Publicisztika

2016. 12. 21.

Mielőtt mind indexre kerülünk



A lassan 6 éve tartó szíriai tragédiát napi szinten követve annyi szomorú hírnek, borzalomnak és sokszor ellentmondásos véleménynek van kitéve az egyszerű olvasó, hogy az már sokszor meghaladja ingerküszöbét. A sok borzalom láttán, ami sajnos valóban megtörténik, nem csak azt érzi, hogy valaminek már történnie kell, hanem meg is akarja érteni, hogyan jutottunk idáig. E munkában pedig a magyarországi sajtó kevéssel a nyugati mögött kullogva feltűnő készséggel segít nekünk eligazodni. Ám valljuk meg, a legkülönbözőbb, mégis teljesen egybehangzó “szakértői” véleményektől nem ismereteink, hanem zavarunk, a kuszaság növekszik csak.

Ám ezekben a napokban Aleppó felszabadítása kapcsán olyan új fokozatra kapcsolt a fősodratú nyugati média és lelkes itthoni tolmácsai, hogy egy szír együttes régi kedvenc száma cseng folyamatosan a fülembe:

Andon mít tarí’a         Száz útjuk van

Liykhabbú nuss a tání min kulli ha’í’a          hogy elrejtsék minden igazság másik felét

Azok, akik évekig nem hullattak egy árva könnycseppet sem Dayr az-Zór, Idlib, vagy Homsz ostrom alatt élő szír polgáraiért, hirtelen mindent megtettek, hogy a legmegrázóbb képekkel váltsanak ki bennünk megbotránkozást Aleppó felszabaduló lakosai iránt. Ugyanazok iránt a lakosok iránt, akiknek életet a terroristák megszállása alatt nem volt sürgős bemutatni. E kampány javában tartott, hiszen várható volt Aleppó teljes felszabadulása, amikor robbant a bomba, Eva Bartlett kanadai újságíró nyilvános sajtótájékoztatója az ENSZ-ben. Itt ugyanis hosszasan beszámolt mindarról, amit Szíriában látott, és hogy a nyugati média milyen mértékben torzít. Meg kell valljuk, a hölgy igencsak elrontotta azok játékát, akik éveket szenteltek olyan mítoszokra, minthogy Szíriában polgárháború van, vagy hogy létezik mérsékelt szíriai terrorista és szélsőséges. Ezeknek a véleményeknek még itthon, a “tudományos közéletben” is sok követőjük van. Mit lehet ilyenkor tenni? Az első megoldás az elhallgatás volt. Elég megnézni, hányan vettek részt a sajtótájékoztatón.

Csakhogy amikor a médiakampány a tetőfokára hágott, a közösségi média jóvoltából pedig előkerült e rendezvény videója, nem lehetett hallgatni, reagálni kellett. Széle se hossza hány helyen próbálták meg a hölgyet a sárba rántani, ám minthogy mind nagyjából ugyanarra a logikára épült, elég megnézni egy hazai gyöngyszemet az egyik legolvasottabb magyarországi felületről, az Indexről, melynek “áldásos” munkáját a szíriai események kapcsán már sok szír véste emlékezetébe. Pontokba szedve próbálták megcáfolni az ott hallhatóakat és elénk tárni az “igazságot”. A követhetőség érdekében kövessük őket ezen a szellemi utazáson!

  1. Az orosz sajtó idézte a hölgy véleményét. A nyugati erők nincsenek jelen a térségben.

Már itt édes a próbálkozás, hogy azt a látszatot keltsék, mintha a hölgy szavait az idézett orosz sajtótermékek “találták volna ki”, ám a valóságban ez az ENSZ egy nyilvános meghallgatása volt. Nyilván jól jött az orosz sajtónak is, hogy egy nyugati újságíró olyat mond, ami véleményükkel egyezik, de ez mennyiben ássa alá a hölgy hitelét? Semmiben. Idézték, nem ők adták a szavakat a szájába. Erről a hölgy mit tehet? Az az állítás pedig, hogy a nyugati erők – bárkik legyenek is ők – “nincsenek jelen a térségben” azért megmosolyogtató, hiszen az Egyesült Államok lassan két éve vezet egy nemzetközi koalíciót, melynek elvileg az a célja, hogy felszámolja az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet. Ezt úgy tenné, hogy két év alatt még a térségbe se jutott el? Nem lesz ez így hosszú?

Katonai támaszpontjai vannak Törökországban, Irakban, Kuvaitban, Szaúd-Arábiában, Jordániában. Gyakorlatilag az összes Szíriával szomszédos országban. Nyilvánosan vállalják, hogy képezték azokat a csoportokat Jordániában, amik a szír kormány ellen küzdöttek, ma pedig az úgynevezett Demokratikus Szír Erőket. A kezdet kezdetétől a szír csapatok ellen harcoló csoportok a “Szabad Szír Hadseregtől” az “Iszlám Államig” amerikai fegyverekkel háborúztak, a “Szabad Szír Hadsereg” mögötti támogatást nyilvánosan is felvállalták. Sőt még a nyugati lapok is beszámoltak arról időnként, hogy a Törökországban képzett csoportok egyszerűen átállnak a terroristákhoz. Értelmes és jóhiszemű ember az első ilyen eset után befejezte volna a képzést, ám az máig tart. Irakban szárazföldi erőkkel és bombázásokkal segítik az iraki erők műveleteit, sokszor azok kérése ellenére és azok kárára. Hiszen nem egy esetben az amerikai hadsereg már az iraki hadsereget bombázta le, meghosszabbítva bizonyos városok ostromát, amint az történt Tikritben, Bajdzsiban, vagy legutóbb Moszulban. Szíriában épp így, minden törvényi felhatalmazás nélkül bombázzák a szír erőket. Akik a terroristák ellen küzdenek. Hol nincs tehát jelen a “Nyugat” , amikor még olyan országok is, mint Belgium veszi magának a bátorságot, hogy minden nemzetközi felhatalmazás nélkül bombázzon Szíriában? Hol a bizonyíték arra a képtelenségre amit az Index állít? Ott, hogy ők már megírták. Hát jó! Akkor csak az a kérdés maradt, hogy Obama elnök miért küldött újabb 200 katonát erősítésként, ha ott sincsenek?

  1. Barlett asszony azzal igyekszik igazolni, hogy a szír társadalom a megválasztott elnök mögött áll, hogy 88,7 százalék szavazott rá a választásokon, holott egyrészt ez csak 73% volt, másrészt a lázadók és a kurdok bojkottálták a szavazást.

Itt derül ki, hogy a cikk írója még csak nem is látta a videót! Ez az igazán szomorú! Akkor ugyanis bizton látta volna amint maga az újságírónő is megkavarodik, hogy 88% a részvételi arány volt-e, vagy a szavazók akkora része szavazott az elnökre. A hibát maga a cikk írója is elkövette, ám Bartlett asszony javította magát, míg a cikk írója nem. Mi igazolja az amerikai kritikákon és a szerző ellenérzésein túl, hogy egy választás a szavazók 73%-ának részvételével, nem legitim? Ami ennél fontosabb az Index ellenvetésében, hogy a lázadók túlnyomó többsége nem szír állampolgár, nem is szavazhattak volna, míg a kurdok által többségében lakott tartományokban magas volt a részvételi arány. Ez utólagosan – más forrás hiányában – a szír belügyminisztérium oldalán hozzáférhető, csak arab tudást igényel. Ám ha ez nem volna elég, mi a fő érvük arra, hogy Aleppó lakosságának java a kormány ellen van? Az, hogy ők már erről beszámoltak. Arról a nemzetközi kampányról, amiről Bartlett állítja, hogy hamis. Tetszik érteni? Azért nem igaz amit mond, mert szerinte hamis az, amit mi már megmondtuk. Hogy azért ezek a források mennyire megbízhatóak álljon itt két példa. Egy összeállítás az “utolsó üzenetekről” és arról, hogy sokszor milyen videóhamisításokról van szó. S ha már hamisítás, nem illett volna talán legalább egyszer beszámolni azokról a tüntetésekről, amiken a lakosság a szír hadsereget élteti? Legalább egy olyan videót megmutatni, ahol egyszerű szír katonák mondják el, hogyan lettek a hadsereg tagjai és miért? Legalább megemlíteni, kezdeni valamit vele? Vagy sokkal egyszerűbb elhallgatni? Vagy csak megnézni azt a videót, amit megpróbál megcáfolni? Nem sérti ez az újságírói etikát?

  1. Az oroszok megvétózták a tűzszünetet, megsértették azokat és lebombázták az ENSZ segélykonvojait.

Nos, ha megvétóztak minden tűzszünetet, akkor mit sértettek meg? Valójában ők maguk hoztak tető alá több ilyen tűzszünetet, mely a terroristákra nem terjedt ki. Akik előre jelezték, hogy el sem fogadják, majd minden atrocitás után számon kérték a világon, hogy a kormányerők miért nem tartják be. Nem is igen érthető, hogy terroristákkal szemben miért van szükség tűzszünetre, de a fő gond itt az, hogy ez a médiaszellem 6 éve nem képes megmondani, hogy ki is az a “mérsékelt” lázadó és ki a “terrorista”. A valóságban nincs különbség. Elég csak arra a szép mondatra utalni, ami a tv csatornákon köröz, mely szerint Kelet-Aleppó azon részeit foglalja most el a szír hadsereg, mely eddig a “felkelők és az al-Qaida helyi szárnya ellenőrzése alatt volt”. Tehát együtt ellenőrizték? Akkor azért olyan nagy különbség nem lehetett. Bár az amerikai külügy és az arra hivatkozó média sokszor vádolta az orosz és szír haderőt azzal, hogy ENSZ konvojokat bombázott, erre semmilyen bizonyíték nincs. Vádak vannak, amik nem bizonyítékok. Ezt a vádat az a felfogás erősíti, hogy az oroszok és a szír kormányerők – akiket eddig sátánnak festettek le – csak rosszat tehetnek, míg a “felkelők” – ahogy nevezik őket – nem képesek rosszat tenni. Ugyanazok a felkelők, akik miután mind meghaltak, elfogadták a szír kormány felajánlott buszait, hogy azokkal más területre utazzanak területeik feladásáért cserébe. S akik hálából felgyújtották ezeket a buszokat és megöltek egy sofőrt. Vagyis itt erősen saját állításai csapdájában vergődik a szerző.

Csak hogy értsük, a fekete zászló a Nuszra Fronté, ami az al-Qā’ida helyi szárnya. A zöld-fehér-fekete a csillagokkal az úgynevezett Szabad Szír Hadseregé, míg a balszélső az Ahrár as-Sām (Szíria szabadjai). Ez utóbbit szintén mérsékelt, szekuláris csoportként szokás leírni, annak ellenére, hogy a zászlóból kiolvasható: Iszlám Front. Látjuk milyen nagy a különbség mérsékelt és szélsőséges szír ellenálló csoportok között?

  1. A fehér sisakosokról állított hírhamisítást és csalást. Amint azt igazolja a Telbiseh Media Center és a Snopes is igazolja, nem igaz, hogy ugyanazt a kislányt több fényképre is felhasználták volna.

Meg sem kívánom szakérteni, hogy ugyanarról a kislányról van-e szó, vagy másikról. Tegyük fel valóban három kislányról van szó! Ám érdekesebb mikre hivatkozik a cikk. Talbiseh Media Center és Snopes, illetve a fehér sisakosok. A fehér sisakosok egy önjelölt “segélyszervezet”, melyet egy volt brit katona alapított 2013-ban, melynek tagjai korábban – szintén képek százai bizonyítják – terroristák voltak. Amit nyugati kormányok – akik mint tudjuk ott sincsenek – pénzforrásokkal láttak el. Vicces módon az Index által gyakran idézett, tehát általuk hitelesnek és igaznak elfogadott Snopes nevű oldal is elismeri ezt, abban a cikkében melyben a fehér sisakosokat védelmezi. Ugyanazon terrorszervezetek tagjai, akik gyermekeket fejeztek le. A világ fanyar iróniája, hogy majdnem béke Nobel-díjat kaptak. A Talbiseh Media Center pedig egyike azon kétes hírforrásoknak, melyek adtak maguknak egy nevet, ellenőrizhetetlen híreket közölnek a terroristák mosdatásával, s igyekeznek bizonygatni, hogy ők a jó fiúk. Vagyis ez nem forrás. Milyen alapon küzd valaki – az igenis létező – orosz befolyásolási kísérletek ellen, ha azoknál jóval primitívebb forrásokat kritika nélkül fogad el?

  1. A sajtó, Bartlett szavaival ellentétben az utolsó kórházak megsemmisülése kapcsán a terroristák uralta keleti részről beszélt, a város nyugati, kormány által ellenőrzött részén viszonylagos nyugalomban éltek az emberek.

Nehéz megérteni ezt a pontot. Ebben épp, hogy egyetértés mutatkozna. Csakhogy eddig az Index is, a nyugati fősodratú sajtó is úgy írta le Aleppót, hogy ott már többé nincs orvosi ellátás. A vicces az, hogy a következő pontnál, pont az Index idéz egy olyan helyszíni jelentést az Orvosok Határok Nélkül szervezettől, mely ugyanebben a szellemben beszél. Szó sincs ott kelet, meg nyugat Aleppóról, ilyen meg olyan vidékekről. Egyetlen városról van ott szó, mintha a hadsereg az egészet szőnyegbombázná. S mit tesz az Index amikor kiderül, hogy nem így van? “De hát mi mindig is ezt mondtuk!” Bár így volna, de még ma sem ezt mondjátok!

Ezek szerint a város nyugati felén az emberek, ott ahol a kormány tartotta fenn a rendet, bejártak dolgozni. Működtek a kórházak, a boltok, a közigazgatás. Azt ki működtette? Csakis a hadsereg, vagy az állítólagos orosz-libanoni-iráni milíciák? Ott miért nem lázadt a lakosság? Azok az emberek, akik a város biztonságosnak mondott részén éltek, naponta szenvedtek bombatámadásokat a terroristáktól. Az ő szenvedésükről miért nem érezte kötelességének beszámolni az Index, ami meglepően nagy figyelmet szentel a témának?

  1. Az al-Quds kórházat csak Bartlett szerint nem bombázták le, ám a valóságban érte bombatámadás. Csakis azért tűnt fel egyes helyeket utána, mert egy részét alkalmassá tették utána működésre.

Na most akkor működik vagy nem? Az a vicces, hogy maga a cikk hivatkozása is arról beszél, hogy a kórház találatot kapott – ismeretlen forrásból -, nem arról, hogy megsemmisült. Vagyis annak sugalmazása, hogy Aleppóban nincs kórház, már a cikk szavai szerint is hamis. A helyzet alapvetően mégis csak az, hogy a nyugati média azt állította a kórház megsemmisült, ám a mai napig az szír ellenzéki média képeket mutat a kórházról. Vagyis azt akarják mondani, hogy az alábbi két képen ugyanazt a kórházat látjuk kívülről és belülről.

S mindez csak azért lehetséges, mert időközben helyreállították? Csak egy ellenpélda kedvéért álljon itt a szintén Aleppóban egykor működött al-Kindi kórház, mely egy ingyenes, daganatos betegeket ellátó kórház volt; az egész térség, nemcsak Szíria egyik legfelejtettebb létesítménye. Így néz ki ma, miután a terroristák a már amúgy is súlyosan sérült kórházat egy robbanószerekkel teli autóval felrobbantották, sűrű örömködések közepette. Ki is pusztítja itt a kórházakat? S ismét csak azt kérdezem, ha a kiegyensúlyozott híradás ennyire fontos, erről miért nem tájékoztat minket az Index? Mi több, az interjúban el is hangzik, hogy ezt a kórházat is az állítólagos orosz bombázások egyik áldozataként mutatta be az egyik nyugati csatorna. Holott a csatolt videó mutatja a valódi elkövetőt. Ez miért nem keltette fel az Index figyelmét? Ezt miért nem próbálja meg cáfolni?

  1. A kormány klórtámadásai.

Ez egy olyan régi toposz, hogy nyilván nem maradhatott ki. A rendszeres támadások legendájának az alapja, hogy egy Damaszkusz melletti támadást próbáltak a kormányra hárítani még 2013 augusztusában, majd utána a terroristák sokszor állították, hogy újra és újra történt ilyen. Az egy dolog, hogy ott az áldozatok java olyan túsz volt, akit a terroristák hurcoltak el a tengerparti övezetből, megannyi videó tette több mint kétségessé a helyszíni beszámolókat, de még a Massachusetts Institute of Technology is kiadott egy jelentést, amiben részletes számításokkal, minden lehetőséget számításba véve cáfolták, hogy Damaszkusz mellett a kormány vetett volna be vegyi fegyvert. Nem egy orosz forrás, hanem az egyik vezető amerikai tudományos központ. Számítások, nem állítások alapján. Mi több, végül egy ENSZ jelentés is megállapította, hogy az említett esetekben a felkelők vetettek be vegyi fegyvert. Ez miért is nem került elő?

De ami fontosabb, abban az időben az ENSZ vegyi fegyver ellenőrei tartózkodtak épp Damaszkuszban. Miért is? Mert egy korábbi, Aleppó melletti terrorista támadás miatt a kormány hívott oda nemzetközi ellenőröket. Az pedig több mint érdekes, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentése kiemeli, akárki követte el az támadást, az elkövető szinte bizonyos azzal, aki Khan al-Asal településen követett el 2013 kora nyarán hasonló támadást. Ez az a támadás, amiért a szír kormány vegyi fegyver szakértőket kért az ENSZ-től. Egyrészt miért nem hallunk ezen csatornák részéről arról, hogy ilyen támadás volt és még sokszor megismétlődött Aleppóban a terroristák részéről? Másrészt gondoljuk ezt végig logikusan! Mi a valószínűbb? Az, hogy egy kormány, aminek már amúgy sincs jó sajtója elkövet egy vegyi támadást, majd azt kivizsgálni hív vegyi fegyver szakértőket az országba, és amint odaérnek ilyen fegyvert használ, vagy az, hogy épp egy alkalmas időpontban a nyugat által támogatott fegyveresek egy ürügyet próbáltak kelteni egy nyugati katonai beavatkozásra? Egy olyan időszakban, amikor a szír hadsereg nyomult előre. Ha a szír kormány tényleg itt tartana fejben tényleg az a kérdés, hogy hogyan nem dőlt még össze.

  1. Eva Bartlett nem független, hanem a Russia Today alkalmazottja.

Valójában nem, Eva Barlett nem a Russia Today alkalmazottja. Az éles szemű szerzőt az zavarhatta meg, hogy jelentek meg cikkei az említett felületen, illetve készített riportot vele az említett csatorna. Ám a nagyvilágban nem ritka, hogy valaki ír cikket valamiről, amiről véleménye van, s mert úgy érzi a nagyvilágra tartozik, elküldi mindenkinek. Aztán aki ezt közlésre alkalmasnak érzi, le is közli. Ezért az ember nem kap fizetést, s minthogy fizetés nincs, elég logikátlan, hogy valaki ilyen érdekből írna. Az nyilván nem véletlen, hogy melyik sajtótermék érez egy cikket hasznosnak, de ez aligha a szerző hibája. Ettől neki még lehet saját véleménye. Az már érdekesebb, hogy a tévedhetetlennek lefestett nyugati csatornák miért nem beszélgettek vele, hogy megcáfolják állításait. Tudván miket állít, miért nem érezte senki ezen a sajtótájékoztatón fontosnak, hogy odamenjen és megcáfolja szavait. Hogy miért? Mert sokkal könnyebb azt a nyomvonalat választani, amit az Index is tett. Úgy tekintjük hogy hiteltelen, azért mert azt mondjuk, és innentől már vitatkozni sem kell vele. Ezt a módszert az amerikai külügy is nagyon szereti, például amikor állítólagos kórházakat ért orosz bombázásokról kérdezik őket.

  1. Ráadásként. Még frissítésként hozzátették, hogy Eva Barlett már csak azért sem lehet független újságíró, mert csak annyit látott Szíriából, hogy egyetlen alkalommal a szír kormány őt és pár megbízható újságírót körbevitt kicsit az országban.

Írja ezt az a lap, ami még csak az általa kritizált videót sem nézte meg! Akkor ugyanis legalább azt próbálná megcáfolni, amit a hölgy állít, vagyis hogy hat alkalommal járt ott. Írja ezt az a lap, ami bár naponta ontja magából a cikkeket Szíriáról, még sosem használt arab forrásokat! A cikkek szerzői nem tudnak arabul, sosem jártak az országban. Ellentétben ezzel a hölggyel, aki az Index állításával ellentétben nem egy, hanem hat alkalommal járt az országban. Ezt a tényt senki sem cáfolja. Minden alkalommal a kormány vitte csak el ide-oda? Minek? Ha a cél a megtévesztés volt, akkor azt miért ismételték volna el hatszor? Ha pedig a hölgy eleve egy bérpropagátor, ahogy az Index megpróbálja lefesteni, akkor miért ment volna el oda többször?

Valójában a hölgy kettő alkalommal – amint a videón maga is mondja – vett részt nemzetközi újságírói terepbejáráson, több olyan nyugati újság dolgozójával együtt, mint a New York Times. Ez a pont már csak ezért is különösen érdekes, mert a magyarországi média sokszor szintén valóban egyoldalú tájékoztatása is mindig azt tartja, azért nem lehet hiteles képet kapni, vagy azért kell a terroristák sorai közt forgatni, mert más módon nem lehet az országba bejutni. Az a puszta tény, hogy a hölgy ott járt hat alkalommal, s ezek szerint más nyugati újságírókkal együtt, maga is bizonyítja, hogy mindez hazugság. Ezeknek a csoportos utaknak a védelmét valóban a kormány adta, mert talán hihetetlen, de háborús övezetben az újságírói munka veszélyes. A szír kormány pedig, további halott újságírókkal nem szeretné rontani hitelét, így védelmet biztosít nekik. Ám a hölgy további négy alkalommal járta be az országot, sok olyan helyet, ahol teljesen szabadon lehet mozogni, nincs katonai ellenőrzés.

Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés, miért volt ilyen fontos nekiugrani ennek a hölgynek. Nyilván sértő lehetett, hogy a hölgy olyat állít, ami szöges ellentétben van mindazzal, amit hat éve az Index és az általa másolt nyugati fősodratú média megpróbált lefesteni. De ha a cél a független tájékoztatás, akkor nem kellett volna elgondolkozni a hölgy szavain? Vagy legalább megnézni a videót, amit cáfolni próbál? Mi adja a merészségét arabul nem beszélő, az országot nem ismerő újságíróknak, hogy megpróbáljanak cáfolni egy arabul beszélő, helyszínen többször járt kollégát? Hogy ezt megértsük, s ez a cikkből jól ki is vehető, igazán nem nekik, hanem azoknak a felületeknek fájt ez a sajtótájékoztató, akiket az Index szolgaian másol. A nagy lapok mellett a Snopes, Pulsemedia a fő forrás ebben a cikkben. Talán az én műveletlenségem, de nem ismerem ezeket az oldalakat. Ám azt nem értem egy olyan oldal, ami magáról hirdeti, hogy pletykákkal foglalkozik miért feltétlenül és mindenáron hitelesebb mint egy szír, vagy orosz állami lap, aminek – a Snopes-szal, vagy a Indexszel ellentétben – stábjai ott vannak a helyszínen.

Itt valójában a szerző egyszerűen összeollózott két cikket, megtűzdelve korábbi állításaival. S hogy mi a Pulsemedia, ami a cikk másik fő forrása? Bevallom ezt a felületet sem ismertem, ám ez mégcsak nem is egy újság, csak egy weblog. Egy internetes napló, ahova önkéntesek írhatnak vélemény cikkeket. Ez miért is hitelesebb, mint bármely más? Ismerősebbek azonban a csoportokat, amikre a Pulsemedia hivatkozott. A cikk konkrétan két olyan forrást használ (Violation Documnetation Center in Syria, Syrian Center for Policy Research) melyek az úgynevezett Szírai Ellenzéki és Fegyveres Erők Koalíciójának médiafelületei. Azé a koalícióé, amit az Egyesült Államok és az EU pénzel mind a mai napig, s melynek központja – mint az egy szíriai szervezettől várható – Isztanbulban van. Azé a koalícióé, akik közvetlen irányítása alatt tartja a Szabad Szír Hadsereget. Melynek viszonyát a terroristákhoz feljebb már láthattuk. Ennek a szervezetnek hat éve naponta olvasom a hírleveleit, s képtelenebbnél képtelenebb történeteik egyedüli bizonyítéka az általuk alakított “kutató intézetek” légből kapott statisztikái.

Summázva tehát, egy kiterjedt médiahálózat teljesen hiteltelen ha orosz, vagy szír még ha komoly stábbal is van a helyszínen, foglalkozni sem érdemes a szavaival. Ám fegyveres csoportok médiafelületei már jók, ha azt nehezen ellenőrizhető blogok idézik. S ezt igazságként árulja az Index.

Végül pedig egy fontos pont. Sokszor, mikor ennek az álláspontnak a hangoztatói kifutnak az érvekből, utolsóként azt hozzák fel, hogy mindez csak összeesküvés elmélet. Mindaz amit Eva Barlett állít csak paranoia. Azt állítani, hogy a szentként tisztelt nagy nyugati lapok – vagy mint látszik az ismeretlen blogok – nem az igazságot tárják elénk az azt feltételezi, hogy egy titkos összeesküvésben vannak egymással az igazság elferdítésére, ami pedig lehetetlen. Azt sosem tudjuk meg miért lehetetlen, de gondoljunk csak bele magyar viszonyainkba. Hány olyan, csak belpolitikai hír van egy héten, ami felröppen, majd minden vele azonos oldalon álló sajtótermék szinte szó szerint veszi át. Én ugyan csak a Közel-Keletről szóló vitákat ismerem itthon, de ott lassan már “szakértői” beszélgetés nem is lehet, ha nem az Independent, Economist, Guardian, BBC, CNN az érvek forrása. Ha ilyen mély az egybekapaszkodás nálunk, tényleg olyan hihetetlen, hogy ezek a nagy lapok is különösebb kritika nélkül veszik át egymás narratíváját? Amikor bevallottan nincs újságírójuk a helyszínen, vagyis pletykákra, aktivistákra, csoportok véleményére alapoznak, akiket nem tudnak ellenőrizni. De ami még ennél is komolyabb, tényleg olyan lehetetlen, hogy ezek a nagy lapok szolidárisak saját országaik kormányaihoz, azok politikai állásfoglalásához? Pontosan milyen nagyobb arányú összeesküvést igényel, amikor ez spontán módon, a lustaság és a konfliktuskerülés házasságából is megszülethet? Nem is beszélve az ideológiai elkötelezettségről.

Mind ez hosszú fejtegetés után az olvasó megkérdezheti akkor hát mit higgyen el. Én magam, aki évek óta tartok előadásokat Szíriáról sokszor mondtam ezek elején: Ne vegye senki készpénznek a szavamat! Sem senki szavát!

Ne vessenek el egy forrást sem, csak azért mert az orosz, vagy amerikai, arab, vagy török, de egyikben se bízzanak kritika nélkül. Olvassák el mindig mindkét fél verzióját, s utána bízzanak saját józan ítéletükben. Ha pedig azt érzik, hogy valaki sokkal jobban próbálja megszólítani érzelmeiket, reflexeiket, mintsem érvelni próbálna, azt valószínűleg nem véletlenül teszi.

Mielőtt pedig az Index esetleges válaszában leleplezésként próbálja tálalni, e sorok szerzőjéről már írt hasonlóakat, mint most Eva Bartlettről. Orosz propaganda, szélsőséges, összeesküvés, stb. Bár jó hosszan ecsetelték állítólagos bűneim, érdemes megnézni, szavaimmal szemben milyen érveket hoztak fel. Az azóta eltelt idő, Aleppó felszabadulása fényében különösen nem igazolta őket. Bár hírhedt dezinformátornak festenek le, pár hónappal korábban pont ugyanez a lap fordult hozzám segítségért, hogy végre közvetlen forrásokhoz is tudjanak jutni, amint ezt e-mailekkel is tudom bizonyítani. Esetünkben tehát nem is a farkast kiáltó kisfiúról van szó, hanem itt maga a farkas kiáltozik és mutogat.

Orientalista.hu – Sógor Dániel 

A szerző történész, arabista. Éveket élt és tanult Szíriában és Kuvaitban. Közéleti munkáját a Magyarországi Arab Közösség 2016-ban ismerte el.

Címkék: ,






Back to Top ↑