Publicisztika

2016. 02. 06.

Szemben a gonosszal



Azért jó ez a világ, mert egyszer alapvetően minden kiderül, vagy az derül ki, hogy mégsem derül ki valami. Ezen a héten nem volt más választásom, szembe kellett néznem önmagammal és a múltammal. Rá kellett jönnöm, hogy a gonosz birodalmát éltetem és így embertársaim millióinak okozok közvetve fájdalmat stb. Meg kellett tudnom, hogy Vlagyimir Putyin nem csak gyilkos, de pedofil is. Megírta az újság és benne volt a tévében. Elhatároztam, hogy az egykori vezérem nevét soha többé nem írom le. Már csak VP marad nekem, vagy egyszerűen „ő”. Azt olvastam, ő írta alá Litvinyenkó halálos ítéletét. Képzeljük el a jelenetet: – Jó reggelt elnök úr! Van még egy aláírandó! – Sto eto? – Az ügynök halálos ítélete… – Adja ide! És a szépen író tollamat is!

A pedofil történet meg úgy jött – talán még csak kérdőjellel – hogy ő egyszer megcsókolta egy kisfiú hasát, nagy nyilvánosság előtt. Képzeljük el a jelenet előzményét: – Elnök Úr! Ma a néppel fogunk találkozni, öreg anyókákkal és hagymás-boros szagú szovjet veteránokkal… – Maga meg megy Szibériába, ha nem kerít egy fiúcskát nekem, akit hason tudok csókolni!

Ja, de van még tovább is! (Csak röhögtem a saját poénomon.) Asperger-szindrómája van. Vagy van? Ahogy megy, abból állapították meg. Közbevetem: ezzel az AS-sel az a baj, hogy nem baj, csak furcsán hangzik. Kocsmaasztalnál ki lehet jelenteni, hülye. Kevesebb alkoholnál: hülye? Nyilván ez a cél. Csakhogy nekem kezd az a kép kirajzolódni, amikor Hitlert buzizták éveken keresztül. Aztán két dolog történt: 1. senkit nem érdekelt, 2. rájöttek, hogy nem szabad buzizni, mert súlyos diszkrimináció. Szívás! A Mein Kampf-ot pedig már az analfabéták is olvassák, hogy megtudják ki volt és mit akart az a jóember.

De nézek továbbra is szembe a gonosszal! Egyszer eltűnt pár hétre – ha emlékeznek még rá – és senki nem tudja, hová. (Megjegyzem, a „senki” itt úgy értendő, „akinek semmi köze hozzá”.) Na, el kell mondanom, nálam volt, itt ült velem a panelben! Azért, mert ő is lakott egyszer ilyenben. Elmondta, hogy a Kremlben építtetett egy hét emeletes panelházat 1:50 méretarányban és van egy két szoba-konyhás eredeti méretű lakás is a dolgozószobáján belül. Ott nézi a sorozatokat. (A tévében, nem a falnál.) Megállapítottuk – így ketten – hogy a szomszédomban a Metallica együttes gitárosa lakik, mert szinte minden nap eljátssza valaki a Nothing Else Matters című számot. Aztán beszélgettünk még arról is, hogy mintha Európa – és persze az USA – megfeledkezett volna egy icipici apróságról. Úgymond nem nézett még szembe vele, nem képes vele szembenézni. Hetven pár éve történt. Konkrétan a II. Világháború megvívásáról és megnyeréséről van szó. Hoppácska! Azt nem csak a Szövetségesek nyerték meg, hanem az akkori Szovjetunió is. Hogy mi jött utána, itt Közép-Keleten, az nem mellékes, de más kérdés. Hogy mi jött Nyugaton, azt látjuk. Egészségükre! Ha itt is az lett volna, mint ami most ott van, akkor VP lehetne akár egy szakállas nő is. Mondja valaki, hogy nincs Isten! (Nem VP-re gondoltam!)

Beszéltünk aztán még arról is, hogy Oroszország miért ne jelentkezhetne az Európai Unióba? A területének negyede Európában fekszik. Képzeljük el: – Gávárít Moszkvá, jönnénk mi is. Tudjuk, maguknál a zoofíleknek is jogaik vannak és az elnökünk már fotózkodott szibériai tigrissel.

Persze, hallottam én már olyat, hogy „Oroszország csak földrajzilag Európa”. De hát az USA meg még úgysem. Mégis, mintha mindenhol ott látnám őket… Srácok, ismerjük a demokratikus vívmányaitokat, de nem akarnátok végre szembenézni önmagatokkal?!

Orientalista.hu – Vahn Mégh

Címkék: , , , , , , ,






Back to Top ↑