Történelem

2016. 12. 21.

Negyvenegy éve volt Carlos első nagy dobása



1975. december 21-én a világ egykor leghírhedtebb terroristája, a Sakál néven ismertté vált, Carlos fedőnevű venezuelai Ilich Ramírez Sánchez elfoglalta Bécsben az OPEC székházát és foglyul ejtette az ott tanácskozó minisztereket. A terrorista ezzel megalapozta „karrierjét”.

1949. október 19-én született Venezuelában. Jómódú apjának köszönhetően kozmopolita nevelést kapott, beutazta egész Amerikát, később anyjával Londonban élt. 19 évesen apja Moszkvába küldte egyetemre.

Megszületett Carlos, a terrorista

Amikor onnan kicsapták, csatlakozott a Népi Front Palesztina Felszabadításáért pánarab és marxista-leninista ideológiájú szervezethez, ekkor kapta a Carlos fedőnevet. Terrorista kiképzése után részt vett a jordániai Fekete Szeptember idején kirobbant harcokban. Később terroristaszabadító akcióban is részt vett, kommandó élén terroristákat szabadított ki.

1975-ben meggyilkolt három őt letartóztatni akaró francia rendőrt, üldözői elől Irakig menekült.

Még ebben az évben, december 21-én öt emberrel elfoglalta a bécsi az OPEC-székházát és foglyul ejtette az ott tanácskozó minisztereket, akikkel egy repülőgépen távozott. Végül megkapta értük a váltságdíjat. Az akcióval végérvényesen a figyelem középpontjába került.

Ekkorra felhagyott az ideológiával, már „csak” pénzért dolgozó terroristaként tevékenykedett.

Nemzetközivé lett

Dél-Jemenből indította az akcióit, de Kelet-Európában is berendezkedett. Megvetette a lábát Budapesten, Bukarestben is, kapcsolatban állt a Stasival, a KGB-vel, a román, a bolgár és a cseh titkosszolgálattal is.

Az Interpol körözte, ám a szocialista országok „megvédték” őt, támogatását politikai ügynek tekintették.

1981-ben fel akarta robbantani a Szabad Európa Rádió müncheni székházát, 1982-ben pedig halálos áldozatokkal járó merényleteket hajtott végre Franciaországban.

A rendszerváltások nem tettek jót a karrierjének, üldözöttként húzta meg magát családjával Damaszkuszban.

1500 ember halálát vállalta magára

Az első öbölháború után jemeni diplomata-útlevéllel Szudánba távozott. 1994 augusztusában a kartúmi hatóságok kiadták Franciaországnak, ahol három évvel később életfogytiglani börtönre ítélték az 1975-ös rendőrgyilkosságok miatt. Carlos a hatóságoknak azt állította, hogy 1500 emberrel végzett.

Carlos szívesen szerepelt a nyilvánosság előtt, még a börtönben is szívesen nyilatkozott. Az őt övező „legendát” nagyrészt ő maga teremtette tudatosan, a róla szóló történetek nagy részének igen csekély a valóságtartalma, ha van egyáltalán.

A terrorista és élete azóta könyvek lapjain és filmekben bukkant fel, róla íródott Frederick Forsythe regénye, A Sakál napja is, amelyet több ízben megfilmesítettek.

Orientalista.hu – (Multkor.hu, Hirado.hu)

Címkék: , , ,






Back to Top ↑