Történelem

2016. 06. 24.

Örményország és az örmény kereszténység története – apostoli eredet, töretlen folytonosság



A Szentírás „Urartu országának” nevezi Örményországot, ebből ered az Ararát név. Ennek lankáin művelt szőlőt Noé, aki aztán megittasodott annak levétől. Egy apokrif evangélium örmény fordítása megnevezi a háromkirályokat, innen ismerjük Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevét.

Örményország a kőkortól fogva lakott terület, máig sok kőemlék tanúskodik erről a kultúráról, melynek egyenes folytatása a mindenütt föllelhető tipikus örmény kőkereszt.

Területe közel 30 ezer négyzetkilométer, mintegy harmada Magyarországénak. Lakóinak száma valamivel több mint 3 millió, de becslések szerint további 4-5 millió örmény él diaszpórában szerte a világon, a szomszédos azeri Hegyi-Karabah területén túl többek között Oroszországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Grúziában, Szíriában, Libanonban, Görögországban.

Örményország Grúziával, Azerbajdzsánnal, Iránnal és Törökországgal határos, felszínének átlagmagassága 1800 méter, legmagasabb pontja a 4090 méteres Aragac vulkán. Az Ararát-hegy, az Örmény-felföld legmagasabb hegye, az örmények nemzeti szimbóluma a mai Örményországon kívül, Törökország területén emelkedik.

Az ország 1922-től 1991-ig a Szovjetunió tagköztársasága volt. 1991. szeptember 23-án aztán az elsők között nyerte vissza függetlenségét. Szent II. János Pál pápa éppen a tizedik évfordulón, 2001 szeptemberében tett apostoli látogatást Örményországban.

Az örmény keresztény egyház független és autokefál (saját jogú). Apostoli, amennyiben eredetét visszavezeti Bertalan és Tádé apostol az ország területén végzett térítőmunkájára. Az örmény apostoli egyház jóllehet jó ökumenikus kapcsolatokat ápol az ortodox, a katolikus és a protestáns egyházakkal, valójában egyházjogi szempontból teljesen független tőlük, az örmény katholikosz irányítása alatt áll. E függetlenség eredete visszanyúlik a 451-es kalkedoni egyetemes zsinatig, melyet nem ismert el. Az örmény apostoli egyház önmagát ortodoxnak és katolikusnak is tartja, amennyiben az ő hite az igaz keresztény, az egyetemes egyház hitének kifejeződése. 1996 decemberében hosszú előkészítés után Szent II. János Pál pápa és I. Karekin örmény katholikosz aláírták azt a közös nyilatkozatot, melyben megállapították az örmény és a római katolikus egyház közös eredetét.

Jóllehet az örmény apostoli egyház eredetét közvetlenül visszavezeti Bertalan és Tádé apostolok igehirdetésére, valójában ezt az apostoli hitet Szíria és Kappadócia misszionáriusai mélyítették el. Mérföldkő volt az ország történetében II. Tiridatész örmény király megtérése 299-ben, aki 301-ben egész népét keresztény nemzetté tette.

Örményország a világtörténelem első keresztény országa. Az örmények hitét Világosító Szent Gergely, az örmények nagy apostola mélyítette el.

Kezdetben az örmény egyház a kappadóciai Cezárea metropóliához tartozott egyházkerületileg, de az 5. század nagy krisztológiai hitvitái, köztük a monofizitizmus tévtana (Krisztusnak egyetlen, isteni természete van), arra vezették az örmény egyházat, hogy egyházjogilag függetlenné váljon. Ehhez használták fel a pátriárkával nagyjából egyenrangú, de tőle független katholikosz hivatalát, aki a Keletrómai Birodalom határain túl volt illetékes. A 4. században született meg az örmény liturgia, mely modellként közvetlenül a jeruzsálemi patriarkátus ősi liturgiájából merített. Ebben a korban alakult ki az örmény írásbeliség, a máig szentként tisztelt Meszrop szerzetes munkásságának köszönhetően, aki megalkotta az örmény ábécét.

Amikor II. Tiridatész örmény király megtérésével és keresztségével Örményország a 4. század elején felvette a kereszténységet, az új államvallásnak számtalan kihívással kellett szembenéznie. Ezek közül a legfontosabb a nyelvi érintkezés megoldatlansága, valamint az örmény írásbeliség hiánya volt. Az örmény egyház első papjai szír, latin, illetve görög nyelvterületekről érkeztek, s nem ismerték az örmények nyelvét, ezért komoly nehézséget jelentett számukra a köznéppel való érintkezés. A másik alapvető gond az volt, hogy a legfontosabb liturgikus irodalom nem volt örmény nyelven hozzáférhető. Ez a problémakör előrevetíthette annak az eshetőségét is, hogy Világosító Szent Gergely apostoli és hittérítői tevékenysége zátonyra fut, mert gyakorlatilag a 4. században örmény nyelven a templomokban nem lehetett igét hirdetni. Ráadásul az 5. század elejéig az istentiszteletek túlnyomórészt szír nyelven folytak, amelyet a hallgatóság zömmel nem is értett. Kérdéses volt tehát, hogy a kereszténység képes lesz-e erős gyökereket ereszteni Örményországban, vagy sem.

Az önálló írásbeliség hiánya politikai kérdéssé is vált. Örményország két világhatalom, a Szaszanida Irán és a Római Birodalom között helyezkedett el, s mindkét birodalom az ország feletti teljes politikai és gazdasági befolyás megszerzéséért küzdött. Ebből kifolyólag az örmények számára létkérdéssé vált, hogy miképpen tudják nemzeti és politikai különállásukat megőrizni. Egyik lehetséges lépés az úgynevezett „egyensúly-diplomácia”, a másik pedig az önálló örmény írásbeliség megteremtése volt. A 4. és az 5. század fordulóján Örményországban gyakorlatilag a klérus hathatós befolyásával irányították az ország adminisztratív ügyeit, s külföldön – elsősorban Kis-Ázsia hellenisztikus iskoláiban – tanult örmény egyházi személyeket alkalmaztak, akik járatosak voltak nemcsak a teológiában, hanem a világi tudományokban is, mint például a logika, és beszéltek idegen nyelveket is.

Az örmény nyelvű írásbeliség megszületéséhez azonban hiányzott a saját írás és az ábécé. Meszrop Mastoc szerzetes a probléma megoldását a közel-keleti nagy egyházi központokban, mint például Edessza, Amida, Cezárea, Szamoszata és Antiochia, kereste Szahak Parthev katholikosz és Vramsapuh (389–414) örmény király megbízásából. Elsősorban a szír (arameus) iskoláknál próbált útmutatást találni, vagyis az örmények, más népekhez hasonlóan, szintén a sémi írásjelrendszerekben keresték a mintát. Mivel a sémi írásrendszerek csak a mássalhangzókat jelölik, Meszrop Mastocnak magának kellett pótolnia a hiányzó magánhangzókat, s talán ez volt munkásságának egyik legjelentősebb része. A hellenisztikus iskolák hozzásegítették, hogy 400 körül megalkossa a teljes örmény ábécét, az egyik legalaposabb, legpontosabb és legtökéletesebb fonetikus írásrendszert.

Orientalista.hu – Radiovaticana

Címkék: , ,






Back to Top ↑

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com