Keresztények

2017. 12. 06.

Szent Miklós – a közel-keleti szent, akit mindenki ismer



December 6. Szent Miklós püspök napja – ő volt az „igazi” Mikulás: neves egyházvezető, hitvitázó, s a szegények, gyermekek nemes lelkű segítője. Az ókeresztény egyház kulcsfigurája talán az egyik leghíresebb szent, akit mind a keleti, mind a nyugati kereszténység tisztel.

De kicsoda is ez a férfi – és miért pont belőle lett a Mikulás?

Szent Miklós 245-ben született a mai Törökország területén, Patara városában. Gyermekkorában elvesztette szüleit, s örökölte a család hatalmas vagyonát. Apja testvére, Patara érseke nevelte fel, ő volt az, aki inspirálta az ifjú Miklóst, hogy a papi pályát válassza.

Segítőkészsége, emberszeretete már fiatal korában híressé tették a fiatal papot, akit 35 éves korában szenteltek Myra városának püspökévé, ahol 52 évig maradt szolgálatban. Itt élt, tanított, gazdag emberként egyszerű életet élt, vagyonát a szegények megsegítésére fordította.

Egy éhínség alkalmával az egyházzal is szembekerült, mert a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította – emiatt halála után egy időre ki is tagadták, később azonban szentté avatták.

A nagy keresztényüldözések során őt is elfogták, megkínoztatták, de annyira szerette a nép, hogy nem merték kivégezni, s végül elengedték.

Életének híres momentuma volt a Nikaiai zsinat, amelyben aktívan résztvett, sőt, egy szenvedélyes vita hevében alaposan fel is pofozta a Szentháromság-tagadó Ariust. Az eset után büntetésből azonnal elmozdították a zsinatból és a püspöki székéből.

Isten azonban a zsinat több tagjára ugyanazt az álmot bocsátotta azon az éjszakán: az álomban Szent Miklós állt középen, egyik oldalán Jézus Krisztussal, aki kezében a Szentírást tartotta, a másik oldalán pedig az Istenszülő Szűz Máriával, aki az érseki palástot tartotta – így nyilvánítva ki támogatásukat a püspök mellett, s így megmutatva azt, hogy a püspök haragja nem emberi, hanem szent harag volt.

Az éjszakai álom hatása alatt álló zsinati vezetők másnap azonnal felkeresték Miklós püspököt, bocsánatot kértek tőle és visszahelyezték tisztségébe. Az eset híre elterjedt, és ettől fogva hatalmas tiszteletnek örvendett mindenfelé, mint olyan ember, aki mellett maga Krisztus is kiállt.

Szent Miklós hosszú, békés és gyümölcsöző öregkort élt meg. 326 december 5-én hunyt el, a legenda szerint a lelkét angyalok vitték végső nyughelyére, ahonnan máig is egy tiszta vizű forrás ered – mely oly tiszta, mint a püspök emberek és Isten iránt való szeretete.

Emlékét a nép megőrizte, jótéteményei lassan legendákká formálódtak, s a neve is hozzánk már szláv közvetítéssel érkezett el – így lett Miklósból Mikulás, aki máig is minden évben december 6-án eljön, hogy ajándékaival örvendeztesse meg a gyermekeket.

Szent Miklós legendája

Myrában, a püspöki lak szomszédságában él egy elszegényedett nemesember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak Miklós. A család tagjai azonnal kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta a szentéletű pap az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a a tűzhely fölé száradni, és a pénz pont abba esett bele. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy ő maga a Tél Apó, aki a hóborította Taurus hegyről jön el minden tél elején, hogy megajándékozza az embereket. A harmadik ajándékozás után azonban kiderült, hogy a jótevő maga Miklós püspök: ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg Miklós püspöknek adományozott egy szerencsés üzletet követően. Arról is tudható volt, hogy ki is az adományozó, hogy a püspök december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte ” Noel Baba” -nak, ami azt jelenti ” Ajándékozó Apa”.

Orientalista.hu – Crusader

Címkék: , , , , , , , , ,






Back to Top ↑