Moszulban járt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

A várost számos ellenőrző ponton keresztül, engedélyek birtokában lehet csak megközelíteni. Az út utolsó ötven kilométerén gyakorlatilag egyetlenegy ép ház sincs, a golyónyomokkal tarkított, kifosztott lakóházak a szerencsésebbek közé tartoznak. Az ipari, kereskedelmi, közigazgatási épületek fölrobbantva, kiégve, kifosztva. Aknamentesítés után tulajdonképpen mindent újjá kell építeni. Ennek legfőbb oka, hogy az Erbíl–Moszul útvonal mentén jobbára keresztény és síita települések voltak, amelyeket az ISIS módszeresen elpusztított, lakóit elüldözte, az ott maradókat zaklatta, kivégezte. A szunnita arabokat sem igazán kímélték.

A moszuli épületek valamivel jobban jártak, bár lövésnyom nélküli, érintetlen épület itt sincs. Az infrastruktúra jelentős károkat szenvedett, az utakat bombatölcsérek tarkítják, a hidakat lebombázták, a középületeket fölrobbantották. Erre a sorsra jutottak a minisztériumok és az egyetem épületei is. Még a mecsetekben is komoly károk keletkeztek, és ép autót sem látni sehol.

Mivel a házak túlnyomó része valamennyire lakható maradt, valamint az elmúlt két év – az ISIS uralma – alatt is lakottak voltak, az élet viszonylag gyorsan helyreállt, természetesen a rendkívül korlátozott lehetőségeknek megfelelően. A boltok újra kinyitottak, az utcákat ellepték az árusok.

A vízhálózat gyakorlatilag megsemmisült, az ENSZ napi ezerháromszáz köbméter vizet szállít be lajtos kocsikon. A helyi közkutak sáros vizének kétszáz literje négyezer dinárba (ezerkétszáz forint) kerül. Emberi fogyasztásra alkalmatlannak tűnik, de a jelentések szerint használják.

Moszulban jelenleg a legnagyobb probléma a vízhiány; élelmiszerhiány azonban nincs. A város elektromos rendszere összeomlott, minden generátorokról működik, ezért az üzemanyag a leginkább keresett javak közé tartozik.

A látogatás során a Khadraa nevű negyedben jártunk, ott interjúvoltuk meg Mohammed Deja Adnát, akinek a története tükrözi az egész konfliktust. Adna Szinjarból származó szunnita arab, az iraki hadsereg katonája volt, a nyolcvanas években Egyiptomban kapott katonai kiképzést. Szinjarban élt családjával, jezidi és keresztény szomszédaival. Az egységében is vegyesen voltak síiták, szunniták, jezidik és keresztények. Jelenleg Moszulban él, és egy nagyon minimálisan felszerelt kebabozót működtet.

Adna azzal kezdte a beszélgetést, hogy ami történt, arra nincsenek szavai. Amikor az ISIS bevonult Szinjarba, az ott élők két órát kaptak, hogy elhagyják a várost, miközben a katonák elkezdték lemészárolni a keresztényeket és jezidiket. Őt és a családját több száz másik emberrel együtt egy mecsetbe terelték azzal a céllal, hogy ott megöljék őket. Megjelent hét-nyolc ISIS-harcos a szinjari fegyveres szervezetek tagjainak nevét tartalmazó laptopokkal. Körülbelül hatszáz személyt kerestek, aktív és leszerelt rendőröket, katonákat, a különleges erők és a titkosszolgálat embereit, akikre azonnali kivégzés várt. Akit közülük a mecsetben megtaláltak, azt megölték.

Mielőtt rátaláltak volna Adnára, valaki bejött a mecsetbe azzal, hogy Abu-Bakr al-Bagdadi (az ISIS vezetője) megkegyelmezett nekik, és majd elmehetnek, a rendőrök és a katonák kivételével. Délután háromnegyed négykor és negyed ötkor az iraki légierő légi csapást mért a mecsetre, az elsőben több mint hatvan ember halt meg, és a másodikban is sokan odavesztek. Adna is megsérült, de el tudott menekülni. Eközben minden jezidi boltot kifosztottak és leromboltak, és az összes házat kirabolták.

Adna mindent hátrahagyva Moszulba menekült a családjával, ahol lakást bérelt, és egy kisebb boltot nyitott. Három lánya közül az egyik Erbílben ápolónő, a másik Szíriában van a férjével, a harmadik még otthon lakik velük. A fiai a boltban dolgoznak.

Az ISIS uralmának két éve alatt a család megtört. Mindenki látott lefejezéseket az utcán, sokszor a saját barátaikét és szomszédaikét. Adna fiainak is végig kellett nézniük, ahogyan lefejezik a barátaikat. Mindent elvettek az emberektől, sokaktól még a feleségüket is. Fizetést senki sem kapott. Mobiltelefon birtoklásáért halálbüntetés, a saría – az iszlám vallásjog – által előírtnál hosszabb szárú nadrág viseléséért pedig hatvan korbácsütés járt.

Adna felesége és lánya két évig nem hagyták el a lakást. A férfi azt sem engedte a gyerekeinek, hogy iskolába járjanak, mert nagyon félt attól, hogy az agymosás elfordítja őket a családtól, és mártírhalálba kényszerítik őket. Megmutatta az iskolai könyveket. Az ötből három Korán-értelmezés volt, egy tudományos iromány és egy matematika-tankönyv. Utóbbi ilyen példákat tartalmazott: „Ha 70 dzsihadista elindul, és csak 29 érkezik meg, akkor hányan haltak mártírhalált? Ha egy dzsihadista 48 rakétát csinált, és ebből 34-et lőtt ki a hitetlenek felé, akkor mennyi maradt neki?”

Az ISIS hét-nyolc éves gyerekeket toborzott, Adna családjában is próbálkoztak, de sikertelenül. A házuk előtt történt a következő eset. A szomszéd lánya férjhez ment, majd állapotos lett. A várandósság utolsó hónapjában át akart menni a körülbelül tíz méterre lévő szomszédba. Testét, arcát nikáb borította, csak a szeme látszott ki. Ekkor egy ISIS-tag lépett hozzá, és kérdőre vonta, hogy miért nem takarja el a szemét, majd fegyverrel megfenyegette. Ennek hatására az asszony ott azonnal elvetélt, az utcán feküdt egyedül, és senki sem mert segíteni neki. Végül a családja rátalált, és elmentek a saríabíróságra panaszt tenni. A bíró azt mondta, hogy amit az asszony tett, az nem halal – vagyis megengedett –, hanem tilos, ezért megérdemelte a büntetést.

A környéken lakott egy orosz dzsihadista is a marokkói feleségével. Az asszony mindenhova AK gépfegyverrel járt, és időnként lelőtt embereket. Semmit nem tudtak tenni ellene. Három hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött az offenzíva, az ISIS a felkeléstől való félelmében újabb razziákat tartott, és minden kiképzett embert kivégzett. Adna a boltjában rejtőzött el, így megmenekült.

A férfi az átélt borzalmak hatására két év alatt látványosan megöregedett. Iraki identitását elvesztette, a kormányzattól semmilyen segítséget nem kapott, nem hisz többé az állami szervekben. Legszívesebben hazamenne Szinjarba új életet kezdeni, de nem teszi. Nem bízik senkiben, és meggyőződése, ha visszamenne, belátható időn belül újra elüldöznék onnan. Adományra nincs szüksége, az állását, az életét szeretné visszakapni, és azt, hogy hagyják boldogulni. A nála elfogyasztott ebédet hosszas próbálkozás után sem hagyta kifizetni. Azt mondta, azzal segítettünk, hogy ott voltunk, és meghallgattuk, és hogy amit elmondott, az nemcsak tinta lesz a papíron, hanem eljut majd más emberekhez.

Adna elkeseredett. Mivel Moszulban élte végig az ISIS uralmát, Erbílben kollaboránsnak tekintik, és ujjal mutogatnak rá, hogy az ISIS embere. A kórházban külön teremben vannak a moszuliak, Duhokba pedig be sem engedik az arabokat.

Az átélt borzalmak hatására feltehetőleg nincs olyan ember Moszulban, akinek ne lenne szüksége szakemberre…

Orientalista.hu – Segelyszervezet.hu