérvonalából a kilencedik leszármazottnak, és a legnemesebb rabszolgalánynak a fia ő. Míg ő távol van, Isten hosszú életet biztosít számára, majd hatalma révén az Isten negyven évesnél fiatalabb férfiként jeleníti meg ismét, és ezzel Isten megmutatja, hogy a hatalmával mindenre képes.”
Mivel az volt Isten akarata, hogy a Mahdi testi épsége biztonságban legyen az ellenségtől azért, hogy képes legyen a jövőben végrehajtani az igazságosságon alapuló egyetlen világkormány létrehozásának nagy tervét. A Hidzsra szerinti 260-ban, amikor az apja, Imám Askari mártíromságot szenvedett, ő az apjának szentelt gyászszertartáson eltűnt a nyilvánosság elől, amint a fohászát befejezte. Eltűnésének oka az, hogy a zsarnok Abasszid kalifák tudták, hogy a próféták és az előző imámok híradásának erejénél fogva ő lesz az, aki meg fogja szakítani a gonoszoknak az elnyomáson és bűncselekményeken alapuló egész rendszerét. Így hát halálra keresték, és a fent említett temetés után, rohantak a házához, hogy megöljék őt.
Ezidőtől kezdve hetven éven át rejtve maradt a nyilvánosság elől, és csak az Imám kiválasztott síitái találkozhattak vele, hogy tolmácsolják neki a saját maguk és a mások által tapasztalt nehézségeket. Azokat az embereket a síiták történetében kiválasztott képviselőknek nevezik, és az a hetven éves időszak pedig “a rövid távollét” elnevezést kapta.
Akkor, amikor néhány gonosz egyén arra gondolt, hogy párbeszédet folytat az Imámmal azért, hogy félrevezessék az embereket, az imám egy saját kezűleg írt levélben, amit a negyedik helyettese kézbesített ki, intézkedett önmaga helyettesítéséről, és kijelentette, hogy ismételt megjelenéséig minden tárgyalást beszüntet.
Ebben a “hosszú távollétnek”nevezett időszakban, az Imám ismeretlenül él az emberek között. És ahogy azt a síita hagyományok és legendák említik, megfordul vásártereken, belép a szőnyeggel borított lakhelyekbe, az emberek látják, azonban nem ismerik fel őt. Ugyanakkor ő látja és felismeri őket, és ez a helyzet hasonlónak tekinthető József és testvérei esetéhez, mivel a testvérek Józsefben Egyiptom egyik kormányzóját látták, beszéltek vele, de nem voltak képesek felismerni őt, miközben József mindnyájukat felismerte.
Ebben az időszakban, Imám Muhammad bin-Hassan, szükség esetén, úgy védi a vallást, mint egy közember, és megoldja a síiták gondjait, illetve ha szükséges olyan megbízható síitaként mutatkozik be, aki a rábízott titkot és parancsokat meg tudja tartani. Imám Mahdi ezen hasznos cselekedeteibe vetett hit az, ami a síitáknak figyelemre méltó bátorságot ad, és egy ilyen segítségre hagyatkozva, felveszik rettenthetetlen harcukat a csalárdság ellen, bármilyen erős is az. Ez a helyzet Imám Ali mondására emlékeztet, ami így szól:
“A csata legnehezebb pillanataiban a Próféta jelenlétére támaszkodva, nem futamodtunk meg a csatatérről, és a győzelem eléréséig folytattuk a harcot”.
Az Imám távolléte alatt azért, hogy vallási előírásokat kapjanak, a síiták ugyanúgy jártak el, mint azokban az időkben, amikor a többi imám élt. Vagyis hasonló volt ahhoz az időhöz, amikor az imám elküldött számukra vallási kérdésekben jártas becsületes tudóst, hogy tegyék fel annak a kérdéseiket, és tőle sajátítsák el a kötelességeiket. Noha többségük egyetlen egyszer sem találkozott az Imámmal az élete során, úgy áll a helyzet, hogy most a távollétében is, a síitáknak kötelességük felkeresni a vallástudósaikat, akik a hit védelmezői, hogy soha ne kövessék a saját szeszélyeiket és elképzeléseiket, hanem az Isten parancsainak, ami a Koránba foglalt, és a hagyományoknak engedelmeskedjenek csak.
Mindazonáltal az ő eljövetelével, minden ember az Iszlám vallást, Mohamed hitét, és az Isten Könyvét fogja követni, és Imám Mahdi utasításai szerint fog eljárni. Hogy ezt az utalást bővebben kifejtsük, utalunk a síiták vezetőjének szavaira, aki ezt mondja:
“Az elrejtőzött Imám a hitemre fogja hívni az embereket, és a Korán követésére annak rendeltetése szerint.
“A világ őáltala való kormányzásában, egyáltalán nem marad olyan vidék, ahova a hit hívása, Isten egyedülisége, és Mohamed prófétasága ne hallatszana el.”
Mahdi beteljesíti az Iszlám fohászkodást, (azt, amiért a muszlimok könyörögnek),önmaga pedig imámként fog tevékenykedni.
Imám Ali a síiták első imámja, ezt mondja:
“A rejtőzködő imám megjelenésekor fel fogja kínálni az iszlámot az embereknek, és felkéri őket, hogy azt kövessék.”
Imám Baqir (béke legyen vele), a síiták ötödik vezetője, ezt mondja:
“Azel rejtőzött Imám Mekkában kezdi el a feladatát, és az emberek hűségét igyekszik elnyerni a Koránban lévő hittételek, a Próféta módszerei, saját gondoskodása, és az ellenségei iránti ellenszenv alapján.”
És még hozzáteszi:
“A Mahdi kormányzása alatt nem marad senki, aki még nem csatlakozott Muhammad követőihez.”
Ennek a programnak az égisze alatt az Iszlám, ami már feledésbe merült, és a Korán, amit már félretettek, vissza lesz hozva az emberek életébe. A társadalom a Korán rendelkezései szerint lesz kialakítva; új életre kel az Iszlám, és a muszlimok, és a Korán dicsőséges uralma újra fel fog éledni,és ez a kiválóság annyira szembeötlő lesz, hogy az emberek nehezen fogják elhinni, hogy azt a fenséget a birtokukban lévő Koránon keresztül érték el.”
Imám Sadiq (béke legyen vele)ezt mondja Imám Mahdi programjáról:l
“Mahdi azt fogja tenni, amit Isten prófétája tett, azaz megszünteti a fennálló újításokat ugyanúgy, ahogy a Próféta elpusztította a pogányságot, majd helyreállítja az Iszlámot.”
A Próféta így beszél a Mahdi vezette felkelésről:
“Elérkezik egy korszak, amikor az Iszlám csak nevében marad fenn, és a Korán puszta formalitássá válik. Ekkor az Isten megengedi neki, hogy fellázadjon, és az Iszlám az ő közreműködésével majd megerősödik és megújul.”
Ezért, mivel a többi imám nem vezetett be új vallást, csak újjáélesztette, és megerősítette az Iszlámot, Imám Mahdi is imámként Mohamed vallása alapján fog eljárni. És mivel előnyösebb, még csak nem is fogja titkolni hitét ellenségeivel szemben, hanem kezdettől fogva leplezetlenül kinyilvánítja küldetését. Imám Sadiq (béke legyen vele) szavai szerint, nem csak neki lesz tilos az ő megjelenése idején elrejtenie a saját hitét, hanem minden követőjének is, mert egy ilyen burkolt cselekedetre nehéz körülmények között, illetve az iszlám bármilyen esetleges sérülésekor van szükség, de ezek az okok nem fognak fennállni, mivel az ő megjelenése az enyhülésnek és a megkönnyebbülésnek lesz a kezdete.
Töprengés a távollét kérdéséről tisztáz bizonyos tényeket, amelyek megvalósulásának módja az Imám távolléte önmagában. Példának okáért, egyetlen mód azoknak az egyéneknek az átnevelésére, akik a saját szeszélyeiket részesítik előnyben a vallás követésének szükségességére vonatkozó logikus prófétai érvelésekkel szemben. Illetve létrehoztak, vagy ragaszkodnak különböző eszmékhez és ideológiákhoz annak ellenére, hogy a próféták egyértelműen kinyilatkoztatták az ember alkalmatlanságát a törvényhozást illetően, és ennek bizonyítéka gyakorlatilag az, hogy az ember alkotta gondolati iskolák nem teremtettek semmit sem az emberiség számára. Csak zavart és szorongást keltettek, és ha valaki a boldogságot keresi, akkor a próféták utasításainak kell engedelmeskednie. Sőt, azok, akik az egyértelmű bizonyítékok és jelek ellenére, a tudás birtokában elveszítik önazonosságukat, és feltételezik azt, hogy a tudás helyettesítheti a hitet, észlelniük kell annak jelét, hogy a tudás csupán eszköz szerepet játszik, és a hasznosításának módját a vallás határozza meg, máskülönben előfordulhat, hogy jelentős kárt okoz az emberiségnek.
Az Imám távollétének időszaka az ember magára hagyásának stádiuma azáltal, hogy így nem követve a természetet és az értelmet, a tapasztalata igazolja számára, hogy az emberi társadalomnak mindig szüksége van isteni útmutatásra. Amint azt az iszlám vezetői kijelentették, Imám Mahdi eljövetelére egy olyan időben kerül majd sor, amikor az emberek többsége teljes szívből kívánja az isteni útmutatást, hogy megszabaduljon az általa előidézett rendellenességektől és zűrzavartól, és keresi a Korán törvényein alapuló társadalmi berendezkedést. Ezért azt látjuk, hogy állandó növekedésben van azoknak a megfontolt egyéneknek a száma, akik tisztában vannak azzal, hogy a vallásra szükség van, és elismerik azt.
A fentieken túlmenően ennek a távollétnek az időszakában a síiták megmérettetnek abban, mennyire tartanak ki a vallásban. Mivel ez az időszak hosszú, a hitszegés úrrá lehet a hiten. Túl a leigázás és a bűnök iránti elköteleződés, valamint a testi vágyak iránti engedékenység próbáján, a síiták annak az állandó próbatételnek is alá vannak vetve, hogy különbséget tegyenek azok között, akik kényelmi szempontból szavakban vallják magukat hívőknek azoktól, akik igazi hívők.
Ezt a Mahdi távollétének tárgyát illető két dolgot megtaláljuk Imám Sadiq egy rövid beszédében, aki ezt mondja:
“Erre a dologra – az Imám eljövetelére és lázadására–mindaddig nem kerül sor, amíg a boldogságra találásból az emberek által kiagyalt eszméken keresztül, illetve az Iszlám győzelmének ereje által, a hosszas várakozás miatt kétségbeesés nem lesz, sőt az Istenre esküszöm, hogy addig nem fog eljönni, amíg a hívők nem lesznek különválasztva a képmutatóktól. Istenre esküszöm, nem fog eljönni, amíg a szerencsétlen igazán szerencsétlen nem lesz, és a boldog pedig igazán boldog.”
És ezt is mondja:
“Mivel a távollét időtartama hosszú, csak egyetlen csoport marad állhatatos, míg a többi csoportba tartozók azt mondják.”
Egyesek azt mondják: “A tizenegyedik Imámnak nem volt utódja.”
Ismét mások vétkeznek azzal, hogy azt állítják: “Az imám egy másik testben jelenik majd meg, és úgy beszél majd.”
Felvetődik a kérdés, ha Imám Mahdi újbóli megjelenése évszázadokkal az apja, Imám Askarit követően következik be, akkor azért, hogy azonosítatlan maradjon ilyen hosszú ideig, miért az apja életében született? Válaszul, ki kell emelnünk, hogy a síita hit szerint, ami az iszlám vezetőinek megnyilatkozásain alapul, a világ soha nem maradhat bizonyság nélkül. Nevezetesen, minden korban, léteznie kell egy tökéletes emberi lénynek, aki Istent már a legtökéletesebb módon ismerte, és a legméltóbb módon engedelmeskedett neki, és imádta Őt.
Imám Ali mondja:
“A világ soha nem lesz megfosztva a bizonyosságtól, akár közismert az, akár ismeretlen.”
Szintén Imam Sadiq szerint:
“Ha már csak két ember maradt a földön, az egyik közülük a bizonyító.”
“Ha nem volna bizonyíték Istenre, a Föld és annak lakói elpusztulnának.”
Így láthatjuk, hogy a világ soha nem marad bizonyíték hiányában. Azonban a Próféta és az Imámok megnyilatkozásai szerint, a bizonyítékot Istenre magán a Prófétán kívül a tizenkét imám nyújtja. Legyen idézve példaként a Próféta alábbi megnyilatkozása, ami így hangzik:
“Az Isten megbízottjai énutánam, és a bizonyíték Őrá valójában tizenkét ember, akik közül az első Ali, és az utolsó Mahdi.”
A fenti két pontnak, valamint annak a ténynek a fényében, hogy a történetírás pontos részletekkel szolgál ezeknek az imámoknak az életéről és haláláról, nincs alternatívája annak, hogy a tizenegyedik Imám után léteznie kell a Mahdinak, mint Isten megbízottjának. És ezáltal megmutatni azt, hogy a világon töretlen a jelenléte. Továbbá a programja előzményeket követel meg, egy részüket már korábban említettük, amelyekhez évszázadok eltelte szükségeltetik, és emiatt a Mahdinak hosszú élettel kell bírnia.
Imám Hassan Askari halála után megbízottnak csak a Mahdi maradt, ezért következésképpen egyértelművé válik, hogy az Isten nyilvánvalóságának, és a világ szakadatlan létezésének követelménye, a Mahdin kívül semmilyen alternatíváját ne hagyjon (itt) a Földön élő bizonyítékul apjának halála után, mindaddig, amíg ő (a Mahdi) ismét megjelenik.
A különböző hagyományokban és elbeszélésekben állított homályosnak tűnő másik dolgot a Mahdi több évszázados élettartamát úgy tartják számon, minta Mahdi jellemzőinek egyikét.
Példaként idézni fogjuk a síita imámoknak erre vonatkozó némely szavát.
Imám Sadjad (béke legyen vele) ezt mondja:
“Imám Mahdi rendelkezik Noé egyik jellemzőjével, vagyis a hosszú élettartammal.”
Imám Reza (béke legyen vele) ezt mondja Mahdiról:
“Magas életkorú, de az arca fiatal, és aki rátekint negyven évesnek, vagy annál kevesebbnek véli, és másik jegye az, hogy nem öregszik, amíg Isten azt nem rendeli el számára.”
A kérdés tisztázására nem szabad elfelejteni, hogy az Istent mindenhatónak tekintjük. Számára minden nehéz és rendkívüli dolog lehetséges, ha úgy akarja. Figyelembe véve a Mahdi szerepét az emberiség történetében, ami (nem más, mint) a próféták szüntelen törekvésének folyománya, ésszerű azt feltételezni, hogy megjelenéséig az Isten megtartja őt fiatalnak és erősnek.
Továbbá, ha tudományosan tekintünk erre a kérdésre, rájövünk, hogy a jelenlegi ismereteink szerint nincs egy fix korlát lerögzítve az emberi élettartamra, sőt, amit természetesnek tartunk az a nagyon hosszú élettartam. Hogy rövid emberi életeknek lehetünk szemtanúi, az annak tudható be, hogy az ember nincs tisztában létezésének mechanizmusával, és nem ismeri annak helyes használatát. Következésképpen minden pillanatban testet és lelket károsító nagy veszteségekkel kell szembenéznie. Ezért az ismeretek előrehaladtával, és nagyobb tudatossággal rendelkezve saját magunk működéséről, az élettartam folytonosan növekszik. Ezt világosan kimutatják az emberi életkor statisztikák.
Például Angliában a férfiak átlagéletkora 1838. és 1845. között 39,91 év volt, a nőké pedig 41,85 év. 1937-ben a férfiak átlagéletkora elérte a 60 évet, a nőké pedig a 64 évet. Hasonlóképpen, Amerikában 1901-ben a férfiak átlagos életkora 48 év, míg a nők esetében ez 51 év, és 1944-re a férfiaké 63,5 évre, a nőké pedig 69 évre emelkedett.
Manapság a tudósok az emberi élet hosszáról különböző módon értekeznek, amelyekre íme néhány példa:
Wiseman, német tudós, ezt mondja:
“A halál nem feltétlenül természeti törvény, és van örök élet, valamint pillanatnyi életa természet világában. Örök élet az, ami természetes. Napjainkra az emberi élettartam megnőtt, és nincs ok arra, hogy miért ne folytatódna a növekedés, lehetővé téve, hogy ember kilenc évszázadon keresztül éljen.”
A Szovjetunióban, Kijevben Jurij Fialkov a technológia professzora szerint:
“Az anyag alapját képező atom örök, és magától soha nem semmisül meg, hacsaknem külső erők által. Az élő teremtmények alapja a sejt is örök azzal a feltétellel, hogy kellően táplált, és nem pusztítja el szélsőséges hideg vagy meleg.”
Hozzáteszi:
“Az embernek örökké kellene élni, és soha nem szabadna meghalni, mert az élő sejt örökké élő. “
Jean Rostand, a jól ismert biológus, ezt mondja:
“Elismerem, hogy az emberi öregedésnek léteznek természetes tényezői, de a testnek sok sejtje elpusztíthatatlan, és nem helyes azt állítani, ezek az örök sejtek azért állnak össze, hogy halandó testet hozzanak létre.”
Felfigyelve ezekre az közleményekre, látható, hogy a modern ismeretek nem csupán elutasítják azt az elképzelést, hogy a hosszú élettartam összeegyeztethetetlen az emberi létezés mechanizmusával, hanem a rövid életet természetellenesnek is tekintik.
A történelem is igazi tanúbizonyság az emberi élethosszra, és regél nekünk azokról, akik sokáig éltek, mint például Noé, Éliás és Matuzsálem, valamint mások, akiket más könyvek említenek. Napjainkban hallunk olyan életkorról, ami az átlagos élettartam többszöröse, ilyen például egy 207 éves dél-amerikai férfi, továbbá Sayed Abu-Taleb Musari Farsi, aki 101 évet, vagy Muhammad Baqir Oghlu, aki 184 évet, vagy a kaukázusi Shir Aliov, aki 168 évet élt. A nők közül a török Hatin Nin 168 évet, Luisa Trosko 175 évet élt. Említés történt még Teps Abzipról, aki 180 évet, és Sayed Ah Kutahiról, aki 185 évet élt.
Az egyetlen bökkenő a hosszú élettartamú emberek kicsiny száma. De nem szabad elfelejteni, hogy valaminek a ritka előfordulása nem bizonyíték annak lehetetlenségére, ugyanúgy, ahogy ritkán bukkannak fel zsenik, de ez nem jelenti a kiváló tehetségek teljes hiányát.
Így a Mahdi élettartamának kérdése, amellett, hogy annak megléte Istennek óhaja, valamint tekintettel az Isten abszolút hatalmára, igenis megvalósulhat, és a modern tudomány szempontjából is lehetséges, ahogy azt a különböző tanúságtételek alátámasztják.
A fenti értekezés rámutat arra, hogy a világnak szüksége van egy megmentőre, és várakozik rá. Ennek a várakozásnak a leghitelesebb formája, forradalmi tantételként, a síizmus legjelentősebb alkotóeleme, és az Iszlám világkormánynak a vezetője, aki a Korán és a hagyományok alapján uralja majd a világot az csakis Muhammed, a síiták tizenegyedik Imámjának fia, aki a Hidzsra szerinti 255. évben született, és most inkognitóban él az emberek között. Hosszú életet kapott Istentől annak érdekében, hogy újra megjelenjen akkor, amikor a világ készen áll a Korán uralmára azért, hogy átvegye a világ ügyeit, és leküzdje az elnyomókat.
Orientalista.hu – (imamalmahdi.com)
Ramadan alatt is folytatja Izrael a palesztinok mészárlását →
Megkezdődik a ramadán az iszlám országokban →
A rijádi arab-iszlám konferencia résztvevői fegyverembargót követelnek Izrael ellen →
