Mi jöhet az Iszlám Állam után?

Az Iszlám Állam elleni hadviselés eddig is konfliktusokkal teli, sokszor ellentmondásos koalíciókon alapuló háború volt, ám a rövidtávú érdekkapcsolatok után a nemzetközi koalíció elért ahhoz a ponthoz, amikor fel kell tenniük a kérdést: mi jön ezután?

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai után a válasz egyértelmű: még több háború.

A terrorszervezet legyőzéséhez rengeteg olyan lázadó szervezettel kötöttek kapcsolatot a “koalíciós országok”, akik az Iszlám Állam fenyegetettsége nélkül azonnal egymás torkának esnének. Az ellenségem ellensége a barátom – féle elvet csak időszakosan alkalmazzák a milíciák, hiszen évszázados törzsi háborúk állnak a konfliktusok hátterében.

Mikor felszabadul egy terület a terroristák uralma alól, a fegyveres erők saját fennhatóságuk alá próbálják vonni a településeket, és ezután már csak idő kérdése az, hogy a konkurens csoportok országrészei egymásra tolódjanak, és háborút eredményezzenek az elfoglalt területek határain.

A Washington Post összegyűjtötte azokat a konfliktusokat, melyek rövid időn belül erőszakba torkollhatnak. A megmaradt települések túlélői egy újabb fegyveres konfliktus után Európába indulhatnak, de a háborúk korai kirobbanásának még veszélyesebb következményei is lehetnek: megmenthetik az Iszlám Államot a megsemmisüléstől.

Ez a háború már javában folyik, és az egyik legösszetettebb fegyveres konfliktus. Törökország gyűlöli a szeparatista török kurdokat, és aggódva figyeli a szíriai kisebbség amerikai támogatottságát, melynek segítségével kurd fennhatóság alá kerültek a török határmenti szíriai települések. A szíriai arab lázadók a törökökkel fogtak össze, meg akarják állítani a kurd terjeszkedést. Legfontosabb céljuk az, hogy megtisztítsák az “arab országokat” a kurdoktól.  Már körülbelül egy éve nyílt titkok, hogy Törökország sok esetben az Iszlám Államot is hajlandó támogatni a kurdok visszaszorításának érdekében.

Hasonlít az első háborúhoz, de kiterjedtebb, és a tétje is óriási. A törökök elvileg “megállították” az Iszlám Államot, és elűzték őket a szíriai határról. Ezzel lépéssel azonban a kurdisztáni törekvéseket is megakadályozták. A szíriai kurdok nem csatlakozhatnak a török kurdokhoz, akik elkülönülve, meggyengülve, kiszolgáltatott helyzetben élnek Törökországban.

Mikor a kurdok bejelentették, hogy államot alapítanak, Törökország megsemmisítő választ küldött: akkor ők falat építenek a szíriai-török határra. Ez a konfliktus egy lehetséges jövőbeli országról szól, így egy sokkal véresebb konfliktus is kialakulhat.

Aszad kormánya sem nézi jó szemmel a szíriai kudok ambíciózus terveit. A két fél között kényszerszövetség jött létre, a kurdok még fegyvereket is kaptak Aszad elnöktől. De egy kormány sem tűri némán egy kisebbség autonómiai törekvéseit, így egy idő után egymás ellen fordultak és felbontották az átmeneti szövetségüket. Jelenleg tűzszünetet fogadtak el, de a két fél céljai ellentétesek, így csak egy újabb közös ellenség varázsolhat belőlük újból átmeneti szövetségeseket.

Ez a háború már 5 éve kitörhetett volna, Barack Obama ekkor szólította fel a szíriaiakat és a nemzetközi közösséget Aszad elnök megbuktatására. A két ország közötti passzív agresszív magatartás és kölcsönös megvetés miatt viszont az is egyértelművé vált, hogy mindkét fél kétségbeesetten konfliktuskerülő. A háborúra nincs sok esély, ám az Iszlám Állam elleni hadviselésben az Amerika által támogatott fegyveres csoportok könnyen Aszad hadseregével szemben tallhatják magukat, és elfajulhat a passzív nemzetközi konflikus. Rakkánál, a dzsihadisták szíriai fellegváránál júniusban már történt egy hasonló eset: ekkor szembenálló fegyvereseket támogatott a két kormány, júliusban pedig amerikai vadászrepülők védték a kurd erőket a szíriai harci repülőktől.

A konfliktus jelenleg nem tűnik olyan fontosnak a két közös ellenség, az Iszlám Állam és a kurdok miatt. Törökország időközben baráti lépéseket tett Irán és Oroszország (Aszad szövetségesei) irányába, akik – úgy tűnik – zöld utat adtak Erdogannak a szíriai beavatkozáshoz. Ha a török beavatkozás sikerrel jár és elfoglalják az Iszlám Állam szíriai-török határhoz közeli területeit, Aleppónál köthetnek ki, ahol farkasszemet nézhetnek a szíriai hadsereggel.

Szíriától keletre, Irak határánál is az összeomlás szélén áll az Iszlám Állam, de a helyzet sokkal stabilabbnak tűnik a szíriaihoz viszonyítva. De ez még nem jelenti azt, hogy egyszerűbb vagy biztonságosabb lenne. A szíriai kurdokhoz hasonlóan az iraki kisebbség is a kormány ellenében próbálja véghezvinni autonómiai törekvéseit. Az amerikai támogatottságot élvező iraki kormány azt állítja, hogy az Iszlám Állam kiűzése után visszafoglalják az összes elvesztett területet – viszont számos település már kurd fennhatóság alá tartozik, akik kijelentették, hogy életük árán is megvédik a megszerzett területeket.

Ez a konfliktus már az Iszlám Állam megjelenése előtt is fennállt, de a terrorszervezet megsemmisítése után egy sokkal véresebb folytatás következhet.

Hasonló okokból fakadó háborúról beszélhetünk, mint az iraki belső viszályoknál a 6. pontban, itt a konfliktus lassan, de biztosan érlelődik. Az iráni támogatottságú síita milíciák vezető szerepet töltenek be az Iszlám Állam elleni hadviselésben, Bagdadtól északra tolják vissza a dzsihadistákat. Kurd területeken az amerikai segítséget kapó kurd peshmerga karcosokkal is csatáztak már.

De mivel a kurdok sem Szíriában, sem Irakban nem alkotnak egy egységes erőt, felmerülhet a legbonyolultabb konfliktus veszélye is:

A lehetséges konfliktusok közül ez a legbonyolultabb, de szerencsére nincs sok esély a kialakulására. A kurd csoportok rengeteg dologban különböznek egymástól, de a Kurdisztán szó kiejtése szinte minden vitát lecsendesít köreikben. Irakban 1990 óta két frakcióra bomlott a közösség, egyik részük gyűlöli az észak-szíriai kurdokat, de a másik frakció szövetségre lépett a megosztott szíriai kurd közösséggel.

Az Iszlám Állam legyőzésének érdekében a túlnyomó részt szunnita falvak és városok egymás után kerülnek kurd vagy síita fegyveresek fennhatósága alá.  Vannak ahol szövetségre lépnek az elnyomókkal, sok településen viszont alig várják, hogy a betolakódok távozzanak lakhelyükről.

A siíták és kurdok gyakran kegyetlenül bánnak a falvak lakóival, elüldözik őket házaikból, a férfiakat pedig börtönbe zárják. Megbékélés hiányában vagy a szunniták politikai megsegítése nélkül ez a konfliktus is elfajulhat, és szunnita felkelés lehet a vége.

Az Iszlám Állam még mindig jókora területet irányít Szíriában és Irakban is. Moszul és Rakka, a két fellegvár “hivatalos” elvesztése még mindig nem történt meg, és ha továbbra is egymással küzdenek a fegyveres csoportok, sosem fogják legyőzni a terroristákat, a harcok a végtelenségig elhúzódhatnak.

Az Iszlám Állam mellett ugyanakkora figyelmet kellene szentelni a fegyveres csoportok közötti konfliktusok elfajulásának, hiszen a régiónak szüksége lenne egy hosszútávú tervre és némi stabilitásra. A milíciák fegyveres törekvései nem párosulnak politikai megoldásokkal, így hosszútávon értelmetlenek. Ugyanez a kaotikus helyzet szülte az Iszlám Államot, de a dzsihadisták bukását könnyen egy újabb háború kitörése követ.