Persze általában a szegények is így vannak ezzel, csak sokkal korlátozottabbak a lehetőségeik.
Érdekes módon a botrány középpontjába egy olyan ember került, akinek a neve nem szerepel a kiszivárgott iratok hasábjain.
“Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy lehet az offshore-világbotrány egyik főszereplője, hogy neve egyszer sem szerepel a Panamából kiszivárgott dokumentumokban.
Ám az adatokból egyértelműen kiderül, hogy barátai és családtagjai több millió dollárt kerestek olyan üzleteken, amelyek a támogatása nélkül nem jöhettek volna létre.” – Origó
Természetesen a putyinozásban ezúttal is élen járó Index, 444, Origó és a többi kiadvány munkatársai nem nyálazták át 11.5 millió iratot.
Azokra az cikkekre hivatkoznak amit a nyugati nagyok, például a Guardian írt a témában. Van amit szinte egy az egyben átvettek, például az, amit egy bekezdéssel feljebb idéztem az Origó írásából.
Itt az eredeti:
“Though the president’s name does not appear in any of the records, the data reveals a pattern – his friends have earned millions from deals that seemingly could not have been secured without his patronage.” – Guardian
Gondolom az objektív tájékoztatás érdekében a jelentéktelen “seemingly” (látszólag) kifejezés kimaradt. Azzal együtt az ominózus mondat már valahogy így hangzott volna:
Ám az adatokból egyértelműen kiderül, hogy barátai és családtagjai több millió dollárt kerestek olyan üzleteken, amelyek a támogatása nélkül látszólag nem jöhettek volna létre.
A különbség árnyalatnyi, azonban a látszólaggal együtt akár úgy is lehetne értelmezni, hogy mindössze feltételezésrő van szó.
De nem ez az egyetlen kifejezés ami feltételes módot sugall a Guardian vonatkozó cikkében: suggest, possibly, appears to, The US alleges, satöbbi.
Ilyen az amikor a feltételezések egy fordítás során tényekké változnak.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a feltételezéseknek ne lenne alapja.
De ez a bejegyzés nem az Origó cikkéről, és még csak nem is a Guardianról szól, akik ugyan valamivel óvatosabban fogalmaznak, de ennek ellenére – a nyugati mainstream többi kiadványával együtt – elsősorban Putyinra hegyezték ki a panamai iratokkal kapcsolatos cikkeiket.
A Putyin-szál azonban valamivel messzebre nyúlik ebben történetben.
A Panama-iratokat állítólag a német Süddeutsche Zeitung napilap szerezte meg, feldolgozásukban pedig az ICIJ, az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma ( The International Consortium of Investigative Journalists) segédkezett.
Szerintem a híreket csak a forrásuk ismeretével lehet megfelelően értékelni.
Szóval fel is kerestem az ICIJ honlapját, amit te is megtehetsz ha ide kattintasz.
Itt kiderül, hogy Putyin előtérbe helyezése már náluk elkezdődött.
“It’s possible Roldugin, who has publicly claimed not to be a businessman, is not the true beneficiary of these riches. Instead, the evidence in the files suggests Roldugin is acting as a front man for a network of Putin loyalists – and perhaps for Putin himself.” – ICIJ – The Panama Papers
És megint feltételezések: possible, suggests, perhaps. Lehetséges, sugall, talán…
De ha már idetévedt valaki, akkor érdemes jobban körülnézni az oldalon. Például rákeresni, hogy hol van az ICIJ székhelye.
Ha Washintonra tippeltél, akkor ügyes vagy.
Address
Washington, DC 20006, USA
Ez önmagában még nem jelent sokat, viszont ha az amerikai kormány tagjainak piszkos ügyeit egy moszkvai székhelyű oknyomozó csoport hozná nyilvánosságra, akkor az Index, a 444, a Guardian az elsők között kiáltaná, hogy fúj, orosz propaganda.
Szintén érdemes utánanézni, hogy kik pénzelik a washingtoni oknyomozókat. Az ICIJ anyacége a Center for Public Integrity elnevezésű nonprofit oknyomozó szervezet.
Örülnek a magánadományoknak is, de a legkomolyabb támogatóik között elsősorban amerikai alapítványok találhatók.
A listát itt találod, és talán nem is gondolnád, de az oknyomozó újságírásnak olyan szponzorai vannak az Egyesült Államokban mint például a Rockefellerék, a Rotschildék, és Soros Gyugyu alapítványa.
Ezt esetünkben az teszi különösen érdekessé, hogy a családi alapítványokban rejlő adóoptimalizálási, és vagyonmegőrzési lehetőségekhez képest az offshorozás a kispályások megoldása.
Az igazán komoly vagyonokat – mint például a Rockefeller, vagy Gates – ilyen alapítványokban óvják, gyarapítják.
Na, de vissza az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumához, akik egy korrekt kis interaktív cuccot is felraktak, ahol a kiszivárgott dokumentumokban szereplő személyekre és országokra is rá lehet keresni.
Oroszországra is rákereshetsz, de Putyint nem fogod megtalálni, és ha az Egyesült Államokra keresel rá….. na ez az. Ilyen lehetőség nincs.
Az Egyesült Államokra nem tudsz rákeresni.
Az USA egy korrupció és offshore-mutyi mentes mintademokrácia lenne?
Érdekes, mert a nyers adatok szerint a Mossack Fonseca ügyfelei közül 441 az Egyesült Államok állampolgára volt.
Persze nem tartom valószínűnek Obama, Clintonné, vagy Victoria “Fuck the EU” Nuland nevének megjelenését a listán, de a 441 kliensből elképzelhető, hogy valaki valakinek a legjobb barátja, ne adj Isten a családtagja egy közismert politikusnak.
sorkoz.blog.hu – Politikai Ateista
