Kaukázus

2015. 08. 22.

Oroszországra is kiterjesztette befolyását az Iszlám Állam



Az elmúlt héten szülőfalujában halálos lövés végzett a „Kaukázus emírjével”, Magomed Szulejmanovval. Alig több mint másfél év alatt ő a harmadik ilyen magas rangú terrorista, akit az orosz különleges erők meggyilkoltak. A kaukázusi dzsihadisták eközben az Iszlám Állam harcosai közt különös elismerést vívnak ki tapasztalataikkal és brutalitásukkal.

A múlt hét végén két napig tartott az orosz különleges erők, a Specnaz kommandósainak ostroma a dagesztáni Gimri településnél. A hegyvidéki faluban helikoptereket is be kellett vetni az itt megbúvó iszlamista terrorista sejt semlegesítése érdekében. Kedden közölte az orosz Nemzeti Terroristaellenes Bizottság, a NAK, hogy négy dzsihadistát megsemmisítettek, köztük a magát a Kaukázus emírjének nevező Abu Oszman Gimriszkijt, akinek az eredeti neve Magomed Szulejmanov volt.

Másfél éven belül ő a harmadik, aki a Kaukázus radikális iszlamista vezetői közül ilyen sorsra jut. Az orosz antiterrorista erők az elődjei közül Doku Umarovval tavaly tavasszal végeztek, az ő helyébe megválasztott emírt, Aliaska Kabakovot az idén áprilisban tették el láb alól, rá egy hónapra követte őt Szulejmanov ebben a megbízatásban. A 39 éves Magomed Szulejmanov a damaszkuszi iszlám tudományok egyetemén szerzett diplomát. Kádi, békebíró is volt, ezt a szerepet azonban kiválóan ötvözni tudta az oroszok mély gyűlöletével, nem egy különösen kegyetlen terrorcselekményben vett részt. A terroristakérdésekben jártas orosz megfigyelők szerint a kaukázusi szélsőséges iszlamistáknak igen nehéz lesz megtalálni az utódját, aki a szemükben egy személyben kimagasló harcos, valamint a vahabita vallás ismerője, ami szintén szükséges a legitimitásához. Felmerül a kérdés: vajon Szulejmanov utódja melyik irányvonalat folytatja, a Kabakov-féle elkötelezett függetlenségi felfogást vagy az ő követője által propagált erőteljes kötődést az Iszlám Államhoz?

Az előbbi az önálló szervezetre helyezte a hangsúlyt, nem akart senkitől se függeni. Elérte, hogy néhány harcosa a szíriai és iraki frontokról visszatért a hazájába. Idén júniusban, röviddel a kényszerű vezetőváltás után a Kaukázusi Emírség ünnepélyes nyilatkozatban tett esküt a Szíriában és Irakban tevékenykedő Iszlám Államnak. Szulejmanov ezzel a tettével nemhogy szövetségesi, hanem egyenesen alárendeltségi szerepet fogadott el a muzulmán terrorcsoporttól. Korábban az al-Kaida épített ki különösen jó viszonyt a Kaukázusban, és anyagi eszközökkel és fegyverrel is támogatta az oroszok ellen harcolókat. Ma már Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezetőjének vonzereje a Kaukázusig elér, felborította a kialakult erőviszonyokat. A becslések két- és ötezer közöttire teszik azoknak a volt Szov­jetunió területéről származó harcosoknak a számát, akik az Iszlám Államot fegyverrel szolgálják a szíriai és iraki frontokon. A legalacsonyabb becslés az orosz kémszervezeté, a Szövetségi Biztonsági Szolgálaté, az FSZB-é, igaz, ők csak kaukázusi fegyveresekről beszélnek. A legmagasabb szám nyugati elemzőktől származik, akik megemlítik azt a tényt, hogy az Iszlám Állam soraiban az arab és angol után az orosz a legelterjedtebb nyelv, amelyet a muzulmán harcosok beszélnek.

Legyen bármelyik is igaz, mindenképpen nagy erőt jelentenek. Ennél csupán a „zsoldosok” közt elfoglalt rangjuk figyelemre méltóbb. A csecsen, a dagesztáni, az oszét, az ingus harcosok kimagaslanak a többiek közül, nemcsak eltökéltségben, hanem harci tapasztalatban is. Ők nem rezzennek össze, ha felkelepel mellettük egy gépkarabély. A Nyugat-Európából jöttek, akik homályos álmokkal érkeznek Szíriába, fizikailag sem érik el azt a szintet, amely egy sivatagban zajló háborúban szükséges. A kaukázusiakkal ilyen probléma nincs, ők már régen átestek a tűzkeresztségen. A nyugatiak esetében ezért van az, hogy bár nagy számban utaznak ki, hogy kalandvágyból vagy esetleg a hit által vezérelve részt vegyenek a közel-keleti összetűzésekben, a fronton mégis kevés a számuk. A franciák, akik nagyon közel járnak a kétezer kiutazotthoz, a hírszerzői értesülések szerint csupán 400 fegyveressel vesznek részt a harcokban. A többiek „tartalékban” vannak, őrfeladatokat látnak el, esetleg lőszerutánpótlást juttatnak el az első vonalban harcoló csapatokhoz. Azok viszont, akik értenek a számítógéphez, kiválóan hasznosíthatják magukat az iszlamisták internetes propagandájában. A világhálón továbbra is folyik a küzdelem. Azonban ha valódi harcról van szó, egy kaukázusi felér legalább tíz máshonnan jöttel – ez a vélemény a muzulmán körökben. Kiemelt zsold jár nekik, és ennek megfelelően ők az elsők a sorban, ha jobb szálláshelyet vagy csinosabb feleséget kell kapniuk. Nem véletlenül harcolnak közülük ennyien az „igaz ügyért” Szíriában és Irakban.

Ha otthoni emírségük vezetőit egyre gyorsabban teszik hidegre az orosz kommandósok, akkor az egész szervezettel baj lehet, de legalábbis lyukak mutatkoznak a biztonsági hálón. A Putyin-féle moszkvai vezetés is tisztában van azzal, milyen veszéllyel járna, ha kétezer, harci tapasztalatokkal bíró terrorista rászabadulna az országra. Épp ezért mindent megtesz azért, hogy ez ne következhessen be.

Gyilkosexport

Az észak-kaukázusi radikálisok évek óta járják a világot, gyakran meggyőződésből ugyan, de áruba bocsátva kegyetlen tudományukat. A harcedzett fegyveresek a Szovjetunió széthullását követően számos helyi összetűzésben vállaltak szerepet, amellett, hogy az otthoni fronton, Moszkva uralma alóli függetlenségükért is harcba szálltak. Abháziában, Grúzia egyik szakadár régiójában, a később elvakult vallási radikálissá és oroszok elleni szabadságharc egyik ikonjává váló Samil Baszajev csecsen hadúr még a Moszkva által támogatott felet erősítette. Több helyi csecsen viszont a grúz kormányerők oldalán lépett harcba Abházia mellett Dél-Oszétiában is. A Hegyi-Karabahért vívott harcban azeri hittestvérei oldalán harcolt a fentebb már említett Baszajev több száz észak-kaukázusi iszlamista harcossal együtt. A radikális fegyveresek a folyamatos csatározások következtében már háborús tapasztalatokkal felvértezve voltak képesek szembeszállni az orosz kormányerőkkel a csecsenföldi háborúkban. Az egyre erősödő iszlamista befolyásnak köszönhetően aztán a régión túli nemzetközi harcba is bekapcsolódtak az észak-kaukázusiak. Elsőként talán a koszovói háború volt az, ahova tucatjával érkeztek a kaukázusi iszlamisták, hogy a muszlimok oldalán az oroszbarát szerbek ellen harcoljanak. A második csecsen felkelés leverését követően aztán megerősödött a kiáramlás. Harcosok százai indultak külföldre, hogy ott kamatoztassák megszerzett tapasztalataikat. Afganisztánban sok észak-kaukázusi lelt menedékre, majd az arab tavasz fellángolásával új területek nyíltak meg előttük. Ma számos csecsen fegyveres harcol Szíria és Irak mellett Líbiában is. A vallási radikálisokon kívül a kevésbé elvakult kaukázusi harcosok is keresett résztvevői a külföldi konfliktusoknak. A kelet-ukrajnai válságban a kijevi kormányerők és a donecki felkelők oldalán is harcolnak csecsen fegyveresek. A szakadárok hivatalosan önkéntesekről beszélnek, azonban több szakértő is úgy véli, hogy a harcosokat Ramzan Kadirov Putyin-barát csecsen vezető küldte Ukrajnába. Velük szemben, az ukrán hadsereggel szövetségben vallásilag mérsékelt csecsen szeparatisták harcolnak.

Napigazdasag.hu

Címkék: , , ,






Back to Top ↑

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com