Történelem gamal-abd-al-nasser

2016. 09. 28.

Negyvenhat éve halt meg az arab világ legkarizmatikusabb vezetője (videó)



Minden idők egyik legismertebb, legkarizmatikusabb arab politikusa, Egyiptom második köztársasági elnöke. Az arab nacionalizmus egyik prominens képviselője az 1950-es és 60-as években. Saját, iszlámtól független, arab nacionalista ideológiája, a nasserizmus jelentős hatást gyakorolt a Közel-Kelet modernkori történetére. Az el nem kötelezett mozgalom egyik fő szervezője. Nevéhez fűződik a mintegy 72 évig tartó brit katonai jelenlét teljes felszámolása Egyiptomban.

gamal-abd-nasser

“Szabad Tisztek” / Nasser (balról a 2.) fiatal tiszttársaival a Szabad Tisztek Bizottságának megalakítása idején.

Nasser köznépi családból származott, apja postatisztviselő, 6 fiú- és 1 leánytestvére volt. A gyermek Nasser általános és középiskolás éveit családi okokból sok különböző városban és iskolában végezte, így megismerhette Egyiptom társadalmának legkülönbözőbb rétegeit. A kairói Királyi Katonai Akadémia elvégzése után Felső-Egyiptomban, majd Szudánban szolgál. 1943-tól a kairói katonai akadémia tanára. Egyiptom 1948-49-es első arab izraeli háborúban elszenvedett veresége hatására fiatal tiszttársaival létrehozta a Szabad Tisztek Bizottságát, majd 1952-ben Mohamed Nagib (angol írásmóddal Naguib) mellett vezetője volt a népfelkeléssel támogatott katonai puccsnak, amely során elűzték a népszerűtlen, gyenge kezű, Londonhoz hű I. Faruk királyt, lezárva a török eredetű Mohamed Ali dinasztia uralkodását Egyiptomban és Szudánban.

nasser-kadhafi

Nasser Kadhafival 1969-ben / Két karizmatikus vezető, aki meghatározó befolyást gyakorolt az arabok 20. sz-i történetére.

Az Egyiptomi Köztársaságot 1953. június 18-án kiáltották ki. Első elnöke Mohamed Nagibvolt, bár a valódi vezetés már ekkor is Nasser kezében volt. Nagib lemondása (1954) után Nasser, az 1952-es forradalom kulcsfigurája vette át az elnöki hatalmat. Nasser lelkesítő szónoklataival, karizmatikus egyéniségével hamarosan az arab nacionalizmus legfőbb szellemi atyja lett. Nasser olyan arab nemzetről álmodott, amely nem a régi berögződések alapján szerveződik. Nem volt hajlandó egyezkedni a nyugati hatalmakkal, és nem kötött az országa számára előnytelen kompromisszumokat. A félelem legkisebb jele nélkül szállt szembe a régi gyarmatbirodalmakkal és új szövetségeseikkel.

Nasser igyekezett terjeszteni a forradalmi eszméket, és ezzel nem csak a szomszédos országokban okozott nyugtalanságot, hanem az európai hatalmak afrikai gyarmatain is. Az arab nép modern történetének egyik fordulópontjaként 1956-ban nyíltan szembeszállt a hagyományos gyarmatbirodalmakkal, és államosította a brit-francia magánkézben levő Szuezi-csatornát.

A brit és francia politika érthető módon nem kedvelte Nassert, a nyugat-európai sajtóorgánumok Mussolini-stílusú fasiszta diktátorként igyekeztek őt beállítani, akinek forradalmi politikája és öntörvényű személyisége a háború szélére sodorhatja a világot. Valójában Nasser nem hódolt a fasizmus fajgyűlölő ideológiájának, s nem volt az európai értelemben vett kommunista eszme, a szovjet ideológia elkötelezettje sem.

Nasser 1954-re elérte, hogy a brit kormány kivonja az első világháború befejezése óta Szuezi-csatorna övezetében állomásozó csapatait, lezárva a mintegy 72 éves angol katonai jelenlétet.

1956-ban Nasser kormánya államosította a Szuezi-csatornát, hogy annak bevételeiből teremtse elő Egyiptom korszerű fejlődésének alapjait. A pénzből akarták felépíteni a Níluson az Asszuáni-gátat és vízierőművet, e létesítményektől jelentős mezőgazdasági, ipari fejlődést reméltek.

Vezetésével az egyiptomi nép birtokába vette a Szuezi-csatornát, mely 1956-ban a szuezi válság kirobbanásához vezetett. Nasser céljai közt szerepelt az arabok közös államban, pánarab unióban való egyesítése. Támogatásával 1958–1961 között Egyiptom és Szíria rövid életű uniót alkotott Egyesült Arab Köztársaság néven. Az 50-es évek a nasserizmus és az arabok dicsőséges időszakát jelentette.

Gamal Abd Al-Nasserról készült filmet ajánljuk arab nyelven tudó olvasóinknak: 

Nasser kezdetben mind a nyugati hatalmaktól, mind a Szovjetuniótól független utat kívánt járni, az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt. A szuezi válság alatt fokozódó ellentétbe került a NATO-tagállamokkal, miközben az ideológiailag el nem kötelezett mozgalmat támogatta. Később egyre szorosabb kapcsolatot épített ki a Szovjetunióval, amely Egyiptom fő hitelezőjévé és fegyverszállítójává vált. 1967-ben az ún. hatnapos háborúban az izraeli haderő súlyos vereséget mért Egyiptomra és Szíriára, megszállta a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot. Ez a vereség vetett véget Nasser arab országokat egy szövetségbe olvasztó törekvéseinek.

1970-ben, 52 évesen Gamal Abd Al-Nasser váratlanul, szívroham következtében halt meg. Kairói temetésén mintegy 5 milliós tömeg búcsúztatta, köztük szinte minden arab vezető jelen volt. Egyes dokumentumok szerint, a temetésen a líbiai elnök Muammar Gaddafi és a palesztin Yasser Arafat is sírt és rajtuk kívűl még több afrikai vezető is.

A temetés ideje alatt  minden egyiptomi városban megemlékezést tartottak számára és Jeruzsálemben is több mint 70 ezren vonultak fel. Halála után hű támogatója, Anvar Szadat vette át a helyét.

Orientalista.hu – Zenobia (Wikipedia nyomán)

Címkék: , , , ,






Back to Top ↑