Irak

2018. 01. 07.

Nem enyhült az iraki válság 2017-ben



Katonai szempontból Bagdad sikeres évet könyvelhet el 2017-ben, az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet vereséget szenvedett, a kormányerők pedig ismét ellenőrzésük alá vonták az ország majdnem teljes területét. Ez azonban hatalmas vérontással és pusztítással járt, az ország több térsége romokban, több millióan váltak földönfutóvá, a felekezeti és etnikai viszályok pedig még jobban kiéleződtek.

Haider al-Abádi iraki kormányfő 2017-ben sorra jelentette be az iraki kormányerők győzelmeit az Iszlám Állam felett, az év végén pedig deklarálta, hogy országát megtisztították a 2014-ben kiterjedt területeket lerohanó dzsihadistáktól.

Abádi legjelentősebb bejelentése a hónapokig ostromlott Moszul, az IÁ “kalifátusának” iraki központja júliusi felszabadításáról szólt. A felszabadító hadműveleteket még 2016 októberében indították, az amerikai és iraki biztonság erők több tízezer harcosa vett benne részt. Meglehet, az offenzíva sikeréhez szükség volt az észak-iraki kurdok fegyveres erejének és az Iránhoz – bírálóik szerint – túlságosan is közel álló síita milíciáknak, főként a Hasd es-Saabi (Népi Mozgósítási Erők) ernyőszervezetnek a támogatására.

Az iraki katonai győzelmeket Bagdad dicsőséges teljesítményként láttatta, de a világsajtó nem győzte felhívni a figyelmet arra, hogy mindez számtalan katona és főként civil életébe került. Bagdad arról viszont hallgatott, hogy az iraki kormányerők és annak erőfeszítéseit támogató, olykor feladatait is átvevő Hasd es-Saabi milyen kegyetlenségeket követett el. Számos beszámoló látott napvilágot arról, hogy iraki katonák viszonozták az IÁ harcosainak a szervezet kegyetlenségeit, önkényes kivégzéseket, kínzásokat követtek el. Egyes beszámolók szerint a síita ernyőszervezet még nagyobb szörnyűségeket követtek el, az IÁ uralma alól felszabadított településeken szunnita férfiak és fiúk tucatjai tűntek el kezeik által.

A forrongó közel-keleti ország szunnita lakosságának központja, Moszul romokban áll, az iraki kormányerők ágyútüze és az amerikai légierő bombái lakhatatlanná tették a korábban 2 milliós, az IÁ uralma alatt is 1 milliós lakosú nagyvárost. Az AP amerikai hírügynökség derítette ki, hogy a korábban közölt hivatalos adatokkal szemben legalább 9 ezer civil vesztette életét az ostromban.

Civilek tízezrei váltak földönfutóvá az IÁ elleni harc miatt, több mint 3 millióan élnek továbbra is menekülttáborokban. A helyzetet nehezíti, hogy a romhalmazzá tett települések többsége szunniták otthona volt. Megfigyelők szerint félő, hogy ha a szunniták úgy fogják érezni, a síiták dominálta bagdadi kormány sorsukra hagyta őket, haragjuk a szélsőségesek malmára hajthatja a vizet. Egyesek szerint ennek folyamata már el is kezdődött azzal, hogy a síita fegyveresek önkényeskedései felett szemet hunytak az iraki hatóságok.

A moszuli önkormányzat vezetője az AP amerikai hírügynökségnek azt mondta, hogy ha a várost nem építik újjá, akkor a újjáéled a terrorizmus a térségben. Az IÁ dzsihadistáit bár megtizedelték, szakértők szerint továbbra is fenyegetést jelentenek Irakra, és könnyűszerrel feltüzelhetik a haragot a szunniták körében az amerikai légitámadásoknak és a síiták kegyetlenkedéseinek a felemlegetésével.

Moszul és az ország romokban heverő más részeinek újjáépítéséhez egyelőre egyetlen ország sem akar hozzájárulni. Az ENSZ mindent megtesz, de a rendelkezésére álló forrásai ehhez nem elegendőek. Washington 2014 óta már így is 265 milliárd dollárt költött az újjáépítési munkálatokra, 1,7 milliárdot humanitárius segélyekre, valamint további 14,3 milliárdot az IÁ elleni harcra Irakban és a szomszédos Szíriában.

Bagdad 100 milliárd dollárra becsülte az ország újjáépítésének költségeit, moszuli tisztviselők szerint viszont csak a város újjáépítéséhez kell ennyi. Félő, hogy Moszul a két éve visszafoglalt Ramádi sorsára jut: Anbár tartomány székhelyének több mint 70 százaléka még mindig romokban áll – közölte a város tanácsa.

Pedig Bagdad visszaszerezte az IÁ miatt elvesztett olajmezőket, és több helyen is újraindította a termelést, tehát nagyobb olajbevételre tehet szert. Az olaj jelentősége nem csekély Irakban: az IÁ is részben ebből finanszírozta “dzsihádját”, de újabb konfliktust is kirobbantott.

Bár az – ugyancsak amerikai támogatású – észak-iraki kurdok szerepe a szélsőségesek elleni harcban tagadhatatlanul fontos volt, hadműveleteikkel a kurdok arab területeket is ellenőrzésük alá vontak. Vélhetően nem is a szeptemberi kurd függetlenségi referendum váltotta ki a bagdadi erők októberi támadását Kirkuk városa és a környező, olajban gazdag területek ellen, hanem az, hogy a népszavazást a korábban nem kurd ellenőrzésű területeken is megtartották.

Bagdad és Erbíl között egyébként is feszült volt a viszony az olajexportból származó bevétellel összefüggésben, de a kormány erőszakos fellépése még egy lapáttal rátett erre. Az pedig csak rontott a helyzeten, hogy az irakiak hadműveletében a Hasd es-Saabi is részt vett, amelytől – beszámolók szerint – a kurdok rettegnek.

Novemberi jelentések szerint több mint 180 ezer, főként kurd nemzetiségű civil vált földönfutóvá Észak-Irakban az iraki-kurd konfliktus miatt. Mintegy 30 ezer kurd kényszerült elhagyni a Kirkuktól délre fekvő, többnemzetiségű Túzhúrmati városát, miután az iraki kormányerők bevonultak. A szervezetek szerint etnikai és felekezeti viszályok robbantak ki a kurd többségű, mintegy 100 ezer lakosú városban. A városban síita turkománok és arabok élnek még. A kurdok nagy többsége szunnita.

Profitline.hu

, , , , , , , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com