Internet sejkség

2016. 02. 14.

Mi az Ásúrá?



Az iszlám naptár szerinti Muharram hónap 10. napja, az “Ásúrá”, gyásznap minden érző muszlim számára. Ezen a napon a Hidzsra szerinti 61. évben, (i. sz. 680-ban) a Kerbala nevű helységben, amely jelenleg Irakban van, Imám Husszein, az iszlám prófétájának unokája, sok családtagja és barátja az életét áldozta azért, hogy megmentse az iszlám tanításait a célzatos torzítástól és a megsemmisüléstől.

Mi vezetett ehhez a tragikus eseményhez Kerbalában?

Abban az időben, amikor az iszlám prófétája még élt, voltak már olyan emberek, akik szavakban hitet tettek az iszlám mellett, de más volt a szívükben.

A Kegyes Korán az ilyen embereket “Munafiqeen” (képmutató) elnevezéssel illeti. A széthúzás oka az volt, hogy a muszlimok közösségéhez csatlakozók több csoporthoz tartoztak, melyek a következők:

  1. Az első csoporthoz tartozókban az iszlámmal szembeni ellenérzés arra késztette őket, hogy a próféta üzenetének eltorzításával bárhol, és bármilyen lehetséges módon belülről szítsanak viszályt a muszlimok között.
  2. A másik csoporthoz tartozókban az iszlám gyorsan hatalomra jutott, és gyorsan terjedt. Sokan úgy döntöttek, hogy a győztes félhez csatlakoznak, és megszereznek a világi javakból mindent, amire rá tudják tenni a kezüket.

A próféta halála után az ilyen csoportok tevékenysége fellendült, és akkor érte el a csúcsát, amikor Abu Sufyan fia, Muawiya Szíria uralkodójának kiáltotta ki magát.

A képmutatók kerültek hatalomra, és így egy rendkívül szervezett támadást tudtak indítani az iszlám tényleges tanításai ellen, és már a teljes siker küszöbén álltak. Támadásuk legfontosabb célkitűzései a muszlimok közösségtudatának, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának a felszámolása voltak.

Ezeket a célokat megvesztegetéssel, megfélemlítéssel, és félrevezetéssel érték el. Amikor ezekkel a módszereikkel nem tudták elhallgattatni a hitükben erős muszlimokat, akkor az elhallgattatást a megölésükkel valósították meg.

A Próféta halálát követő fél évszázad alatt az iszlámot mindezekkel az eszközökkel már annyira eltorzították, hogy az teljesen felismerhetetlen lett, annyira felismerhetetlen, hogy az emberek, bár tudtak Muawiya fiának, Yazidnak a visszaéléseiről mégis elfogadták őt a próféta utódjának és a muszlimok igazi vezetőjének.

Yazidnak, a gonoszok között a leggonoszabbnak a színrelépésével, a küldetésük az iszlám tanításainak megsemmisítésére tetőfokára hágott. A jó és a rossz fogalma annyira összekeveredett, hogy az egyszerű emberek számára lehetetlenné vált megkülönböztetni azokat.

Husszein (AS = alayhi as-salaam, avagy a béke legyen vele), a Próféta unokája (PBUH) és fia, Ali ibn Abi Talib (AS) és Fatima az-Zahra (AS) nélkül ez lett volna a vég az Iszlám számára.

Az történt, hogy Imám Husszein Kerbalában maga köré gyűjtötte nemes családtagjait, legközelebbi barátait valamint a kiválasztott társakat, akik közül sokan a Prófétának (PBUH), Alinak (AS) és Imám Hasszánnak (AS) is társai voltak.

Ezek az emberek példamutatóan kiváló személyiségek voltak a kortársaik között, de az emberiség története bármely korszakában a legkiválóbb példaképek között tartanák őket számon.

Imám Husszein tulajdonképpen mindenkit, aki az iszlám erősségét jelentette, hiánytalanul maga köré gyűjtött. Itt nem fizikai értelemben vett erőről van szó elsősorban, hanem az erkölcsi állhatatosságról. Ő ezzel az erővel vette fel a harcot Yazid ellen.

Az a tény, hogy a családjával (beleértve csecsemő fiát, Ali Asghart (AS) ) utazott Medinából Kufa felé egyértelműen jelzi azt, hogy nem a kalifátusért, és a világi hatalomért szándékozott harcolni. Egyáltalán nem. Őt magasabb cél vezérelte: harcolni az iszlám fennmaradásáért.

Az istentiszteleti beszédei, amelyeket a Medinából Kerbalába vezető út alatt a társai előtt elmondott világosan jelzik, hogy tudta, mi fog történni a következő napokban. Ő maga többször is említette a társainak, hogy halál vár rá, és mindazokra, akik a kíséretében vannak.

Szabad és tiszta választást biztosított a társainak: vagy együtt maradnak vele, és az életüket áldozzák, vagy elválnak tőle. A hívei megmutatták, hogy teljes mértékben fel vannak készülve arra, hogy Husszein (AS) társaiként feláldozzák az életüket.

Ez az áldozat nem volt céltalan.

Áldozatával Husszein (AS) magára vonta a saját korában, valamint az eljövendő korokban élő minden szabadgondolkodású ember tekintetét. Abban a zűrzavaros időszakban, amelyben a jó, és rossz fogalma annyira összekeveredett, hogy az emberek elvesztették azt a képességüket, hogy meg tudják különböztetni azokat egymástól, Husszein Kerbalában visszavonhatatlanul újra megalapozta ezt a különbségtételt.  Megteremtve ezzel egy tiszta, éles határvonalat a jó és a rossz között, és nem hagyott semmi kétséget (még a legelfogultabb történészek számára sem), arról a tényről, hogy Husszeiné volt a helyes álláspont, és nem volt igazuk azoknak, akik vele szemben állnak.

Tényként állapíthatjuk meg, hogy Husszeinnek és társainak Kerbala síkságán az alatt a rövid időtartam alatt elmondott szavaiba és tetteibe ágyazódott be az iszlám minden tanítása, és ez a tanítás az a fényforrás, amely az utat mutatja minden időkben az igazságot keresők számára.

Minden évben Muharram hónap tizedik napján emlékezünk meg erről az eseményről. Ennek az eseménynek a hatására a szabadgondolkodó emberek bármely korban felülmúlhatatlanul önzetlen szeretetet éreznek Husszein iránt. És ez a szeretet minden évben kifejezésre jut a Muharram havi gyászban, és különösen Muharram hónap 10-ik napján, az “Ásúrá” napján. A gyász egy módja annak, hogy emlékeztessen Husszein egyedülálló áldozatára, így mondanak neki köszönetet a hívők, így nyilvánítják ki az iránta érzett szeretetet, és így hozzák a világ tudomására az igazi szabadságról szóló üzenetét.

Orientalista.hu – H. Gy.

Címkék: , ,






Back to Top ↑